Mondok négy országot: Norvégia, Horvátország, Németország, Szlovénia.
Fantasztikus kézilabda-kultúrával rendelkező négy nemzet, és mind a négy a magyar válogatott mögött végzett ezen a világbajnokságon.
Magyarország a férfi kézilabda-világbajnokságok történetében eddig egyszer volt második (1986), egyszer negyedik (1997)
és most először ötödik.
Mindezt úgy érte el Gulyás István csapata, hogy a koronavírus-járvány miatt egy felkészülési meccset sem tudott játszani, sőt, a felkészülés soha nem volt annyira hektikus, mint most. Ha valaki a világbajnokság előtt azt mondja, hogy ilyen előzmények között érjük el ezt a helyezést, sokan gondolkodás nélkül aláírták volna.
Az egyiptomi világbajnokságnak nagyon fontos üzenete volt számunkra az, hogy a magyar csapat végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott.
Nem szenvedett (vereséget) a nála gyengébb együttesektől, igazi bravúrt ért el a németek legyőzésével, simán nyert a brazilok és a lengyelek ellen.
A két évvel ezelőtti vb-n ez egyáltalán nem volt így. A svédországi tornán az argentinok és az egyiptomiak elleni döntetlen csalódással ért fel,
ezek a pontvesztések akkor azt eredményezték, hogy a csapat elbukta az olimpiai selejtezőt.
Amikor 2009-ben a horvátországi világbajnokságon hatodik helyen végeztünk (amely szintén kiugró eredménynek számított), akkor is becsúszott egy „hibás" meccs a szlovákok ellen (24-24). Idézhetnénk a 2017-es vb-t is, ahol szintén nagy kilengéseket produkáltunk: legyőztük a nyolcaddöntőben Dániát, de kikaptunk a csoportmeccseken a fehéroroszoktól.
A 2020-as férfi Európa-bajnokságon már megmutattuk, hogy teljesen átalakult a csapat: a remek Eb-rajt után esély volt az előkelő helyezés megszerzésére, de végül a 9. helyen zárt az együttes.
Egyiptomban a spanyolok elleni – voltaképp tét nélküli – mérkőzés kivételével nem voltak ilyen kilengések a játékunkban.
Nem véletlenül fogalmazott úgy a franciák elleni negyeddöntő után Lékai Máté, hogy ennek a csapatnak van arculata, stílusa, karaktere.
Az egyiptomi vb-t már a 2022-es magyarországi (és szlovákiai) rendezésű Európa-bajnokság szemszögéből is figyelhettük.
A férfi kézilabdasport legszínvonalasabb eseménye nem a vb, hanem az Európa-bajnokság,
ahol nincsenek olyan mérkőzések, amelyek ezen a vb-n mondjuk a Zöld-foki-szigetek vagy az Uruguay elleni összecsapások voltak. Az Eb-n (24 csapat vesz részt ezen a tornán) minden mérkőzés gyilkos csata lesz, remélhetően mindez már szurkolók előtt történik majd meg. A Gulyás István-Chema Rodríguez-Nagy László edzőhármas immáron a második világversenyen mutatta meg, mennyire erős szakmai stáb dolgozik a magyar válogatott mellett. Az ő munkájuk már beérett, de az előttünk lévő egy évben még tovább lehet csiszolni mindezt.
A világ jelenlegi legjobb beállósa egy magyar, Bánhidi Bence,
aki a vesztes, franciák elleni mérkőzésen is az egész mezőny legjobbja tudott lenni. A kapuban Mikler Roland képes a klasszisteljesítményre, irányítóban pedig Lékai Máté ennek a csapatnak az ásza.
Ki tudja, mi történik akkor, ha a csapat másik kulcsemberét, Ligetvári Patrikot nem dönti le a koronavírus, és ki tud utazni erre a világbajnokságra. Nem mondjuk, hogy az ő hiánya volt a döntő, de jelenléte még szélesebb taktikai repertoárt tudott volna adni Magyarországnak.
A világ férfi kézilabdasportjában jelenleg a dán és a spanyol a két legjobb, legerősebb, legdominánsabb csapat.
A mögöttünk lévő öt világversenyből négyet ez a két csapat nyert meg. (Most arról ne szóljunk, hogy a vb-címvédő dánok milyen heroikus küzdelem után tudták csak legyőzni Egyiptomot.) Mögöttük szorosan ott vannak a franciák és norvégok, akik egy, éppen a franciáktól elszenvedett vereségük miatt kerültek össze a spanyolokkal és estek ki. (Számszerűleg a norvég csapat nem lesz benne a legjobb négyben, sőt, a magyar válogatott mögött végez.)
De, és ezt nagyon jó kimondani: e négy élcsapat mögé közvetlenül megérkezett Magyarország is, amely óriási eredmény.
A francia, a spanyol és a dán együttes ma még annyival előrébb jár, mint a magyar, hogy az ő cserejátékosaik is azonos szintet tudnak produkálni a kezdőcsapatukkal. Mi még erre nem vagyunk képesek. A 2020-as Európa-bajnokságon Győri Mátyás és Nagy Bence is jó teljesítményt nyújtott, ők most nem tudtak felnőni ehhez a feladathoz. A cserék feljavulása azért lenne nagyon fontos, hogy az amúgy nagyon sok percet a pályán töltő Lékai Máté vagy Bánhidi Bence megfelelő helyetteseket kapjon.
Bár a beállóban Rosta szereplése már ezen a világbajnokságon is szép teljesítmény volt.
A Norvégiában légióskodó Máthé Dominik játéka sokat fejlődött,
miként Sipos Adrián teljesítménye is biztató volt. Pici hiányérzettel tekinthetünk a szélsők foglalkoztatására, mert éppen Bóka Bendegúz volt az, aki a franciák ellen kiélezett helyzetben mutatta meg, milyen nagy dolgokra képes. A másik magyar felfedezettje ennek a csapatnak egy másik szélső, Pedro Rodríguez volt, aki szintén nagyszerűen játszott. Szita Zoltán a franciák ellen fontos gólokat szerzett, de ezen a vb-n nem futott akkora formát, mint a 2020-as Eb-n. Aki pedig kissé elmaradt a várakozástól, az Bodó Richárd, akinek kevés dolog sikerült ezen a világbajnokságon.
Ez a magyar csapat két hét alatt maga mellé állította az egész országot,
mert elvesztett labdát nem ismerve, nagy szívvel és alázattal harcolta végig a világbajnokságot. Szembetűnő volt az a tervszerűség, amely az edzői hármastól érkezett, láthattuk, hogy a játékosok világosan tudták, kinek mi a dolga.
A magyar edzőtrió az egész verseny alatt végtelen nyugalmat sugárzott és adott át a csapatnak, amely egy ilyen kiélezett helyzetben nem mellékes.
Szintén örömteli volt látni, hogy Magyarország bővítette és jól használta a taktikai repertoárját,
itt elsősorban arra gondolunk, hogy a franciák elleni 5+1-es védekezés a rendes játékidő végén nyerő húzásnak bizonyult, hiszen ha az nincs, aligha jutunk el a hosszabbításig.
A kézilabda (de különösen a férfi kézilabda) a világ talán legdinamikusabban fejlődő csapatsportága. Már egy 10-15 évvel ezelőtt lejátszott mérkőzést sem lehet összehasonlítani a maival, annyira felgyorsult és dinamikussá vált a játék. Óriási dolog, hogy ebben a sportágban a magyar férfi kézilabda-válogatott nagyon rövid idő alatt lépett be az elitbe.
Hiszen nem volt olyan régen a 2018-as férfi Európa-bajnokság, amelyen a magyar válogatott úgy esett ki csoportutolsóként, hogy egyetlen mérkőzést sem tudott megnyerni, de citálhatnánk a 2016-os Eb-t, ahol a 12. helyen végeztünk.
A fejlődés és az előrelépés megkérdőjelezhetetlen,
nem tehetünk mást, mint szurkolunk ennek a remek csapatnak, és azt kívánjuk, hogy a sportág történetében először Eb-érmet nyerjen 2022-ben, Magyarországon.