Mágusok a vízben - a vízilabda magyar legendái

Megfellebbezhetetlen szaktekintélyeket kértünk fel, hogy nevezzék meg minden idők tíz legjobb magyar vízilabdázóját a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origo közös játékán. A tizenegy tagú zsűri döntött, íme „A pólósok pólósa" szavazás 4–10. helyezettje, azaz heten a legjobbak közül.

10. Molnár Endre (29 pont). A közmegegyezés szerint valaha volt legjobb magyar kapus kacskaringós úton jutott el a pólóig, a kapuba pedig saját bevallása szerint teljesen véletlenül került. Ekkor azonban csodálatos és hosszú pályafutás vette kezdetét: tizenöt éven át, 1966 és 1980 között védett a magyar válogatottban,

minden jelentős trófeát megnyert, olimpiáról négy (egy-egy arany és ezüst, két bronz), világbajnokságról három (egy arany, két ezüst), Eb-ről két érme van (speciel mindkettő arany).

Elképesztő lábtempója szó szerint is a mezőny fölé emelte, kvalitásairól mindent elmond, hogy kapus létére idehaza ötször is megválasztották az év vízilabdázójának. Montreal olimpiai bajnoka visszavonulása után edzőnek állt, három bajnoki cím, egy-egy BEK- és KEK-döntő jelzi, hogy a parton sem adott alább a színvonalból.

8. Kárpáti György és Biros Péter (34-34 pont). A két egyaránt háromszoros olimpiai bajnok között holtverseny alakult ki.

Ki lesz a pólósok pólósa? Forrás: Origo

Kárpáti György minden idők legfiatalabb magyar olimpiai bajnoka,

az 1952-es helsinki játékok megnyerésekor mindössze 17 éves volt. Nem sorozatban triplázott, az 1956-os melbourne-i siker után 1960-ban Rómában bronzérmes lett a csapattal, hogy aztán 1964-ben Tokióban egy felejthetetlen, 5:2-es szovjetverés után (amikor Dömötör nem lőtt, hanem ejtett) harmadszor is aranyat akasszanak a nyakába.

Nyert három Eb-t a válogatottal és öt bajnoki címet egyetlen klubjával, a Ferencvárossal – pólóban, mert négyet úszásban is szerzett.

Az apró termetű, villámgyors és minden helyzetben a legjobb megoldást választó legenda Gyarmati Dezső szövetségi kapitány segítőjeként is nyert olimpiát, 1976-ban Montrealban. A nemzet sportolója, az ötvenes évek aranygenerációjának utolsó élő tagja.

A sokáig kézilabdázó Biros Péter valahogy úgy robbant be a vízilabdázás elitjébe, mint Kárpáti György majd' ötven évvel azelőtt. Igaz, Biros „Fácán" valóságos veterán volt Kárpátihoz képest az első világversenyén, hiszen az 1999-es firenzei Európa-bajnokság idején már 23 is elmúlt. „Biros-fehér-zöld aranyérem" – hirdette a Nemzeti Sport címlapja, miután

a modern kor egyik legnagyobb meccsén a válogatott újonca öt góllal vette ki a részét a horvátok 15–12-es legyőzéséből.

Kárpáti György (áll k) igazi ikonná vált a vízilabdában. Forrás: MTI/Petrovits László

Onnantól kezdve kirobbanthatatlan volt Kemény Dénes korszakos csapatából, részese volt a sydneyi, az athéni és a pekingi olimpiai győzelemnek, nyert világbajnokságot, világkupát és két világligát is – meg egyszer annak elődjét, az Európai Nemzetek Ligáját is. BL-győztes, LEN-kupa-győztes, és annyiszor nyert magyar bajnokságot, ahányszor az év vízilabdázójának választották: ötször.

7. Kiss Gergely (38 pont). Egy újabb háromszoros olimpiai bajnok, és nem árulunk el nagy titkot, ha leírjuk: lesz még ilyen a listán... Sydneyben (ahol gólkirály volt) három, Athénban négy gólt lőtt az olimpiai döntőben, az utóbbi talán a legnagyobb meccse volt a válogatottban a sok kiváló közül. És azért még a pekingi fináléban is pöttyintett egyet a félelmetes bal kézzel megáldott pólós (legalábbis a vízben, mert azon kívül mindent jobbal csinál).

Mintegy mellékesen

nyert két-két Eb-t és világligát, egyszeres világbajnok és világkupagyőztes. Öt bajnoki cím és három BL-győzelem

után 2019 nyarán egy telt házas, megható gálán búcsúzott el szeretett sportágától a Duna Arénában – hogy aztán a nemrég lezárult, csonka idényben azért még háromszor medencébe ugorjon a Honvéd színeiben az ob I-ben, és biztos kézzel a felsőházba lője csapatát. Negyvenkét évesen...

Peking, 2008. augusztus 24. A magyar vízilabda-válogatott tagjait fényképezik, miután átvették az aranyérmet a Jingtung uszodában a XXIX. Nyári Olimpiai Játékokon. Áll (b-j): Molnár Tamás, Varga Tamás, Biros Péter, Madaras Norbert, Benedek Tibor, Kiss Gergely, Varga Dániel. Guggol: Kis Gábor, Szécsi Zoltán, Hosnyánszky Norbert, Kásás Tamás, Varga Dénes, Gergely István. Magyarország a döntőben 14:10-re legyőzte az Egyesült Államok csapatát, és ezzel egymás után harmadszor győzött az olimpiai játékokon. MTI Fotó: Illyés Tibor Forrás: MTI/Illyés Tibor

6. Sárosi László (39 pont). A sportos családból származó klasszis (hogy mást ne említsünk, a vb-ezüstérmes labdarúgó, Sárosi György unokaöccse) az 1976-os montreali olimpián ért fel a csúcsra, de addigra már volt egy bronzérme az 1968-as mexikóvárosi és egy ezüstérme az 1972-es müncheni játékokról.

Szép ívet járt be tehát a válogatottban, amelynek játékmestereként nyert egy-egy arany- és ezüstérmet világ- és Európa-bajnokságon is.

A montreali olimpiai bajnokcsapat motorja, szíve és esze volt egy személyben, aki nem feltétlenül a góljaival tűnt ki (arra voltak mások), hanem virtuozitásával. A győzelem után vissza is vonult a válogatottságtól, de egészen 1980-ig pólózott magas szinten. Egyetlen csapatban, az Újpesti Dózsában játszott pályafutása alatt, emiatt nyerhetett meglepően kevés, mindössze egy bajnoki címet.

5. Szívós István (50 pont). Egy újabb montreali olimpiai bajnok, a Szívós-dinasztia középső tagja (édesapja, idősebb Szívós István kétszeres olimpiai bajnok, míg fia, a nemrég visszavonuló Szivós Márton világbajnok).

Tizennyolc évesen már válogatott volt, több mint háromszáz meccset játszott a nemzeti csapatban, négy olimpián rettegtek lövéseitől a kapusok.

Éppen az aranyéremmel zárult montreali játékokon játszott kevésbé gólerősen, de elképesztő mezőnymunkájával és pazar védekezésével kiemelkedett a csapatból – nemcsak 202 centiméteres magasságának köszönhetően.

Dr. Szívós Istvánt édesapja, idősebb Szívós István köszönti 200. válogatottsága alkalmából Forrás: MTI/Kovács Gyula

Olimpiáról volt még egy ezüstje és két bronza, vb-ről egy aranya és két ezüstje, míg Eb-ről – éppen fordítva – két aranya és egy ezüstje, nyert világkupát és kilenc bajnoki címet.

Korszakos egyéniség volt, edzőként és sportvezetőként is tevékenykedett. 2019. november 10-én 71 évesen hunyt el.

4. Benedek Tibor (51 pont). Nála többet senki sem dolgozott azért, hogy világklasszis vízilabdázó váljon belőle, márpedig az lett, és ezt nem elsősorban tehetségének, hanem szorgalmának köszönhette.

Addig gyakorolt, amíg Magyarországon és Olaszországban is ünnepelt sztár lett, pályáját többek között három olimpiai bajnoki cím, egy-egy világ- és Európa-bajnoki aranyérem, öt BL-győzelem és két országban összesen tizenhárom bajnoki cím szegélyezi.

Azt a pályafutást, amelyet egy méltatlan doppingvád és egy szívritmuszavar sem volt képes megtörni. A balkezes kiválóság ikonikus alakja volt a Kemény-érának, aztán előbb segítője, majd utóda lett a kapitánynak. Edzőként világbajnoki címig vezette a magyar válogatottat, legutóbb pedig az UVSE-ben nevelte ki a jövő válogatottjának gerincét, mielőtt visszavonult volna „minden vízilabdázással kapcsolatos tevékenységtől".

Lakner Gábor