A magyar férfi kosárlabda-válogatottnak mi most a legfontosabb feladata?
Az augusztusi olimpiai selejtezőn való sikeres szereplés. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az eddigi teljesítményünkkel elértük, hogy a párizsi kvalifikációs tornán is részt tudunk venni.
Ősszel pedig már a következő Eb-selejtező sorsolása következik, nagyon nem lesz mindegy, kiket kapunk ott ellenfélnek.
Mert azt mondanom sem kell, hogy a 2025-ös férfi Európa-bajnokságon is kötelező ott lennie Magyarországnak. Mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az országot méltóan tudjuk képviselni a jövőben is.
Ugyanakkor a nyáron Debrecenben U19-es férfi világbajnokságot rendez a magyar szövetség. Elképesztő lehetőség mindez ennek a csapatnak, nem?
Egészen biztosan az, s nagyon bízom abban, hogy a Váradi Kornél vezette magyar fiatalok helytállnak ezen a világbajnokságon. Sok tehetséges srác van abban a csapatban. A kosárlabda-utánpótlás nekem is a szívem csücske, nem véletlen vállaltam szerepet az U20-as férfiválogatott élén. Ez a 2003-ban született korosztály csapata.
Nem régen dolgozunk együtt, az első időszak nekem nagyon pozitív. Nem is az eredményesség a lényeg, hanem az, hogy mennyit tudnak ezek a srácok előre lépni.
Mert a kezdet kezdetén el kellett mondani nekik, hogyan viselkedik egy olyan sportoló, aki a címeres mezt magára húzza. Nagyon nem mindegy, hogy jönnek a válogatotthoz.
Fontosak az elvek, hiszen címeres mezben minden mozdulatukkal, megjelenésükkel, viselkedésükkel képviselik az országot és példát mutatnak a következő generációnak.
Frizura? Viselkedés? Tényleg el kellett magyarázni ezeknek a srácoknak, hogy hol vannak, mit csináljanak?
Igen. Azért nehéz ez, mert egy játékosnak az edzőre úgy kellene felnéznie, mint egy példaképre. Ugyanez igaz azokra a játékosokra, akik a felnőtt csapatban évek óta ott játszanak. Nem véletlen, hogy a felnőtt válogatott tagjai között mindig van egy-egy idősebb játékos a csapatban. Ők azok, akik az edzés előtt fél órával már ott vannak a teremben, saját edzésprogramjuk van, majd, amikor vége a tréningnek, maradnak is egy keveset. Utolsónak mennek ki a csarnokból.
A fiataloknak példaképek kellenek.
Hogyan lehetne azt elérni, hogy a magyar férfi kosárlabdázók fizikálisan fel tudjanak zárkózni Európa élvonalához?
Úgy, ahogy az U19-es válogatott tette. Meg kell nézni, milyen állapotban vannak a játékosok most és milyenben voltak másfél évvel ezelőtt. Remélem, hogy mindez a debreceni világbajnokságon is látszik majd.
De az igazi felmérés a következő évi U20-as Európa-bajnokság lesz, mert ott fognak találkozni a saját szintjükkel.
Régen, amikor én játszottam, 70 százalékban az döntött, hogy ki milyen tehetséges volt, a maradék 30 százalékban számított a fizikum. Ma ez pontosan fordítva van.
Ahhoz, hogy egy kosárlabdázó fizikálisan jó állapotban legyen, nem a tehetség kell, hanem megfelelő erőnléti programok. A gyerekek is hibásak ebben a kérdésben, de az edzők felelőssége sem kerülhető meg. Kettőn áll a vásár ebben az esetben is.
Mi az oka annak, hogy a magyar férfi utánpótlás-válogatottak évek óta nem tudnak kitörni a B-divízióból a korosztályos Európa-bajnokságokon? A feljutás évek óta álom, a szereplés a másodosztályban nem mondható sikeresnek.
Nézze, a felnőtt csapat esetében sokszor elmondtam már, hogy a magyar nemzeti együttes helye az európai mezőnyben a 22-26. hely között van. Ha megnézi, az utánpótlás Európa-bajnokságokon az A-csoportban 16 csapat szerepel.
Ha tehát mi a B-csoportban a 10. helyen végzünk, akkor összességében a 26. helyen zárunk, amely megfelel a realitásoknak.
Sajnos, a valósággal sokan nincsenek tisztában. A felnőtt válogatott évek óta erőn felül teljesít – jelenleg 16. a ranglistán –, ez pedig sokak szemét elhomályosítja. Mindenki az érmekről beszél, holott a korosztályos csapatoknak nem feltétlenül ez lenne a céljuk, hanem az, hogy a szakemberek minél több tehetségre bukkanjanak, hogy őket felnevelhessük. Még ennél is fontosabb kérdés, hogy hol vannak a magyar edzők? A magyar kosárlabda nem azért nem fejlődik, mert ezek a gyerekek rosszak lennének, hanem azért, mert a magyar edzőkből hiány van az utánpótlástól a felnőttig. Az edzőket fel kell építeni, szakmailag mentorálni, mert a kosárlabda, mint minden sportág a világon, rohamos léptekkel fejlődik. Ha csak a piramis tetejét nézzük, az NB I A-csoportos csapatoknál jelenleg csak kettő magyar edző dolgozik több éves tapasztalattal a háta mögött és vannak még ketten-hárman fiatal szereplőként, akikről majd az idő eldönti, meddig juthatnak.
Hol tart a válogatottól eltiltott Vojvoda Dávid ügye?
Jó irányba halad, szerintem a nyári olimpiai selejtezőn Dávid már ott lesz a válogatottal. A legfontosabb most, hogy a menedzser megkapja azt a pénzt, ami a legfontosabb a számára.
Ha ez megtörténik, akkor ennek az ügynek az összes szereplője megnyugodhat.
Ha az ügynök zsebe tele van, ha a kutyák jóllaktak, akkor boldog mindenki. Nekem az a legfontosabb, hogy Vojvoda Dávid visszatérhessen a válogatottba, más nem érdekel. Ez egy nagyon összetett ügy. Az ítélet szerint kell eljárni. A morális oldala ennek az ügynek az más kérdés.
Ezt mindenki másképpen éli meg, máshol van a mérce. De minden esetben érdemes mérlegelni a dolgokat. 16 év alatt egy menedzser-játékos kapcsolatban az ügynök sem jár rosszul. Ebben mindenki biztos lehet.
Ha én vagyok az a menedzser, akivel több mint tizenöt éve együtt dolgozik, biztosan elgondolkodom, hogy az-e a legjobb megoldás, amely ebben az ügyben történt.
Ugyanakkor azt is el kell fogadni, hogy a menedzserek ebben az esetben kevés empátiát tanúsítanak, hiszen kőkeményen a pénzről szól minden. Nekem Vojvoda Dávid 12 év óta a játékosom. Nála tisztább és becsületesebb sportolót nem ismerek. Nincs ember, aki rosszat tudott volna mondani róla. Most itt van ez a szerencsétlen ügy, azt kívánom, hogy legyünk túl rajta minél gyorsabban. És ez így is lesz.
Mi motiválja még abban a munkában, amit végez?
Nagyon sokat kaptam a sportágtól, az országtól. Mindent – sikerek, egzisztencia, családom – a kosárlabdának köszönhetek, ez már önmagában nagy motiváció. Amikor befejeztem a játékoskarrieremet, sosem gondoltam, hogy továbbra is a sport szolgálatában maradhatok.
Ma Magyarországon sportolónak, sportszakembernek lenni kiváltság. Ezért hálásnak kell lennünk és a lehetőségekkel élve a legjobb teljesítményt nyújtanunk.
Én monarchista vagyok, akinek Isten, a nemzet, a család és a hierarchia a legfontosabb. Továbbra is az a célom, hogy a magyar válogatottnál legyen meg a rend és a fegyelem, mint eddig is volt. Mert csak ez vezethet bennünket sikerre. A neveltetésem, a habitusom, az elveim miatt sokszor ütközöm, de aki ismer engem, nagyon jól tudja, ha mindenki végzi a saját munkáját, akkor engem kenyérre lehet kenni. Ha nem, akkor jönnek a problémák.
Az motiválja, hogy sorozatban harmadszor is ott legyen a felnőtt férfiválogatott az Európa-bajnokságon?
Kétszer ott jártunk a döntőben és kétszer vettünk részt világbajnoki selejtezőn, ahol a harmadik körbe jutottunk – ez azt jelenti, hogy az elit mezőnyhöz tartozunk és több kiváló nemzeti együttest utasítottunk magunk mögé, pl. a horvátokat, lengyeleket stb. Nyugodtan mondhatom, van egy szint, amelyet már elértünk. 2017-ben életem legnagyobb élménye volt a kolozsvári Európa-bajnokság, a csehek és a románok legyőzése és a legjobb 16 közé jutás.
De talán a győzelmeknél is nagyobb érzelmi töltetet jelentett Kolozsvár szívében a mérkőzések végén közösen énekelt himnusz. Ezután, ebben a közegben még jobban átértékeltem, hogy mennyit jelent az összetartozás, a hit, az elkötelezettség. Ez visz előre.
A sportág közgyűlése hamarosan mérlegre teszi az elmúlt négy évet, mert májusban elnökválasztó közgyűlést rendeznek. Mit vár ettől a voksolástól?
Turbulens időszakát éli meg a sportág, négy évente átéljük ezt. Sikeres periódus van mögöttünk, a női és férfi válogatott kijutott az Európa-bajnokságra, a Sopron Basket Euroliga-győztes lett. Ebben a szezonban összesen három női klub szerepelt a női kosárlabda Euroligában, a férfiaknál a Falco szépen menetelt a Bajnokok Ligájában.
Mind a férfi, mind a női magyar bajnokság magas színvonalú sorozat, tele izgalmas mérkőzésekkel.
Hogy mindezeket hogyan teszik mérlegre, amikor az elmúlt négy év eredményeit számba veszik, azt nem nekem kell megítélni.
Én szövetségi kapitány vagyok, az én dolgom, hogy a csapatommal az országot képviseljem, hogy legyen meg a hit abban, amit csinálunk. Ha elveszik ez a hit, akkor biztosan új korszak kezdődik.