Vagány kislányként érkezett, a kézilabda királynőjeként távozott

Lezárult egy korszak, vagy inkább ,,A" korszak a magyar női kézilabda-válogatott életében, hiszen akkora egyénisége a sportágnak, mint Görbicz Anita, jobb esetben évszázadonként egyszer születik. „Görbe" a decemberi világbajnokság után jelentette be visszavonulását a nemzeti csapattól, a szövetség és a szurkolók pedig a Hollandia elleni hazai Eb-selejtező előtt búcsúztatták el a királynőt. Az őt megillető fenséges és elragadó módon.

Az ünnepi búcsúztatás véget ért, jöhetett a mérkőzés, ahol a félidőben egy góllal még vezetett a magyar válogatott.

Nem rossz, nem rossz, de higgye el nekem, minimum három lenne közte, ha Görbicz is játszana"

– szakmázott a szünetben egy fanatikus, én pedig nem mertem neki ellentmondani. Már csak azért sem, mert dühös volt, amiért egy Görbe által dedikált labdát sem sikerült elkapnia a hatvan közül, amit az első játékrészt követően a nézők közé hajítottak.

Felemás Görbicz-búcsú: szoros meccsen kikaptak a kézis lányok Hollandiától

A magyar női kézilabda-válogatott egy rendkívül szoros mérkőzésen 19-18-as vereséget szenvedett a világbajnoki bronzérmes holland válogatottól az Európa-bajnoki selejtezősorozat 7. csoportjának 3. körében, így már nem 100%-os. A mérkőzés előtt Görbicz Anitát hivatalosan is elbúcsúztatták és visszavonultatták a 13-as mezét. A győri Audi Arena teljesen megtelt Görbicz Anita búcsúmeccsére, hiszen minden idők egyik legjobb játékosát búcsúztatták a mérkőzés előtt.

Sajnos, a második félóra végjátéka a mi szempontunkból duplán tragikusra sikeredett: ha nem lett volna elég, hogy a fránya hollandok megfordították a meccset és 19-18-ra nyertek, Tomori Zsuzsanna a hajrában keresztszalag-szakadást szenvedett, így várhatóan bő féléves kihagyás vár rá.

A vegyes zónában ezúttal az a furcsa helyzet állt elő, hogy az újságírók közül kis túlzással senkit nem érdekelt a meccs, mindenkit Görbicz Anitáról faggattak.

„Hogy mi jut eszembe róla először?

Az, hogy egy igazi vezéregyéniség és nagyszerű csapatjátékos. Van egy olyan képessége, ami rajta kívül senkiben nincs meg.

Ezt nem tudnám szavakba önteni, maga a lénye, az hogy a pályán volt, elképesztő pluszt adott a csapatnak. Emberként is megismertem őt az évek alatt, abból a szempontból is csak pozitívan tudok nyilatkozni róla” – jellemzett Bódi Bernadett.

A 13-as mez örökre Görbicz Anitáé marad Fotó: Hirling Bálint - Origo

A Kim Rasmussen szövetségi kapitány stábjában edzőként tevékenykedő Siti Bea az első emlékeit elevenítette fel Görbiczcel kapcsolatban.

„Győrben játszottunk bajnokit a Dunaferrel, már ment a meccs, amikor egyszer csak beállt a hazai csapatba egy kákabelű, iszonyat vékony, vörös hajú, 15 év körüli játékos. Mondtam magamban, ki a fene lehet ez a kiscsaj, aztán

néhány pillanat múlva úgy megcselezett, hogy azt sem tudtam hirtelen, hol vagyok.

Pofátlanul beleállt mindenbe, őt nem érdekelte, hogy senki sem ismeri, megcsinálta a kis dolgait, mi meg csak néztünk. Vagányság, gátlástalanság és az extrák. Ezek mind kellettek ahhoz, hogy ekkora klasszissá nője ki magát."

A 138-szoros magyar válogatott Ferling Bernadett is méltatta. „Ha egy szóval kellene őt jellemeznem: zseni. Szerintem mindenkinek ez jut róla eszébe,

nehéz is volt követni az észjárását a pályán, de ha sikerült, akkor öröm volt vele együtt játszani.

Rengeteg a közös és szép emlékünk, az viszont különösen kedves a számomra, hogy 2002-ben egyszerre lettünk válogatottak."

De vajon maga az érintett hogyan élte meg ezt a különleges estét, amely alighanem örökre szóló élményt adott neki? Természetesen megkérdeztük.

Felemás érzésekkel telt ez a pár óra, hiszen én döntöttem úgy, hogy nem húzom fel többé a címeres mezt, de nagyon furcsa volt kívülről szemlélni az eseményeket."

Köszönőbeszédjét úgy kezdte, hogy bár tudta, hogy eljön ez a nap, mégsem gondolta, hogy ennyire izgatott lesz. Kíváncsiak voltunk, hogy ez a fajta izgalom ugyanaz volt-e, mint egy sorsdöntő mérkőzés előtt, vagy valami egészen más?

„Teljesen új érzés kerített hatalmába, még be sem léptem a pályára, de már sírhatnékom volt.

Nagyon megható volt minden, gyönyörű búcsút kaptam a szövetségtől és a szurkolóktól, ezúton is hálásan köszönöm nekik."

Görbicz Anita Fotó: Hirling Bálint - Origo

A meglepetések közül alighanem mindegyik közel állt a szívéhez, a 13-as mezszám visszavonultatása azonban könnyeket csalt a szemébe.

"Szó szerint majdnem elájultam. Nagyon meglepődtem, mert fél évvel ezelőtt tettem tapogatózásokat a szövetségnél, hogy hogy megy az ilyesmi, de mondták, hogy nincs erre lehetőség. Ezek szerint mégis, úgyhogy

egy álmom vált valóra, nem tagadom, nagyszerű érzés, hogy az a 13-as szám örökre az enyém marad."

Hogy Görbicz Anita emlékszik-e arra a bizonyos cselre, amit szemtelenül fiatalon bemutatott az akkor már klasszisnak számító Siti Beával szemben, az félmosoly kíséretében adott diplomatikus válaszából pontosan nem derült ki.

„Nem tudom, lehet, hogy volt ilyen..."

Egy biztos, Görbicz Anitára mindenki emlékezni fog. Nemcsak Győrben és nemcsak Magyarországon, hanem Európában, de talán az egész világon. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még másfél éves szerződés köti a Győri Audi ETO-hoz, klubjában tehát lesz időnk gyönyörködni elegáns stílusában, valamint utánozhatatlan technikájában. Aztán ki tudja, mit hoz a jövő.

Nem tűnik a valóságtól elrugaszkodott feltételezésnek, hogy a magyar női kézilabda-válogatott újra Görbiczcel tér majd vissza a világ elitjébe.

Nincs olyan szakmai stáb, ahol a kiváló irányítónak ne lenne helye, nála jobban kevesen értik ezt a sportágat. Nem mondhatják, hogy mi nem mondtuk meg előre.