Dick Advocaat (Hollandia)

A holland szakvezető játékosként nem ért el nagyobb sikereket, de a holland élvonalban így is több száz mérkőzést játszott az ADO Den Haag, a Roda JC és az FC Volendam védekező középpályásaként, és megfordult az észak-amerikai profi bajnokságban is.

Edzői karrierjét 35 évesen kezdte el a DSV Pijnacker együttesénél, három éven keresztül dolgozott az "amatőrökkel", majd nagyot lépett előre, hiszen a válogatott pályaedzője lett előbb Rinus Michels, majd Leo Beenhakker mellett. Ám egy évvel az 1988-as Európa-bajnokság előtt otthagyta az Oranjét, és a Haarlem vezetőedzője lett. Itt nem ért el nagyobb eredményeket, két évvel később a másodosztályú SSV Schiedamhoz szerződött, amelyet előbb feljuttatott a legjobbak közé, majd benn is tartott az élvonalban.

1991 nyarán visszakerült pályaedzőnek a válogatotthoz, és Rinus Michels 1992-es lemondását követően ő lett a szövetségi kapitány. A világbajnokságra ki is juttatta a csapatot, azonban a vébé előtt összekülönbözött Ruud Gullittal, aki nem utazott ki a World Cupra, és a viszonylag gyengébb szereplés (a későbbi világbajnok brazilok ellen a negyeddöntőben 3-2-re kikaptak a hollandok) után ő lett a bűnbak.

A vébét követően le is mondott, és a PSV Eindhoven mestere lett - a Philips-gyáriakkal pedig előbb kupát, majd 1997-ben bajnoki címet nyert. Egy évre rá külföldre szerződött, a skót Rangers FC trénereként két bajnoki aranyérmet nyert. A világbajnoki selejtezők kudarca és Louis van Gaal lemondása után megint őt kérték fel a válogatott élére, így otthagyta a Rangers kispadját, és teljesítette a holland szövetség elvárását - még ha csak a pótselejtezőn keresztül is. Meglehetősen sokat kritizálják kissé defenzív taktikája miatt, és sokszor kerül konfliktusba focistáival.