„Az ilyen meccseket csak harcosokkal lehet megnyerni, és mi ma harcoltunk – mondta a lefújás után a pályán adott interjú során Ljubomir Vranjes, szövetségi kapitány. – A szünetben azt mondtam a fiúknak, hogy nagyon tetszik, amit látok. Már az első félidőben is úgy éreztem, hogy képesek lehetünk nyerni, de azt is tudtam, hogy vigyáznunk kell, mert nem lehet hatvan percig kiemelkedően játszani. Ügyelni kellett, hogy ne fogyjon el az erőnk a hajrára, de úgy érzem, hogy nagyon jól menedzseltük az utolsó tíz-tizenöt percet, éppen abban az időszakban nyertük meg végleg a meccset."
Ez a játék már hasonlított arra, amit a kapitány vár a csapattól, de még mindig van hová fejlődni.
Meccsről-mecccsre jobb lett a csapat, ez most is látszott. És tudunk még jobbak is lenni, ez biztos.
A bírókról nem akart rosszat mondani, ugyanakkor azt elismerte, hogy keményen játszottunk, mert ez volt a taktikánk egyik alapja. „Rengeteg két percet kaptunk, plusz még két pirosat is, de nem akarok ezzel foglalkozni."
A svéd edző szerint a szlovének nem becsültek le bennünket, egyszerűen csak nagyon jól játszottunk. Ettől persze a visszavágó még nem lefutott téma, hiszen a riválisunk nagyon jó, gyors kézilabdát játszik, úgyhogy Vranjes óvakodott kimondani, hogy nálunk lenne az előny.
A válogatottba hosszú szünet után visszatérő Ilyés Ferenc hatalmas munkát végzett a védelem közepén, de ahogy azt Origónak elmondta, egyáltalán nem álmodott ilyen visszatérésről.
Nem álmodoztam a visszatérésről, egyszerűen csak nagyon örülök, hogy itt lehetek. De nem felejthetjük el, hogy van még egy meccs, és ez az eredmény legfeljebb egy jó kiindulási alap lehet. Ez a szlovén válogatott egy nagyon jó csapat, vigyáznunk kell velük.
A tatabánya rutinos játékosa szerint a sorozatos emberhátrányok nem törték meg őket, mégpedig azért nem, mert fel voltak rá készülve.
„A kapitány azt kérte, hogy kezdjünk keményen, mi ehhez tartottuk magunkat, és számoltunk vele, hogy kapunk majd kiállításokat. Hátul viszont Marci remekül védett, elől pedig (Lékai) Máté fantasztikusan irányított, Bodó Ricsi és Nagy Laci pedig legfontosabb percekben tudott betalálni. Veszprémben egy jó bíráskodás mellett győzni kell, nincs más terv."
Az előző bekezdésben emlegetett Marci, azaz Ilyés tatabányai csapattársa, Székely Márton a padról beszállva nyújtott kimagasló teljesítményt a magyar kapuban. Nem csoda, hogy a mérkőzés alatt és után percekig skandálták a nevét a magyar szurkolók. Cserébe a kapus sem maradt adós a magyar drukkerek irányába tett gesztussal.
Nem is mertem ilyen eredményre, ilyen különbségű győzelemre gondolni. Jól játszottunk, de a magyar szurkolók is fantasztikusak voltak. Le a kalappal mindenki előtt, aki eljött Koperbe, óriási erőt adtak, emberhátrányban ők voltak a hatadik mezőnyjátékosaink, mintha nem is lettünk volna hátrányban, olyan érzés volt.
Székely elmondta, hogy a padon ugyanúgy kivette a részét a meccsből, igyekezett segíteni Mikler Rolandnak. Majd ugyanez történt fordítva is, mert „a pálya széléről egészen mást látni, mint a kapuban állva."
A hajrában végleg demoralizálta a szlovén csapatot, amikor végre megfogta az addig hibátlanul lövő Vid Kavticnik hetesét.
Eldöntöttem, hogy nem fogom azt védeni, amit az elemzések során láttam, mert addig egyszer sem úgy lőtte, ahogy vártam. Egy belső hang azt mondta, hogy láb közé jön a lövés, zárjak össze, én pedig így tettem. A legjobbkor jött ez a hang
– mondta az Origo kérdésére.
Veszprémben június 13-án, szerdán, 19 órakor rendezik a visszavágót, és annál nagyobb hibát nem is követhetnénk el, mint, hogy elbízzuk magunkat. „Nem nyertük még meg a párharcot, lesz egy nagyon kemény visszavágó. Amit nem is úgy kell kezdenünk, mintha 0-0 lenne az eredmény, hanem úgy, mintha hátrányban lennénk."