Kemény Dénes: vége egy legendás korszaknak

2008. december 23-án délben kaptam egy SMS-t. A feladó azt írta, ha félóra múlva a Margitszigeten leszek, megtudom, hogyan döntött. De siessek, mert aztán elmegy és kikapcsolja a telefonját. Rohamtempóban, taxival érkeztem a Nagyszálló elé, ahol már ott állt a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Dr. Kemény Dénes.

„Úgy döntöttem, hogy maradok. Negyedszer is nekimegyek a csapattal az olimpiai felkészülésnek, mert hiszem azt, hogy Londonban is jók leszünk. Sokat gondolkodtam ezen a döntésen, bővebben nem szeretném megindokolni. Ennyit akartam csak mondani."

Majd beült a kocsijába, és elindult oda, ahol az uszodák mellett a legjobban érezte magát. Az erdőbe, a szarvasok, a vaddisznók, a rókák közé.

Kemény Dénes bátor ember volt. Három, egymást követő olimpiai bajnoki cím után mondhatta volna, hogy köszönöm, elég. Élete végéig fürödhetett volna a dicsőségben. Úgy vonulhatott volna vissza a kapitányi poszttól, hogy csapatával nyert három olimpiát, hogy az ő együttese játszotta le minden idők legpazarabb játékát hozó ötkarikás döntőjét (Sydney, 2000, az oroszok ellen), hogy az ő irányítása alatt láthattuk minden idők legnagyobb Európa-bajnoki diadalát (Firenze, 1999, a horvátok ellen), hogy nyert a magyarokkal világbajnokságot (Barcelona, 2003, az olaszok ellen), hogy ő ült a kispadon, amikor a 2004-es athéni olimpia döntőjét a szerbek ellen 5-7-ről az utolsó negyedben egy laza 3-0-s rohammal nyerte meg a társaság.

2000, Sydney. A magyar férfi vízilabda-válogatott 24 év szünet után nyert olimpiai aranyérmet. A medencében Kemény Dénes szövetségi kapitány Forrás: AFP/Greg Wood

Ezek azok a meccsek, amelyek akkor is azonnal eszébe jutnak az embernek, ha az illető soha nem volt vízilabda-szakíró, ha ennek a sportágnak a rádiós közvetítésével csupán egyetlen negyeden át próbálkozott, majd hívta Hajdu B. Istvánt, hogy mentse meg a helyzetet, mielőtt botrányba fullad a riporteri produkció (Peking, 2008, a spanyolok elleni csoportmeccsen.)

Kemény Dénest az 1996-os atlantai olimpia után találta ki (és meg) Szivós István (a doktor, az olimpiai bajnok.) És jött a doktor – citálhatnám ide az LGT örök slágerét, Kemény doktor, az állatorvos, aki a biztos és langymeleg olaszországi állását és praxisát számolta fel azért, hogy a magyar uszodák semmi mással össze nem hasonlítható világába cseppenjen. Dr. Szivós kitalálta, ragaszkodott hozzá, győzködte. Kemény Dénes 2004-ben és 2008-ban Dr. Szivós fiát, Mártont betehette volna az olimpiai csapatba. Nem tette, ezért nem írhatom le azt, hogy Szivós Márton kétszeres olimpiai bajnok. Ez is Kemény Dénes volt, a kapitány, aki mindig úgy döntött, hogy az általa vélt legjobb összetételű csapattal a lehető legjobb eredményt érje el. 2012-ben gondolta úgy, hogy Szivós Mártonnak is helye van a keretben. Ötödikek lettek Londonban. Mégsem olvastam sehol, hogy a Szivós família (ahol Márton nagyapja és apja is olimpiai bajnok volt) kardélre óhajtotta volna hányni Kemény Dénest.

Amikor 1996 karácsonya előtt nem sokkal a Magyar Vízilabda Szövetség sajtófőnöke bejelentette, hogy 1997. január 1-től Kemény Dénes lesz a szövetségi kapitány, sokan elszontyolodtak (ők voltak azok, akik egy másik olimpiai bajnokot, Gerendás Györgyöt képzelték Kemény helyére), mások meg azt mondták: jobb híján jöhet az állatorvos, aki – ismerve a közeget és azt a tényt, hogy a magyar férfi vízilabdázás akkor már 20 éve nem nyert olimpiai aranyat – úgysem eszik meg sok sót ennek a sportágnak az élén.

21 év alatt nem tudom, mennyi sót lehet megenni, de a Kemény-korszak 2018. szeptember 30-án zárul le végérvényesen.

Egy felejthetetlen olimpiai döntő 2004-ből, Athénból. 8-7 a szerbek ellen úgy, hogy az utolsó negyedet 3-0-ra nyertük meg Forrás: AFP/Antonio Scorza

Odabiggyeszthetném a talán szót, ha nem Kemény Dénesről lenne szó, áltathatnám magunkat és az olvasókat, hogy lesz ő még egyszer szövetségi kapitány, hogyha visszakapná a marsallbotot, talán megtörne a 2008 óta tartó olimpiai vesszőfutás, amely 2012-ben és 2016-ban is két ötödik helyezésben öltött testet. Sok sportág van Magyarországon, amelyikben egy olimpiai ötödik hely sikernek számítana - a férfi vízilabda nem ez. Ott 1932 óta csak az aranyérem az elfogadható. Ott kínos kudarcként élte meg mindenki Münchent, Moszkvát, Szöult, Barcelonát és Atlantát, ott a világ legtermészetesebb módján vette mindenki tudomásul, hogy Kemény Dénes és csapata egyszer, kétszer, háromszor húzta be a sportág legfontosabb versenyének legfontosabb aranyérmét. Ott több százezer sportbarát volt képes végigfanyalogni a Peking és London (2008-2012) közötti olimpiai ciklust, amikor a magyar férfi vízilabda-válogatott semmit sem nyert.

2003, Barcelona. Kemény Dénes vezetésével világbajnokságot nyert a magyar férfi vízilabda-válogatott Forrás: AFP/Lluis Gene

Se egy vb-t, se egy Eb-t, a szerbek úgyis agyonvernek bennünket Pekingben, kábé így engedtük el a csapatot és kapitányát a kínai olimpiára. Ahol aztán a szerbekkel nem is kellett játszanunk – a mumusnak tekintett csapatot Amerika ütötte agyon a negyeddöntőben – viszont Montenegró egyszer sem vert meg bennünet és a döntőben jutalomjátékkal nyertünk az Egyesült Államok ellen. Az egyetemes sport történetében nem volt olyan vízilabda szövetségi kapitány, aki három egymást követő olimpián győzelemre vitte volna ugyanazt a csapatot.

2008. augusztus 10-én, vasárnap a pekingi olimpia férfi vízilabda-tornájának első napján a kétszeres címvédő Magyarország 10-10-es döntetlent játszott az akkor éppen Európa-bajnok Montenegróval. A meccs után az interjúzónában a Magyar Rádió alkalmi (és nem sportos, csak az olimpiára véletlenül odakerült) riportere azt kérdezte Keménytől, hogy mi történt?

Nem voltam ott, de akik ott álltak, azt mesélték, hogy a mester nézett egy nagyot, vett egy levegőt, összeszorított foggal, de udvariasan válaszolt a nem túl elmés kérdésre, hogy a csapat döntetlent ért el, de második kérdést már nem engedélyezett. Aztán a következő hat meccset megnyerte a csapattal és életében harmadszor hagyta, hogy a vízbe lökjék, hogy elkészülhessen róla ez a fénykép, amelyet most önök is megnézhetnek.

A harmadik olimpiai arany megszületésének pillanata Pekingben, 2008-ban. A kép közepén Kemény Dénes tart a víz felé Forrás: AFP/Martin Bureau

Kemény Dénesnek ez is megadatott. Meg a fiúknak a medencében, köztük Benedek Tibornak, aki ott és akkor lett háromszoros olimpiai bajnok és aki Kemény után a magyar férfi vízilabda-válogatott kispadjára ült. Reménytelen vállalkozás - lapogatták sokan a hátát - mit ne mondjak, gyönyörű útravaló. Kemény Dénes a szövetség elnöke lett, mert tudta, hitte, hogy a kapitányság után ott tud a legtöbbet segíteni a magyar vízilabdán. Jött az első olyan év, amikor nem ő volt a kapitány, erre 2013-ban, Barcelonában a magyar válogatott megnyerte a világbajnokságot.

A mai napig ez volt az utolsó olyan komoly világverseny – elnézést kérek, ha a minap befejeződött berlini Világkupát nem sorolom ide –, amelyet a magyar férfi vízilabda-válogatott megnyert. Persze, szép estéink azóta is voltak, a 2017-es budapesti vizes vb és a 2014-es szintén budapesti Eb a döntőig kétnaponta igazi magyar örömünnepet varázsolt a Szigetre és az országba, csak éppen a finálét nem sikerült már behúzni a horvátok, korábban meg a szerbek ellen. 2017-ben recsegett-ropogott minden ereszték, 2018-ban már a nyolcadik hellyel kellett megelégednünk az Európa-bajnokságon, ahol azt is sikerként könyvelhettük el, hogy nem kaptunk ki a németektől. Döntetlenre hoztuk a meccset. Ekkor már nem arról faggatták Kemény Dénest, hogy mikor nyerünk újra olimpiát (én már egy nyamvadt Eb-győzelemmel is beérném), hanem arról szóltak a kérdések, hogy közbelépett-e, amikor a magyar válogatott egyik játékosa összetűzött a Magyar Rádió riporterével, hogy miért nem akadályozta meg a válogatott egyes tagjainak önkéntes pihenőre vonulását, hogy mi lesz egyáltalán a magyar férfi vízilabda sorsa.

Talán ezért, talán másért, de a Kemény-éra utolsó világversenyén, az amúgy nem sokra tartott Világkupán naponta posztolt a Facebookra, együtt örült a döntőbe jutásnak, a végén meg - amikor a csapat megnyerte a sorozatot - szintén a közösségi oldalon köszönt meg mindenkinek mindent.

Az utolsó meccse szövetségi kapitányként a londoni olimpián 2012-ben az ausztrálok ellen Forrás: AFP/KHALED DESOUKI/Khaled Desouki

Kemény Dénes lelépésével – amelynek az igazi okát valószínűleg sosem tudjuk meg – leírhatom az ilyenkor szokásos óriási közhelyet: űr maradt utána. Miközben a magyar férfi vízilabdázás 2018-ban nem az űrben lebeg.

Csupán a mikrokozmoszban.