1999. március 21-én, Budapesten megszületett Varga-Inneh Elizabet, akit ma a magyar női röplabdasport legnagyobb tehetségének tartanak. Akik látták őt játszani a Fatum-Nyíregyháza csapatában, tudják, hogy a páratlan fizikai adottságokkal rendelkező feladó-átló tényleg olyan talentum, amely nem minden nap és nem minden országban bukkan fel.
Hiába azonban a magyar állampolgárság, hiába a budapesti születési hely, ez a lány még soha nem húzhatta fel magára a magyar válogatott mezét.
Sokak szerint Varga-Inneh számára az volt a „végzetes" momentum, amikor a román szövetség a 2015-ös U18-as Európa-bajnokságra zajló selejtezőkre a keretbe hívta őt. Pedig a dolog ennél sokkal összetettebb.
„Sokan valóban azt gondolják, hogy Varga Elizának azért lett a röplabdázás szempontjából Románia az úgynevezett eredeti országa, mert pályára lépett a román utánpótlás válogatottban" – mondta lapunknak Ludvig Zsolt, a Magyar Röplabda Szövetség főtitkára.
Csakhogy Varga abban az esetben is Romániában lenne röplabdázóként bejegyezve, ha csak egy sima utánpótlás bajnoki meccsen játszik egyetlen percet, ehhez tehát még csak válogatottnak sem kellett lennie.
Ennek a sportágnak az elsőszámú és legfőbb hatalomgyakorlója az FIVB, azaz a Nemzetközi Röplabda Szövetség. Az ő szabályrendszerük pedig arra épül, hogy egy sportoló eredeti országa az, ahol először pályára lépett, vagyis ahol legelőször nyilvántartásba vették.
Ezért rendelkezhet Varga-Inneh Eliza felett Románia."
Tehát a románok nem akkor vették nyilvántartásba Varga-Innehet, amikor 2015-ben először pályára lépett az ország utánpótlás-válogatottjában. Hanem 2013 novemberében. Az akkor még csak 14 éves játékos ekkor mutatkozott be a nagyváradi ACS Borș csapatában.
Ez volt az a pillanat, amikor Magyarország – a válogatottság szempontjából - elveszítette őt, miközben idehaza senki sem tudta, hogy van egy tehetséges magyar kislány, aki Romániában kezdi meg pályafutását.
Ennek a sportágnak a honosítási, országváltási szabályai tehát igen szigorúak. Varga esetében arra lenne szükség, hogy a két nemzeti szövetség – a magyar és a román – megegyezzen egymással. Erre azonban mind a mai napig nem került sor. Ha ez megtörténne, akkor Varga – a románok által megjelölt transzferdíj megfizetése után - szerepelhetne a magyar nemzeti csapatban.
Információink szerint
a román szövetség elsőre akkora összeget mondott be Varga kiadásáért - 400 ezer euróról beszélünk -, amelyről Bukarestben is tudták, hogy azt senki sem fogja kifizetni.
Pedig a magyar női válogatott játékát egészen más szintre emelné, ha Varga játszani tudna benne. A szakértők szerint akkora tehetségről beszélünk, mint a női kézilabdázóknál Görbicz Anita volt.
Nem lehet mondani, hogy Varga-Inneh Elizabet ismertsége vetekedne a már említett Görbicz Anitáéval. Sőt. A kevés számú hazai röplabda-fanatikuson és a Nyíregyháza szurkolóin kívül idehaza szinte teljesen ismeretlen sportolóról beszélünk.
Jellemző a helyzetre, hogy amikor ehhez a cikkhez kutatásokat végeztünk, több külföldi írást találtunk a tehetséges magyar lányról, mint itthonit.
Bár 2017-2021 között Magyarországon játszott, mégsem készült vele egyetlen nagyobb lélegzetű interjú sem. Idehaza Varga-Inneh helyzetével időnként a Nemzeti Sport foglalkozott, s a tévében a magyar női válogatott mérkőzéseinek közvetítésekor a kommentátor, Varga Péter időről-időre sajnálkozva jelentette ki, hogy még mindig nem történt előrelépés Varga-Inneh ügyében.
Varga-Inneh történetéről, sorsáról az olasz szakíró, Alessandra Garotta is írt egy cikket 2020 decemberében. Az írás elején megemlítik, hogy amíg a hetvenes-nyolcvanas években a női röplabda Magyarországon a meghatározó és eredményes csapatsportágak közé tartozott, addig mára óriási visszaesés történt. Leírja, hogy a női röplabda-válogatott legutóbb az 1980-as moszkvai olimpián szerepelt, Eb-n pedig érmet legutóbb 1983-ban nyert.
Az olasz újságíró szerint olyan játékos tűnt fel most a horizonton, akire nagyon hosszú ideje várnak már Magyarországon.
Ő Varga-Inneh Elizabet. Ebből a cikkből megtudjuk, hogy Varga-Inneh 11 éves korában ismerkedett meg a röplabdával, előtte atletizált, kézilabdázott és kosárlabdázott. A továbbiakban arról is beszélt, hogy a Nyíregyházával 2018-ban és 2019-ben elért Magyar Kupa-győzelmek a legszebb emlékei közé tartoznak. És arról is, hogy szeretne magyar válogatott lenni.
Nemcsak az olasz, hanem a román sajtó is többször foglalkozott a tehetséges magyar játékossal – ez annyiban érthető, hogy Varga 2013-2017 között kizárólag Romániában lépett pályára. A Libertatea című román lap 2017. január 10-i internetes cikkében
egyszerűen a sportág gyémántjának nevezte Vargát.
A cikkíró kiemelte, hogy a román utánpótlás válogatottban Varga-Inneh Elizabet nyújtotta a legjobb játékot, de ez sem volt elég arra, hogy a román együttes az U17-es Eb-selejtezőn továbbjusson. Petre Dobrescu ebben az írásban leszögezte és kész tényként állította, hogy Varga-Inneh innentől kezdve biztosan a román válogatottban fog játszani. Románia ezt az állapotot, vagy annak látszatát amúgy mindig igyekezett fenntartani.
A 2019-es felnőtt Európa-bajnokság előtt (amelyet részben Budapest rendezett, s amelyen a magyarok azonos csoportba kerültek a románokkal)
a román együttes olasz szövetségi kapitánya, Luciano Pedulla a kerethirdetéskor a csapatba jelölte Varga Elizabetet,
holott mindenki tudta, hogy a magyar lány nem fog csatlakozni a román válogatotthoz. Mert Varga-Inneh Elizabet sosem játszott a román felnőtt válogatottban, s nem is akart ott szerepelni.
Amikor azonban Varga közölte velük, hogy nem óhajt a román felnőtt nemzeti csapatban játszani, hamar megorroltak rá. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy ez is közrejátszott a román szövetség magatartásában, ami Varga kiadását illeti. A román szövetség felfüggesztette az ottani játékjogát, azaz, ha Varga úgy döntene, hogy egy román csapathoz igazol, akkor ott sem léphetne pályára. Erről a Román Röplabda Szövetség azóta már leköszönt elnöke, Gheroghe Visan beszélt 2019. július 30-án a Gazeta Sportulior című román sporlapnak.
Az elnök ekkor azt állította, hogy a magyarok ellopták Romániától a tehetséges játékost, a röplabdázó szó nélkül elmenekült Romániából, ezért kérték Varga játékjogának romániai felfüggesztését.
Varga-Inneh Elizabet, akit az Origo legújabb állomáshelyén, Dél-Koreában, Gwangjuban hívott fel telefonon, így idézte fel azt az esetet, amelyet a románok menekülésként aposztrofálnak: „2017 januárjában szerepeltem utoljára a román utánpótlás-válogatottban. Az akkori Eb-selejtezőt Ploiestiben rendezték meg. Ebben az évben lettem 18 éves és 5 éves szerződést írtam alá Marosvásárhelyen.
Mivel azonban hónapokig nem kaptam fizetést, így a klub megszegte a szabályokat. 2017 szeptemberében jeleztem a klubvezetésnek, hogy nem szeretnék ott maradni, de ők csak mindenféle ígérettel húzták az időt.
Egyértelmű volt, hogy nem akartak elengedni. 2017 decemberében szinte az egyik napról a másikra hagytam ott őket. Bejelentettem, hogy megszegték a szerződést és nem maradok. Ekkor édesanyám is ott volt velem. Délelőtt 10 órától délután 3-ig tárgyaltunk, de ez már semmit sem jelentett a számomra, mert a döntést már régen meghoztam. Nem akartak elengedni. Köteleztek arra, hogy a délutáni edzésen jelenjek meg. Amikor kijöttem az irodából, felhívtam a nyíregyházi klubot. Velük, illetve a városban élő egykori válogatott kosárlabdázóval, Sitku Ernővel már korábban felvettem a kapcsolatot. Végül Sitku Ernő volt az, aki segített, s így kerültem a Fatum-Nyíregyházához."
Varga-Inneh Elizabet „felfedezése" egyébként a nyíregyháziak számára teljesen véletlenül történt meg.
A marosvásárhelyi és a nyíregyházi csapat edzőmeccset játszott egymással, s a nyíregyházi vezetőknek akkor ütötte meg a fülét, hogy ez a lány magyarul beszél.
Budapesti születése után Varga-Inneh gyerekkorában költözött át a családdal a nagyszülőkhöz Nagyváradra. Édesapját korán elveszítette, miközben azért sokat köszönhetett neki. A hihetetlen ruganyosságot, a nagyszerű izomzatot és a 310-320 centis ütőérintést, amely már nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőnek számít.
A Fatum-Nyíregyháza még 2018-ban elindította azt a folyamatot, hogy Varga-Inneh Elizabet röplabdában is magyar lehessen. Ehhez ugye minden feltétel adott volt: a játékos Budapesten született, magyar útlevele van, magyarul beszél, s folyamatosan Magyarországon tartózkodott. Senki sem gondolta volna, hogy ezzel egy olyan szövevényes ügybe csöppen a magyar sportoló, amelynek évek múltán sem lesz vége. Varga Eliza 2020. május 24-én így nyilatkozott a magyar válogatottságról a Nemzeti Sportnak:
A napokban láttam a Szabadság, szerelem című filmet. A végén van benne egy jelenet, amely nagyon meghatott, azt kiabálják a szurkolók, hogy hajrá, magyarok! Annyira szeretném, ha már a pályán hallhatnám."
Idén az események új fordulatot vettek. A Fatum-Nyíregyháza játék nélkül - mivel ellenfele, a Békéscsaba a koronavírus-fertőzések miatt nem tudott kiállni – megnyerte a 2020-21-es bajnokságot.
2021 áprilisának végére Varga már nem volt a szabolcsi csapat röplabdázója.
A bajnoki elsőséggel a Nyíregyháza magyar csapatként első alkalommal, selejtező nélkül, alanyi jogon lett főtáblás a Bajnokok Ligája idei kiírásában. Ám ezeken a BL-meccseken a szabolcsi csapatban már nem játszik Varga-Inneh, aki Dél-Koreába szerződött. Varga-Inneh az elmúlt szezonban jóval kevesebb játéklehetőséget kapott, mint korábban. A váltásban szinte biztos, hogy ez is közrejátszhatott, hiszen ő nem akart folyamatosan a cseresarokban álldogálni.
Míg idehaza szinte egyetlen szót sem szóltak arról, hogy Varga-Innehet elsőként draftolta a koreai Gwnagju, addig Olaszországban több újságcikk is született erről.
Az az igazság, hogy új kihívásokra vágytam, de engem is meglepett, hogy a Gwangju csapata draftolt és leigazolt" –
mondta az Origo kérdésére a magyar lány. „Az életem fontos része volt és marad is a Nyíregyháza, de szükségem volt erre a váltásra."
S hová ment voltaképpen Varga-Inneh?
A koreai női válogatott a tokiói olimpián a legjobb négy közé jutott és negyedik helyen végzett. Ez nem akármilyen teljesítmény.
A koreai csapat jelenleg a 14. helyen áll a világranglistán. Magyarország itt a 44.
A menedzser, Dobi Edina
Dobi Edina 2019. május 14-én jelentette be, hogy befejezi aktív sportpályafutását. Az akkor 31 éves centerjátékos utolsó klubja a Békéscsaba volt, korábban az Egyesült Államokban, Franciaországban, Belgiumban, Németországban és Azerbajdzsánban is röplabdázott. Az egykori kiváló játékos, FIVB-licenszes menedzser néhány hónappal ezelőtt kezdett foglalkozni Varga Inneh Elizabet sorsával. Az Origónak azt mondta: minden követ meg akar mozgatni azért, hogy Varga játékjogát kiadja a román szövetség és a sportolónő végre a magyar válogatottban szerepelhessen. „Nem nyugszunk addig, amíg ezt az ügyet nem tudjuk lerendezni" – mondta az Origónak Dobi Edina.Kezdetben nagyon egyedül éreztem magam itt, a világ másik felén, de aztán, ahogy megismerkedtem a csapattársaimmal, már sokkal jobb lett a helyzet" – mondta a 22 éves sportolónő, akivel aztán hamar rátérünk arra, amiért valójában megkerestem, azaz a válogatottság kérdésére.
„Hú, ez az egész az én esetemben nagyon bonyolult ügy" – sóhajtotta Varga-Inneh, aztán így folytatta.
Én a román női válogatottban nem akarok játszani és meg is mondtam ezt nekik. Én magyar válogatott akarok lenni" –
mondja ellentmondást nem tűrően. „De tudom, hogy ezt a helyzetet én egyedül nem vagyok képes megoldani, itt a két ország szövetségének kellene dűlőre jutnia. Azt is tudom, hogy a román szövetség nem feltétlen akarja, hogy én magyar válogatott legyek. Annak idején az utánpótlás-válogatottban náluk szerepeltem, kész tényként vették, hogy innentől kezdve az övék vagyok.
Engem Romániához egyetlen dolog köt: az, hogy az édesanyám Nagyváradon él. Semmi más. Budapesten születtem, magyar ember vagyok, magyar útlevéllel. Nincs annál szebb dolog, mint magyar válogatott mezben állni a pályán, s hallgatni a Himnuszt. Ezt szeretném megélni."
Varga-Inneh Elizabet ügye hosszú évek óta húzódik. Gondoljunk bele, mit érezhetett ez a lány, amikor 2019 nyarán jó néhány napot együtt edzhetett a magyar felnőtt és Universiadéra készülő válogatottal. A következő mondatában minden benne van: „Budaörsön készültem a válogatottal, később pedig Kaposváron folytattuk a munkát. Június elejétől két hétig Szigetszentmiklóson már az Universiade válogatottal edzettem.
Mivel még nincs játékengedélyem, így magyar színekben nem szerepelhetek, ezért egyik válogatott mérkőzésen sem léphettem pályára. Emiatt a felkészülés végén sem volt már rám nagy szükség."
Ez az utolsó mondat ennek a történetnek a legfájdalmasabb momentuma. Odahívják a válogatott csapat mellé edzőpartnernek, mert tudják, hogy a képességei kiemelkedőek, tudják, hogy képes segíteni a nemzeti csapatnak, miközben azt is tudják, hogy semmi esély nincs arra, hogy a magyar válogatott játékosa legyen. S ha idézzük a Nemzeti Sportban megjelenteket, még inkább szomorúak leszünk:
Míg mindenki a válogatott piros pólójában „feszített", Varga-Inneh Elizabet fekete pólóban gyakorolt, mintegy kitűnve a társaságból".
„Varga-Inneh Elizabet jelenlegi helyzete valóban nem egyszerű és nem is vált egyszerűbbé azzal, hogy a játékos Dél-Koreába igazolt" – mondta el lapunknak Ludvig Zsolt, az MRSZ főtitkára. „Korábban nagyon sokszor tárgyaltunk a román szövetséggel arról, hogy a játékos magyar válogatott lehessen.
Az előző román szövetségi elnök, Gheorghe Visan elsőre valóban 400 ezer eurót kért ezért, ami ezen a szinten és ebben a sportágban értelmezhetetlen kérés.
Országváltás esetén az FIVB szabályrendszere nagyon merev és szigorú. Ugyanakkor ez nem egy lehetetlen folyamat. Csak az kell hozzá, hogy az adott játékos két évig folyamatosan az új, választott országában tartózkodjon (Varga-Inneh esetében ez Magyarország), s ezt a két évet úgy számolják, hogy amikor a két szövetség megállapodik, onnantól nézik vissza a 24 hónapot. Azzal, hogy most Varga-Inneh Eliza Dél-Koreába ment játszani, ez a folyamatosság megszakadt.
Ezért mondtam azt, hogy az ázsiai igazolással nagyon nehéz lett a helyzetünk, mert innentől fogva sem a CEV (Európai Röplabda Szövetség), sem az FIVB nem fogja ezt az ügyet tárgyalni, hiszen az országváltáshoz szükséges egyik alapfeltétel nem teljesül.
Azaz hiába van Varga Elizának magyar útlevele, hiába született Budapesten, hiába magyar állampolgár, ez az ő esetében már kevés. Ahhoz, hogy az ő és a mi álmunk megvalósuljon, az kellett volna, hogy addig, amíg Nyíregyházán játszik és ott is él, meg tudjon állapodni egymással a román és a magyar szövetség. Nyugodtan mondhatom, hogy mindez nem rajtunk múlt. Amikor a régi román elnök, Gheorghe Visan távozott és a helyét az új elnök, Adin Marian Cojocaru foglalta el, már más lett a bukaresti hangnem. Ekkor a románok egy új, a korábbinál kedvezőbb ajánlatot nyújtottak be, amiben nem egy, hanem két játékos országváltása szerepelt. Az egyik röplabdázó a szintén Erdélyben született Vajda Beáta volt, a másik Varga-Inneh Elizabet.
Ezen az ajánlaton nagyon komolyan elgondolkodott a magyar szövetség,
de ekkora már Varga Eliza mindenképpen külföldre akart menni, így a kérdés innentől fogva okafogyottá vált" – mondta az Origónak Ludvig Zsolt.
„A helyzet ennél kicsit összetettebb és bonyolultabb" – mindezt Varga-Inneh FIVB-licenszes menedzsere, Dobi Edina mondta el az Origónak. Dobi az elmúlt napokban felvette a kapcsolatot a Nemzetközi Röplabda Szövetséggel, hogy minden publikus részletet megtudjon az ügyben.
Információm szerint a két ország, vagyis Magyarország és Románia röplabda szövetsége 2021 tavaszán már megállapodásra jutott ebben a kérdésben.
Azaz: a románok belementek volna Eliza átadásába, ráadásul a magyar szövetség nem egy, hanem két játékost kapott volna egyszerre: Vajda Beátát és Varga-Inneh Elizabetet.
A két játékosért a románok összesen 70 ezer eurót kértek volna, úgy, hogy Vajdáért 20 ezer, Elizáért pedig 50 ezer eurót kellett volna kifizetni. Tessék ezt összevetni a románok első ajánlatával, amelyben nem 50, hanem 400 ezer euró szerepelt.
Mindez a Magyar Röplabda Szövetség elnökének, dr. Kovács Ferencnek volt köszönhető, aki nagyon sokat tett azért, hogy a románok ennyit engedjenek az eredeti árból. A különbség döbbenetes, mégsem sikerült nyélbe ütni a megállapodást, mert a dolog a pénzügyi részen akadt el. Pedig ekkor Eliza teljesítette a két éves folyamatos itt-tartózkodás feltételét. Amúgy pedig minden külföldön bejegyzett sportoló esetében ez az eljárás ebben a sportágban.
A Magyar Röplabda Szövetségnek van egy olyan elve, amely szerint a honosítási összegnek csak a felét fizeti ki, a másik felét viszont vagy az adott sportoló egyesülete, vagy bárki más – akár egy szponzor is – kifizetheti.
Ezen elv alapján a románok által Vargáért kért 50 ezer euró felét állta volna a magyar szövetség, de mivel Eliza tavasszal elhagyta a Nyíregyházát, érthető volt, hogy a szabolcsi klub már nem akarta a másik 25 ezer eurót kifizetni.
Ezen a ponton kapott gellert ez a történet. Elizabet most már Koreában van, ezzel a folyamatos itt-tartózkodás feltétele tényleg megszakadt, s most valóban távol kerültünk attól, hogy Varga-Inneh Elizabet magyar válogatott legyen. De ez nem a sportolón múlt.
Benne, bennünk végig megvolt az akarat, hogy sikerüljön ezt a megállapodást tető alá hozni, mert Varga-Inneh Elizabet mindenképpen magyar válogatott szeretett volna lenni. S szeretne ma is. Sajnálom, hogy mindez az anyagiakon múlt"
– fejezte be nyilatkozatát Dobi Edina.
Varga Inneh-Elizabet az új kihívásait most tehát Dél-Koreában keresi, csak annyit írhatunk: szurkolunk neki, hogy ezeket meg is találja. Döntésével – önhibáján kívül – most megint messzire került attól, hogy egyszer a magyar női röplabda-válogatottban szerepelhessen. De az sem az ő felelőssége, amit a feje felett a román szövetség egyfajta bosszúhadjáratként az elmúlt években véghezvitt és az sem, hogy ez az ügy immáron 4 éve húzódik. S ki tudja, hogy hol van még a vége.