„Nekünk a kézilabda az életünk” – napjainkban is aktív életet él a korábbi kiválóság

Interjút adott a Magyar Nemzetnek a Kézisek kézise, azaz Gódorné Nagy Marianna. A háromszoros BEK-győztes korábbi kézilabdázó napjainkban férjével, Gódor Mihállyal közösen a kézilabdás-utánpótlást neveli Lentiben, emellett harmonikus életet él a határ menti kistelepülésen, Szentgyörgyvölgyben.

Háromszoros BEK-győztes, világbajnoki ezüst- és olimpiai bronzérmes – dióhéjban ez Gódorné Nagy Marianna eredménysora. A közelgő, részben hazai rendezésű női Európa-bajnokság kapcsán felidézte személyes emlékeit is.

Gódorné Nagy Marianna és a tekintélyes éremgyűjteménye
Fotó: Tumbász Hédi/Magyar Nemzet

A 67 esztendős korábbi klasszis kézilabdázó 281 fellépésével máig a legtöbb magyar válogatottsággal rendelkezik, pályára lépett 1982-ben a budapesti rendezésű világbajnokságon is, ahol Magyarország másodikként zárt.

– Hatalmas várakozás előzte meg a tornát, Magyarországon azelőtt még nem volt hasonló. Emlékszem, a rendezők kicsit tartottak is attól, hogy a szurkolók nem töltik majd meg a lelátókat, ám 

amikor az első meccsre megtelt a csarnok, szerintem mindenki megnyugodott. Fantasztikus volt az a szeretetáradat, a pozitív hozzáállás, amit akkor tapasztaltunk

 – emlékezett vissza a magyarnemzet.hu-n megjelent interjúban Gódorné Nagy Marianna. – Egy kicsit mindannyiunkban benne volt, hogy elvárták tőlünk a jó eredményt. Rengeteget dolgoztunk, edzettünk, tisztában voltunk vele, hogy jó teljesítményre lehetünk képesek, a célunk egyértelműen az volt, hogy az élmezőnyben végezzünk. Ez sikerült is, hiszen másodikok lettünk. Hozzá kell tenni, hogy akkor még más volt a világbajnokság lebonyolítása, a legjobb hat között mindenki játszott mindenkivel, a kialakult tabella alapján hirdettek végeredményt.

Gódorné életének jelentős részét ma is szeretett sportága uralja, férjével közösen Lentiben több mint száz gyermekkel dolgozik együtt a helyi egyesületben.

– Végül is mindig ez volt az életünk, szerintem ezt nagyon nehéz letenni. Nem is akarjuk. Bután hangzik, de régebben azt szokták mondani a régi edzőkre, játékosokra, hogy ha eljön majd az idő, a pálya szélén fog meghalni. Ami biztos: nyilván fárasztó, de mi továbbra is nagyon szeretjük ezt csinálni. Nekünk a kézilabda az életünk

 – jelentette ki a volt játékos, aki az interjúban azt is elárulta, hogy akkor is igyekszik aktívan tölteni a szabadidejét, amikor nem dolgozik, de arról is vallott, hogy melyik mai utód játéka áll hozzá a legközelebb.

A teljes beszélgetést IDE kattintva elolvashatja a magyarnemzet.hu-n!