Lékai: Nem mi voltunk az esélyesek, mégis mi vagyunk ott a vébén

Férfi kézilabda-válogatottunk ugyan 26-22-re kikapott Szlovéniától, mégis ünnepelhetett szerdán Veszprémben, mert összesítésben egy góllal jobbnak bizonyult riválisánál, és kijutott a jövő évi világbajnokságra. Az óriási harcot hozó csata után az Origónak nyilatkozó valamennyi szereplő a küzdeni tudást említette első helyen a siker zálogaként, illetve azt, hogy ennyi idő kellett, hogy összeérjen a válogatott.

„Mindenkinek jár a dicséret, aki ebben részt vett, ez egy igazi örömünnepe volt a kézilabdának. Kikaptunk négy góllal, de nem érdekel, ünnepeljünk, mert nem mi voltunk az esélyesek, és most mégis mi vagyunk ott a világbajnokságon” – mondta a mieink legeredményesebb játékosa, a hét gólig jutó Lékai Máté, aki tíz perccel a lefújás után még nem szeretett volna azon gondolkozni, mire lehet képes a csapat a világbajnokságon. A nem éppen jól sikerült januári Európa-bajnoksághoz képest sokkal összeszedettebb benyomást keltett csapat.

Nagy titkot ne várjon senki, ennyi idő kellett, hogy összeszokjanak játékosok játékosokkal, játékosok az edzőkkel, és mindenki megtalálja a helyét.

És nem hagyhatjuk ki (Nagy) Laci és (Ilyés) Feci szerepét, akik a visszatérésükkel nagyon sokat segítettek a csapatnak.”

Lékai Máté mindkét mérkőzésen nagyon sokat tett hozzá a csapat játékához Fotó: Hirling Bálint - Origo

„Mindkét meccs nagyon nehéz volt – mondta a két selejtezőre visszatérő veszprémi klasszis, Nagy László a párharcot összegezve. – Talán egy kicsi leültette a csapatot a kinti siker, de most is nyerni szerettünk volna. Tény, hogy el is fáradtunk, a szlovének kicsit jobban gazdálkodtak az erejükkel.

Az az igazság, hogy egy sorral mentünk neki ennek a párharcnak,

hiszen azok, akik csereként jönnek fel, rendszerint kevesebb lehetőséget kapnak a klubjukban. De a lényeg az, hogy kint vagyunk a vébén.”

Nagy szerint a szlovének semmivel sem tudtak bennünket meglepni, a koperi meccshez képest csupán annyi volt a különbség, hogy gyorsabban járatták a labdát, és többször tudták megbontani a magyar fal közepét.

A legfontosabb kérdés a 37 éves átlövő esetében, hogy ott lesz-e a csapatban a januári világbajnokságon?

Elég volt ebből ennyi. Hacsak nem sérül meg nyolc jobb átlövő a négyből, akkor igen, egyébként nem.

A mérkőzés egyik legjobbja ezúttal is a fiatal kapus, Székely Márton volt, aki több nagyon fontos ziccert is megfogott mindkét félidőben. Az öltözőfolyosón utolsó tartalékait mozgósító kapus elmondta, mindkét mérkőzésen óriásit küzdött a csapat.

Székely Márton (takarásban) rengeteg segítséget kapott az előtte tornyosuló védőfaltól Fotó: Hirling Bálint - Origo

„Ezúttal is rengeteg segítséget kaptam Mikler Rolandtól, akivel azt beszéltük, hogy a végén tutira csak a biztosat fogják lőni, ennek ellenére egyszer-kétszer megleptek.

Az utolsó lövésüket viszont lesáncolták a fiúk, úgyhogy az igazi csemege volt.

A kapus is kiemelte, hogy milyen fontos volt a rutinos játékosok lélekjelenléte, különösen a kiélezett pillanatokban. „Egyszer engem is majdnem elvitt a szívem, felugrásból akartam indítani, de meghallottam Laci hangját, aztán meg láttam, milyen csúnyán néz rám ő is, meg Timu (Schuch Timuzsin - a szerk.) is, majdnem meg is ijedtem tőlük, pedig csapattársak vagyunk. Szükségünk van az ilyen játékosokra, nélkülük sokkal nehezebb dolgunk lenne.” Arra a kérdésre, hogy bekapcsolódik-e az öltözőben zajló ünneplésbe, így válaszolt:

Most csak leülni szeretnék, és meginni egy izotóniás italt, semmi mást.

A Veszprémbe újabban ünnepelni járó Balogh Zsolt - itt nyert bajnoki címet a Szegeddel néhány hete - nem gondolta volna, hogy oly' sok fájó kudarc után egyszer még megszereti a Veszprém Arénát. „Persze a válogatottal itt játszani, 5500 magyar szurkoló előtt, az egészen más dolog, fantasztikus érzés.

A vége ugyan kicsit szorosabb volt, de abszolút megérdemelten nyertünk.

Az ötből négy hétméterest értékesítő átlövő elmondta, már az első mérkőzés előtt eldöntötte, hogy magára vállalja a heteseket, mert „valamilyen szerepet mindenkinek vállalnia kell”, és miután nincs kimondott heteslövőnk, ő jelentkezett erre.

Balogh Zsolt egy kísérlettől eltekintve nagyon magabiztosan lőtte a heteseket Forrás: MTI/Bodnár Boglárka

„Amikor Máté kihagyta az első hetest, nem is volt kérdés, hogy én állok oda a következőhöz, mert ha valaki hibázik, úgy, hogy nekem kellett volna odaállnom, annál rosszabb érzés nincs.” A biztos kezű átlövő szerint a siker egyértelműen ad a csapatnak, amelyben ezúttal a korábban kevesebb szerepet kapó játékosok is megmutatták, hogy lehet rájuk számítani.

„Óriás csata volt, hatalmas küzdelem, de nem is számítottunk másra - mondta a szlovén beállósokkal harcoló Sipos Adrián. – Szerettünk volna persze nyerni hazai pályán, ami nem sikerült, de a továbbjutásnak így is lehet örülni, ami sokkal fontosabb.”

Meglátása szerint a koperi első mérkőzés keményebb, most „igyekeztünk úgy játszani, hogy ne kapjunk annyi kiállítást, óvatosabbak voltunk”.

Volt egy kis izgalom, amikor hajrában három góllal vezettek a szlovének, de fel voltak erre is készülve. Az utolsó időkérésnél „az edző pontosan elmondta, hogy mit fognak játszani, azt is játszották, sajnos gólt kaptunk belőle. Ha az ellentámadásunk végén belőjük a helyzetünket, akkor lezártuk volna a meccset, és sokkal nyugodtabbak lettek volna az utolsó percek”.

Csapatként küzdöttünk, idősebb és fiatalabb játékosok egymásért, ez volt a legfontosabb

– mondta a szép és fontos gólokat szerző Hornyák Péter.

Bodó Richárd szerint fontos volt, hogy jól kezdtünk, mert így, amikor elfáradtunk a végére, a „szlovénok pedig jöttek, mint a gép”, akkor is kitartott az előnyünk. „Szeretném még egyszer megköszönni Nagy Lacinak és Ilyés Fecinek, hogy visszajöttek, mert az ő rutinjak, az, ahogy összekapták a védekezést, rengeteget számított.” A szegediek átlövője is hangsúlyozta, hogy össze kellett szoknia a válogatottnak, úgy a játékosoknak egymással, mint az edzői stábbal, jósolni viszont nem szeretett volna a világbajnokságra.

Bodó Richárdot sem kímélték a szlovén védők Fotó: Hirling Bálint - Origo

„Egy kétmeccses selejtező és egy öt-hat meccses torna között óriási a különbség. A szlovénok képesek ezt a rohanós játékot sorozatban produkálni, nekünk még fejlődnünk kell ezen a téren – mondta, hozzátéve, a csapat alkatilag, sok magas, nagydarab játékossal nem is igazán alkalmas erre a játékra. – De biztos vagyok benne, hogy innen már csak felfelé lesz!”

„Nem így számoltunk, az igaz – mondta a Telekom Veszprém átlövője, Ligetvári Patrik. – Úgy készültünk, hogy Szlovéniában nem lesz sok keresnivalónk, itthon viszont elverjük őket, Nem így alakult, habár itthon is volt esélyünk, és végső soron meg tudtuk tartani azt az előnyt, amit megszereztünk Szlovéniában. Küzdöttünk, hajtottunk, de a legnagyobb öröm számomra az volt, hogy ki tudtunk jönni abból a gödörből, amibe belekerültünk az Európa-bajnokságon.” Úgy látja, hogy elsősorban az összeszedettebb és hatékonyabb védekezés alapozta meg a párharc sikerét.

Egy olyan csapatot tudtunk megverni, amelyik bárkit képes legyőzni a világot,

ami azt jelenti, hogy, ha összerázódunk, ha nem is verünk meg mindig, mindenkit, de bárki ellen képesek lehetünk jó meccset játszani.”

A háttérben is nagy munka folyt

Marosi László, a kézilabda-szövetség szakmai alelnöke is a helyszínen nézte meg természetesen a mérkőzést, és, mint az elmondta, pontosan ilyen kiélezett párharcra számított a sorsolás után. "Talán nem túlzás azt mondani, hogy az első mérkőzésen, különösen a végén nagyon-nagyon jól játszottunk, a küzdelem pedig végig jellemezte a csapatot." A sportvezető elmondta, nagyon komoly stáb dolgozott a csapat mögött ezért a sikerért, akik mindent megtettek a sikerért. "A kinti mérkőzés előtt volt egy beszélgetés Kocsis Máté elnök úr és a csapat között, és nagyon sok olyan vonalon próbáltuk megerősíteni a csapat hátterét, ami hozzájárulhatott a sikerhez" – mondta, hozzátéve ő is úgy érzi, hogy mostanra kovácsolódott össze a csapat. "Továbbra is azt mondom, maradjunk a földön, haladjunk lépésről-lépésre és akkor még nagyon sok örömünk lesz ebben a csapatbna. A válogatottba erre a két meccsre visszatérő Nagy László esetleges vb-szerepléséről Marosi László nem kívánt konkrétumot mondani. "Annyit mondhatok, hogy nekünk az a célunk, hogy a válogatott mindig a lehető legerősebb formájában álljon ki. Hogy ez fél év múlva éppen kiket fog jelenteni, arról ma még korai beszélni."