Európa-bajnokság, csoportkör, 3. forduló, D csoport:
Csehország-Magyarország 33-27 (15-11)
Varasd, 4200 néző, v.: Pichon, Reveret (franciák)
lövések/gólok: 52/33 (63 százalék), illetve 44/27 (61 százalék)
gólok hétméteresből: 6/6, illetve 4/3
kiállítások: 6, illetve 2 perc
Magyarország: Mikler - Juhász Á. 1, Bodó 4, Lékai 9, Bánhidi, Ancsin 2, Hornyák 2. Cserék: Ligetvári, Schuch, Balogh Zs. 5, Bartók 2, Császár, Szöllősi, Fekete D. 2, Borbély.
A találkozó első magyar gólját az előző két mérkőzéshez hasonlóan ezúttal is Lékai Máté szerezte, a túloldalon pedig a kapufa hárította a csehek első kísérletét.
A folytatás is remekül alakult a szempontunkból, emberelőnybe kerültünk, amit Bodó Richárd használt ki,
sőt a 3-0-hoz is labdánk volt, de Lékai ziccert rontott.
Az ötödik minutumban a balatonfüredi Kasparek törte meg a cseh gólcsendet, Ancsin azonban védhetetlen bombával állította vissza a kétgólos különbséget.
A következő percekben némileg kapkodóvá vált a játékunk, hiába mutatott be Mikler két hatalmas védést is, elöl nem tudtunk újra betalálni, ellenfelünk pedig büntetett, a 11. percben 5-5 állt az eredményjelzőn.
A vezetést viszont nem adtuk ki a kezünkből, Ancsin újabb rakétájának köszönhetően megint nálunk volt az előny,
ám ellenfelünk átlövései rendre utat találtak a kapunkba, így ellépni sajnos nem sikerült.
Negyedóra elteltével 8-8 volt az állás, két gyors lerohanás után viszont Cip duplájával Csehország villámgyorsan fordított. Erre Juhász révén egy demoralizáló kínai figurából szerzett góllal válaszoltunk, de ez sem törte meg a csehek lendületét és a 20. percben 12-10-re vezettek, ráadásul Lékai egy hetest is kihagyott, míg a túloldalon Zdráhala bevágta, így először a meccsen hárommal vezetett az egyik fél.
Ljubomir Vranjes ki is kérte első idejét, nem tudtunk azonban kikászálódni a gödörből és három perccel a félidő vége előtt öt volt a különbség,
ráadásul ekkor már nyolc perce nem dobtunk gólt.
Petrovsky érthetetlen fegyelmezetlensége miatt némileg felcsillant a remény, a beálló ütésért piros lapot kapott, Hornyák révén pedig végre újra örülhetett a közel háromezres magyar publikum, ám így is
négygólos hátránnyal vonultunk szünetre.
Hatalmas változásra volt tehát szükség a második játékrészben, amely azonban ugyanolyan rosszul folytatódott, ahogyan az első végződött, Zdráhalát nem tudtuk tartani, két gólja után pedig már 17-11-re vezetett Csehország.
Bár ezután Lékai és Balogh találataival közelebb férkőztünk, a csehek 39 éves kapusa,
Martin Galia a dán lövők után a magyarokat is megbabonázta.
Hiába jött Vranjes újabb időkérése, a 39. percben egyre kilátástalanabb helyzetbe kerültünk, ekkor 19-14 volt az állás.
Amikor azonban már mindenki temette a válogatottat, a semmbiől előrántottunk egy 4-0-s rohamot és máris izgalmassá tettük az utolsó 20 percet. Azaz csak tehettük volna, mivel a csehek azonnal időt kértek, amely után háromszor voltak eredményesek és 22-17-re ismét megléptek.
A folytatásban felváltva potyogtak a gólok, ami nem nekünk kedvezett, tíz perccel a vége előtt 25-21-re vezetett Csehország. Ekkor már minden mindegy alapon támadtunk, kapus nélkül, létszámfölényben, melynek köszönhetően újra két gólra zárkóztunk, 27-25-re, a kulcspillanatokban azonban rendre hibáztunk, így ennél közelebb nem tudtunk férkőzni.
A hajrában aztán már a szerencse is elpártolt mellőlünk, szinte semmi sem sikerült, érezhető volt, hogy a játékosok is feladták.
A vége 33-27 a cseheknek, mellyel a magyar válogatott pont nélkül búcsúzott a kontinensviadlaról.
Ljubomir Vranjes így értékelt a lefújást követően: "Nem játszottunk jól, rengeteg olyan hibát követtünk el, amit korábban nem.
Nehéz egy meccset úgy megnyerni, ha nincs mindenki száz százalékkal a pályán.
Úgy tűnt, talán túlságosan is izgultak néhányan ezelőtt a sorsdöntő meccs előtt. Két jó mérkőzésünk volt, a dánokkal a 40. percig, a spanyolokkal végig pariban voltunk, ezúttal viszont, főleg az első játékrészben nagyon gyengén játszottunk.
Ami pozitív, hogy a fiatalok bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani.
Úgy érzem, én is minden tőlem telhetőt megtettem, de természetesen vissza kell majd nézni ezt a mérkőzést is, hogy hol ment félre a dolog."
Mikler Roland szerint a nagy akarásnak lett nyögés a vége. "Küzdöttünk amennyire csak lehetett,
de görcsbe ment át a győzelmi kényszer, a cseheket pedig érthetően feldobta a dánok elleni siker és ez a pályán is meglátszott.
Nem helyénvaló a 33 bekapott gól, úgy jöttek át rajtunk, mint kés a vajon és sajnos én sem tudtam pluszt adni a csapatnak."
Bodó Richárd is rendkívül szomorúan nyialtkozott. "Csalódott vagyok, mert fantasztikus érzés volt ezen a tornán játszani, nem így akartunk hazamenni.
Az első félidőben nagyon elengedtük őket, utána nekünk kellett szaladni az eredmény után, ami felemészett minket.
Sok lövést hibáztunk, hátul pedig könnyű gólokat engedtünk, ez pedig nem fért bele.