Majdnem kiszurkoltuk a La Liga utolsó nyeretlen csapatának első győzelmét

A magyar női kézilabda-válogatott túl van a csoportkörön a Spanyolországban zajló világbajnokságon. Golovin Vlagyimir együttese két ponttal kezdheti meg a középdöntőt, amelyet már nem Llíriában, hanem Granollersben rendeznek majd. Az útra kelést követően megírtuk útinaplónk 2. részét, amelyben a helyi gasztronómia újabb csodáinak kipróbálása mellett kimentünk egy La Liga-mérkőzésre, illetve a tengerpartra is kijutottunk.

Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Spanyolországból.

Útinaplómat legutóbb ott hagytam abba, hogy megkóstoltam a Valencia egyik specialitásának számító paellát. Szintén a terveim között szerepelt, hogy az egyik budapesti tapasbárban már kipróbált gambas al ajillót, azaz fokmagymás-chilis garnélarákot valamelyik helyi étteremben is megkóstoljam.

A város erre szintén tökéletesen alkalmas, hiszen a tapasbárok és paellázók mellett nagyon sok tengeri herkentyűket felszolgáló étterem is megtalálható Valenciában. A péntek délelőtt a Turia-folyó régi medrében lefutott öt kilométeremet követően ezt egy afféle jutalomnak is szántam magamnak.

A spanyol gasztronómia újabb csodája: gambas al ajillo Forrás: Szendrei Zoltán

A gambas al ajillo mellett kértem croquetast is, ami egy belül krumplipüré-állagú, gombás ízesítésű gombóc, és az íze tökéletesen passzolt a főételünkhöz. Ez így „egy cukros löttyel" leöblítve került 23 euróba, azaz kb. 8000 Forintba. Gyorsan hozzátesszük, hogy a gyorséttermek sem sokkal olcsóbbak ennél, ha igazán jól szeretnénk lakni...

Miután megebédeltem, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy lemenjek a tengerpartra. A Földközi-tenger méreteiről mindent elmond, hogy eddig kb. 1500 kilométerrel keletebbre, Horvátországban, illetve még messzebb, Görögországban jártam a partján – egyik sem tegnap volt, hanem több mint egy évtizeddel ezelőtt. Valenciában van egy nagyon széles és hosszú homokos partszakasz, amin az erősen fújó szél miatt csak pár kite-szörfös próbált bejutni a hullámokra.

Ugyanakkor a Los Angeles-i Venice Beach-hez hasonló, pálmafákkal övezett út tele volt emberekkel, de én mégsem azt választottam útiránynak, hanem csak a mólóra sétáltam ki. A mólóra, ahol 2008 és 2012 között Forma-1-es nagydíjat is rendeztek. A valenciai versenypálya nem volt rövid, ámde egy kivételével annál unalmasabb futamokat rendeztek rajta. Azon az egyen Fernando Alonso a Ferrariban ülve a 11. helyről rajtolva tudta megnyerni a versenyt.

Valencia tengerpartja, ahol Fernando Alonso 2012-ben óriási futamot nyert meg a Forma-1-ben Forrás: Szendrei Zoltán

Nem volt sok időm a tengerparton, de így, hogy nem volt strandolásra alkalmas az időjárás – mondjuk a 20 fok miatt nem panaszkodhatok –, ennyi bőven elég is volt. Innen mentem ki Llíriába a magyar válogatott második csoportmeccsére, amit Csehország ellen játszottunk. A csarnokban már nem uralkodtak fagyos körülmények, cserébe a a lelátón Békéscsaba és Pécs mellett immáron Vácrátót és Arló települések nevét tartalmazó zászlók is megjelentek.

A maroknyi, ámde annál lelkesebb magyar tábor szeme láttára játszott parádésan Klujber Katrin, aki 11 góllal segítette az ismét a második félidő elején-közepén megnyert meccsen csapatunkat. A 32-29-es siker a továbbjutás mellett egyben azt is jelentette, hogy Golovin Vlagyimir együttesének két pontja már biztosan lesz a középdöntőben is.

A szokásos, éjjel 1 körüli elalvás után másnap reggel felkeltem fél 9-kor, hogy kimenjek szurkolni a Valencia Maratonon részt vevő futóknak. Bárki, aki lefut egy maratonit, az az első helyezett kenyaiaktól az utolsóként célba érkezőként igazi hős a szememben. Hobbifutóként viszonyítási alapom is van, hogy mekkora munka van a 42 195 méteres táv sikeres teljesítése mögött.

Konkrétan a szállásunk melltt futott el a Valencia Maraton mezőnye Forrás: Szendrei Zoltán

Vasárnap délután ismét a nemzeti csapat hotelje felé vettem az irányt, ahol a szövetségi kapitány mellett Bordás Réka, Tóth Eszter és Márton Gréta személyében három rendkívül pozitív személyiségű kézilabdázóval beszélhettem. A téma a „csehszovákok" felett aratott győzelmek, illetve az előttük álló rendkívül nehéznek ígérkező, Németország elleni csoportdöntő volt, ahol a nyolc közé jutásért is fontosnak számító két pont volt a tét.

A beszélgetés után sietve mentem a Levante-Osasuna spanyol bajnoki meccsre, amit a La Liga nyeretlenül utolsó helyen álló csapata és egy borzasztó formában lévő, igazi „saját utas" együttes vívott egymással. A hazaiak mindent megtettek első szezonbeli győzelmükért, Jorge De Frutos révén még a kapufát is eltalálták, de a fölényük ellenére sem sikerült beszenvedniük egyetlen gólt sem.

Lehet mondani, hogy egy gól nélküli döntetlenért sok pénz 30 euró, de az életem második La Liga-meccsén tapasztalt hangulat miatt abszolút megérte. (Az elsőn 2018 áprilisában Cristiano Ronaldo sarkazott egy gólt az Athletic Bilbao kapujába.) Hangulat alatt nem feltétlenül az őrült szurkolást értem, mert ahhoz inkább a másik valenciai klub egyik találkozójára kellett volna kimennem, hanem magára a körítésre és a légkörre gondolok.

A Levante-Osasuna mérkőzésen nem született gól, de így is jó hangulat volt a stadionban Forrás: Szendrei Zoltán

A hétfői napot inkább pihenéssel töltöttem már az esti, németek elleni rangadóra hangolódva. A hoteles reggeli már kezdett egysíkúvá válni, nem is csúszott már le olyan könnyen a szelet kenyérre rátett rántotta és bacon. Nem úgy az ebéd, ami egy padthai-szerű készítmény volt, garnélával és csirkehússal a tetején.

Jöhetett a szokásos egyórás metrózás ki Llíriába, alatta podcastet hallgatva figyelve, ahogyan elsuhanunk a kisebb-nagyobb települések és narancsültetvények mellett. A kisváros ezúttal sem mutatta meg mindennél lelkesebb arcát, de a csarnokba most, a harmadik meccsnapunkra költözött be a legjobb hangulat. A továbbjutásért harcoló cseh és szlovák válogatott meccsén még inkább a helyi iskolás csoportok, az első helyért küzdő magyar és német együttesek rangadóján már a két ország szurkolói miatt.

A meccs rosszabbul nem is kezdődhetett volna a sok technikai hibával játszó csapatunk számára, de aztán 8-7-nél már a mieink voltak előnyben. Azonban ami ezután következett, az mondhatni döntő jelentőségűnek bizonyult. A szünet előtti percekben a németek öt góllal elhúztak, mi pedig tíz percig nem tudtunk a kapuba találni – ekkor már nem volt a pályán Klujber, aki a meccs első szakaszában megsérült.

A mieink az öltözőben összeszedték magukat, és szépen felzárkóztak, a novemberi orrtörése után a vb-n először pályára lépő Szöllősi-Zácsik Szandra rögtön vezérévé lépett elő a válogatottnak. Ugyanígy tett Bíró Blanka is, aki óriási bravúrokat bemutatva 14 védéssel zárta a meccset. Sajnos ezúttal mégsem jött össze a pontszerzés, a németek 25-24-re nyertek, így ők mennek maximális pontszámmal a középdöntőbe.

Mi pedig a válogatottal együtt a Barcelona elővárosának számító Granollers felé vesszük az irányt. A lányok busszal, én pedig egy nagy sebességű vonattal tartok Katalóniába, ahol a mieink hátralévő három, négy, avagy hat mérkőzésüket játsszák majd.