Szándékosan nem írtuk meg, milyen viszontagságokon ment keresztül a csabai együttes azzal, hogy a sors az ukrán Juzsnijt rendelte mellé a CEV Kupa első fordulójában. Mindjárt elmondjuk ezt is, de
előbb idézzük fel azt a pofont, amelytől hosszú hetekig szédelegtek a viharsarki vezetők és játékosok.
2018. október 14-én a tavalyi ezüstérmes Fatum-Nyíregyháza játszott bajnokit Békéscsabán. A harmadik játszmában 2-0-s hazai vezetésnél már meccslabdája volt a csapatnak, majd
a negyedikben 24-20-ra is vezettek a csabaiak.
Innen egyetlen pont kellett volna, hogy meglegyen a 3-1-es győzelem. Helyette a Nyíregyháza nyert 26-24-re. Törvényszerű volt, hogy az ötödik szett a vendégeké lesz. Így is történt.
Az Újpest elleni idegenbeli vereség után ez volt az az ütés, amely nem szaladt át a bajnokon, hanem bennük maradt. Ennek következményeként a Vasas hazai pályán is legyőzte őket, a Bajnokok Ligája selejtezőjében a lengyel Lodz ellen nem sikerült megnyerni a hazai meccset, majd a CEV Kupában az ukrán Juzsnij az első mérkőzésen 3-1-re verte a Csabát, amelynek egyetlen lehetősége maradt, hogy megmentse az idényét: aranyszettben nyerni a visszavágón.
Magyarországon egy hasonló helyzetben lévő csapat vezetősége egy ilyen sorozat után kirúgja az edzőt
(lásd Telekom Veszprém és Ljubomir Vranjes), vagy felbont néhány szerződést – bár ez olyan ritka eset, amely tényleg a nóvum kategóriája. Békéscsabán egyik sem történt meg. Kormos Mihály edző tett már ezért a csapatért annyit, hogy egy gyengébb periódus után ne vágják le a fejét, a játékosoknak pedig ilyenkor elég egy kis ostorsuhogtatás.
Vagy van egy harmadik lehetőség. Hozni valakit, akinek a jelenléte felpiszkálja a társaságot. A montenegrói
Tanja Bokan ilyen ember.
Első ránézésre is látszik, hogy profi, nem mellesleg a kontinens egyik legjobbja, akinek egyetlen szava többet ér a pályán, mint bármilyen vezetői ordítás.
Láttuk ezt szerdán a Juzsnij ellen, amikor – ha kellett –
a montenegrói légiós nyugtatta a bírói tévedések miatt elszabaduló játékosokat,
ha kellett, ő lelkesített, úgy csinált, mintha fél évtizede játszana itt.
Ez volt az első meccse Békéscsabán. Saját bevallása szerint még nincs formában. (Mi lesz akkor, ha abban lesz?)
A Juzsnij elleni aranyszettes továbbjutás pedig lerombolhatja a gátakat.
A Békéscsaba egy hete elszenvedett 3-1-es veresége után a török légitársaság hibája miatt Isztambulban ragadt. Onnan egy nap késéssel érkezett Belgrádba. Onnan busszal Békéscsabára ment. Onnan lendületből Budapestre, ahol 3-0-ra verték (még Bokan nélkül) a listavezető Vasast. Onnan vissza Békéscsabára. (Akik ismerik az odavezető út minőségét és a rajta keresztülmenő forgalmat, tudják, miről beszélek.) Jött a Juzsnij, az aranyszett, a csapat újra a réginek tűnt, sikerült a továbbjutás a legjobb 16 közé.
Ami ezt az aranyszettet illeti:
izgalmas, de elég igazságtalan szabály.
Ha a régi regulákat nézem, akkor a 3-0-s győzelem elég lett volna a továbbjutáshoz, mert a kinti 1-3-al összesítésben már a BRSE volt a jobb. Ez azonban nem elég. Tessék meggondolni: a magyar együttes másfél óra alatt darabokra szaggatja az ellenfelét, majd jön egy 15 pontig tartó szett, amelyet ha megnyer az ukrán együttes, ők jutnak tovább és nem a BRSE. Szerdán nem így történt, örüljünk most ennek, szabályokat mi úgysem tudunk változtatni.
A nyolc közé jutásért jöhet a svájci Pfeffingen – még az idén, december 20-án jelenése lesz Baselben a BRSE-nek.
A CEV Kupában a sorsolása nagyszerű a magyar bajnoknak,
de Baselnél tovább most ne tervezzünk. Már csak azért sem, mert láttuk, hogy az első pofon tényleg a legnagyobb. Hogy lesz-e ebből több, az már tényleg az ötszörös bajnokok múlik. A 16 között a BRSE mellett ott van a Nyíregyháza is, amely a svájci Dudingent verte nagy magabiztosággal. Csak egy másik a dalt tudok citálni: „Lesznek még szép napjaink."