Tudom, hogy nem gépeket edzek, de olykor fel kell rúgnom a széket

Vágólapra másolva!

A Sopron Basket női kosárlabdacsapata 100 százalékos teljesítménnyel, hat mérkőzésből hat győzelemmel jutott be az Euroliga legjobb nyolc csapata közé, s reális esélye van arra, hogy története során negyedszer is bejusson a Final Fourba. A csapat kispadján egy fiatal magyar edző, Gáspár Dávid ül, akinek klasszis játékosok egójával, az ellenfelekkel és néhány rosszindulatú megjegyzéssel is harcolnia kell. Ez utóbbiak azonban mára elhalkultak, hiszen a fiatal szakember tehetségéhez egyre kevesebb kétség fér. Nagyinterjú.

A francia Landes elleni utolsó Euroliga-csoportmeccsen az utolsó percekben öt magyar játékos volt a pályán. Tudatosan döntött így, vagy az élet adta ezt a lehetőséget?
Tudatos döntés volt ez. Mi rengeteget dolgozunk a fiatal játékosainkkal Sopronban, és – ez nem üres duma – értékként tekintünk rájuk.

Egyszer ezek a gyerekek majd magyar válogatottak is lesznek, ez az egész sportágnak jót tesz.

Meg a Sopronnak is. Azon a meccsen kiérdemelték azokat a játékperceket. Ezt nem jutalomnak tekintettük, pláne nem az ellenfél lenézésének. A Landes ellen annyira jól játszottunk, hogy megtehettem ezt a lépést.

Tudatos döntés volt, hogy öt magyar játékossal fejezi be a Sopron a Landes elleni Euroliga-meccset Fotó: Csudai Sándor - Origo

De azért Czukor Dalma már az elejétől fogva kapott lehetőséget, Varga Sára és Varga Alíz is nagyon szépen szálltak be a meccsbe. Örömteli percek voltak ezek.

Nyilvánvalóan nem fogok egyszer sem öt magyarral elkezdeni egy Euroliga-meccset, ennek egyelőre nincs realitása.

Én senkit nem fogok azért megégetni, mert kintről azt kiabálják, hogy hol vannak a magyarok. Ezek a lányok is tudják, hol van a helyük, tisztában vannak a saját képességeikkel, értékeikkel. A Landes ellen a pályán volt a helyük. Mind az öt kosarasnak.

Amióta ön a Sopron edzője, játszottak már annál jobban, mint ahogyan a Landes ellen tették?
Az egyik legjobb meccsünk volt. De a tavalyi évben a Fenerbahce elleni győzelmünk hasonló teljesítmény volt. A Landes ellen tényleg minden összejött, de nem akarom, hogy ez legyen a csúcs. Bízom abban, hogy a Sopronban ennél is több potenciál van. Mindez egy nagyon nehéz időszak után, hiszen egy évvel ezelőtt még azon ment a cirkusz, hogy miért nem léptünk pályára az olasz Schio ellen Ljubljanában.

Akkor mindenki negatív kontextusban beszélt a Sopronról, miközben a világot tönkretette a járvány. Ehhez képest az, ahol most tartunk, tényleg nagy dolog.

Pedig már tavaly is kíváncsi lettem volna arra, hova jutunk el. Mert amikor beütött a pandémia, a nyolc közé jutásra is esélyünk volt az Euroligában. Viszont megnyertük Pécsett a Magyar Kupát, ami számomra óriási eredmény volt.

Nem volt önben semmilyen félsz, amikor egy világhírű edző, Roberto Iniguez helyét kellett átvennie Sopronban?
Félsz nem.

Inkább iszonyatos megfelelési kényszer, illetve egy olyan szándék, hogy bizonyítsam, hogy ezt a csapatot fogom tudni menedzselni, úgy, ahogy elvárják tőlem, még akkor is, ha a szakmai tudásom még nem tart ott, ahol az elődömé.

Ezért nagy bizonyítási vágy volt bennem. De ezt nem egyénileg kell megoldanom, mert mögöttem ott van az a stáb, az a menedzsment, amely segít nekem.

Igaz az, hogy miközben a ZTE edzője volt, egy évig a Sopron Basket meccseit figyelte, úgy, hogy szinte megtanulta a csapat játékát?
Abban az évben megosztottam a figyelmemet a ZTE csapatánál végzett teendők és a leendő soproni munkám között.

Meccseket néztem, figyeltem a játékosokat, az ellenfeleket, a védekezést, a támadást.

Sokat gondolkodtam azon, ha én lennék az edző, mit csinálnék az adott szituációkban.

Gáspár Dávid, a Sopron edzője időkérés közben Forrás: Photo: Zsombor Tóth/Zsombor Tóth/Zsombortoth@Gmail.Com

Ezenfelül folyamatosan néztem a WNBA-meccseket és az Euroliga-találkozókat. Az edzőségem kezdeti fázisában amúgy férfi kosárlabdát néztem rengeteget, de ez mára teljesen megváltozott. Most csak a nőkkel foglalkozom.

Amikor edzője lett a Sopronnak, az interneten elég sokan megírták, hogy milyen könnyű Gáspár Dávidnak, aki a szövetség elnökének lányát vette feleségül, épp ezért az apósa, Szalay Ferenc elintézte a soproni kispadot neki. Olvasta ezeket?
Persze, de tényleg nem tudtam velük mit kezdeni.

Nem esett jól, mert innentől kezdve azt gondolják rólam, hogy önerőből semmit sem érhetek el, csak valaki által.

Ilyenkor szokott jönni a közhely, hogy ne foglalkozzunk ezzel, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem ez a tüske.

Egy kis tüske maradt benne a sok rosszindulatú komment miatt Fotó: Csudai Sándor - Origo

Azoktól, akik ezt gondolják rólam, nem várok semmiféle elismerést. Nem miattuk akarok bizonyítani, nem miattuk csinálom. De megértem azokat is, akik azt gondolják rólam, hogy nem vagyok erre alkalmas.

Nem lehet, hogy azért mondják ezt, mert ön játékosként...
...sem voltam egy Dávid Kornél? Vagy Gulyás Róbert? Ez érdekes, ezen még nem gondolkodtam, de lehet, hogy ez is benne van.

Én munkásgyerek voltam a pályán, játszottam az NB I-ben, majd egyszer csak megjelentem az ország legjobb női csapatának a kispadján.

Értem, hogy ezt nehéz összerakni, miközben vajon tudják-e rólam, hogy az NB I egyik legjobb védőjátékosa voltam?

Nem tudják. De az nem is látványos része a kosárlabdának.
Valóban nem. Azoknak semmiképpen, akik nem nézték olyan mélységében sem az én játékomat, sem a kosárlabdát, mint ahogyan kellene.

Tudja miért? Mert szerintem a kosárlabda nagyon bonyolult sportág.
Ez pontosan így van. Több összetevős, ezer dologra kell figyelni.

De én tényleg nem haragszom senkire, ha rólam úgy vélekedik, hogy az apósom intézte le nekem ezt a munkát.

Edzőnek lenni amúgy sokkal nehezebb, mint játékosnak. A taktikában százféle variáció van, passzolni kell a stábommal, magamévá kell tennem a menedzsment elképzeléseit. Kicsit olyan ez, mint a sakk. Néztem is a Vezércsel című sorozatot, nagyon tetszett.

Közvetlen felettese, Török Zoltán ügyvezető a minap adott egy nyilatkozatot a Nemzeti Sportnak, amelyben azt mondta, hogy látva az ön kvalitásait, nehéz megmondani, hogy hol van a tehetségének a felső határa. Igazából nyilvánosan ritkán kap ilyen dicséretet az ember. Olvasta?
Igen, olvastam.

Kiesett az újság a kezéből, vagy mire gondolt?
Arra, hogy ha valaki interjút kér tőlem, erről semmiképpen se kérdezzen (nevet).

Szépen vagyunk. Kezdhettem volna ezzel is, mennyivel nehezebb lett volna.
Igaz. Viccet félretéve a földön járok, tanulási folyamatban vagyok, ehhez tartom magam. Köszönöm Török Zoltán szavait, nagyon jólestek, nagyon sokat tanulok tőle.

Magyarként mennyire nehéz egy ilyen multicsapatot vezetni, mint a Sopron?
Nem nehézségként tekintek erre, hanem azt nézem, hogyan tudom ezeket a klasszisokat menedzselni, hogyan tudom az egójukat kezelni. Miután ez vezérel, és ők ezt érzik rajtam, nincsenek problémák. Elmondom a feladatokat, az elvárásaimat, de nem ragaszkodom mindenáron a saját gondolataimhoz. Tehát meghallgatom őket is.

Megkapom a tiszteletet, de ez kölcsönös, ők is megkapják ezt tőlem.

Mit jelent az egók menedzselése? Azt, amit a laikus gondol, hogy jönnek a sztárok, körbenéznek, na, Dávid, villantsál valamit?
Nem ekkora arccal érkeznek, de valami hasonló van emögött. WNBA All Star játékosokról beszélünk, szerb klasszisokról, akiknek komoly elvárásaik vannak.

Ezt tisztelettel kell kezelni, meg azzal, hogy lássák: kompetens vagyok. Hogy lássák: nem beszélek hülyeséget.

Hogyha kell, akkor erővel, ha kell, észérvekkel hassak rájuk, de mindenképpen elfogadják azt, amit mondok.

Világsztár játékosok egóját kell kezelnie Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ebből a szempontból az sem könnyű, hogy a kommunikáció nagy része gyakorlatilag angolul zajlik. Volt már olyan, hogy az öltözőben átváltottam magyarra, s megkértem Lacza Miklós kollégámat, hogy ő fordítson. Azt akartam, hogy akik értik a magyar nyelvet, ténylegesen azt kapják meg, amit én gondolok, Miklós pedig annyira jól beszéli az angolt, hogy simán meg tudtuk ezt oldani.

Ebben az idényben mintha nem mindenki adná meg a tiszteletet a Sopronnak. Akik látták a Lyon-Fenerbahce EL-mérkőzést, ezt mondták.
Nehéz ezt megítélni, mert első ránézésre úgy tűnhetett, hogy egyik csapat sem akart nyerni. Ők már előre tekintettek, nem akartak a Final Fourban az orosz Jekatyerinburggal játszani. Miközben itt még nem tart a sorozat, a legjobb nyolc között jár a mezőny, és ott vagyunk mi is, hiszen a két csapat egyike – a Lyon - ellenünk játszik majd a negyeddöntőben. Nem minden játékoson láttam azt, hogy nem akarnak nyerni, de kétségtelen, hogy érdekes mérkőzés volt ez. Majd kiderül, hogy érdemes volt-e nekik taktikázni. Amúgy érthető, hogy a Jekatyerinburg ellen senki sem akar játszani, mert Covid ide vagy oda, az oroszok ugyanazt a szintet tartják, mint korábban. A Fenerre ugyanez igaz. Ez a két csapat emelkedik most ki az európai mezőnyből.

Mi egy jó építkezéssel, a magyar mag megtartásával, Milovanovics és Jovanovics ittlétével és a három jó amerikai légióssal próbáljuk csökkenteni a különbséget.

Jól van ez így?
Nem tudom, talán a magyar csapatok is feltehetnék azt a kérdést, hogy jó-e, ha a magyar mezőnyben a Sopron és a többi együttes között nagy a különbség.

Jól van az úgy?
Úgy kellene reagálni a Jekatyerinburgnak, vagy magyar szinten nekünk, hogy anyagilag megengedhetjük magunknak az építkezést, de inkább ne tegyük? A Sopron csak azért ne építkezzen, hogy mesterségesen csökkentse a különbséget?

Gáspár Dávid Zalaegerszegről került a legjobban menedzselt és legprofibban működő magyar női kosárlabdacsapat élére Fotó: Csudai Sándor - Origo

A Sopron mögött tudatos, profi menedzselés, felelős gazdálkodás áll. Ha erre lehetőség van, miért ne tennénk meg? Ugyanez: ha a Jekatyerinburg vagy a Fenerbahce megteheti, miért ne tehetné meg?

Ön ugyanúgy készül egy Cegléd elleni meccsre, mint a Galatasaray ellenire?
Igen. Soha nincs bennem az ellenfél lenézése, ugyanis abban a pillanatban, ha elhisszük, hogy nincs ellenfél, hatalmasat koppan az ember.

Ez volt a PEAC elleni 2019 őszén elvesztett meccs?
Én ott sem hittem el, hogy veszthetünk (nevet). Én is voltam játékos, tudom, hogy van olyan, hogy a meccs közben jövünk rá, hogy baj lesz, mert az ellenfél a lehetetlent is bedobja. Ez történt Pécsett.

Ezért kiabált annyira Pécsett egy másik meccsen, a TFSE-MTK elleni Magyar Kupa-elődöntőben?
Dehogy is.

Amúgy ott a széket is felrúgtam, mert a TF a Fegyverneky-Milovanovics kettős védekezését is lebontotta a meccs elején.

Akkor úgy éreztem, tennem kell valamit, a szék bánta. Az első félidőben semmi sem ment, hát törjön a szék ezer darabra.

Pedig ezek a játékosok nem gépek, emberek.
Valóban. Tudom. Nem is tekintem őket gépeknek, de ha kell, felrúgom a széket. Pécsett, a Magyar Kupa-elődöntőben úgy éreztem, hogy kellett.

És akkor?
Akkor sem akarom ezt elfogadni. Én minden meccsen a maximumot akarom belőlük kihozni. Én sosem taktikázom. Nem tudom, hogyan kell. Mondták, hogy mi akkor a döntőbeli ellenfelünket, a Szekszárdot akartuk megtéveszteni. Szó sem volt erről.

Mely csapatok a Sopron legnagyobb ellenfelei Magyarországon?
A Győr és a Szekszárd. Az alapszakaszban mind a két csapattal idegenben játszunk majd, ezek óriási meccsek lesznek. Csak így tudok ennek nekimenni.