- A nemzetközi sajtóban meglehetősen sok találgatást lehet olvasni a jövőjével kapcsolatban. Most tisztázhatja a dolgokat...
- Hallottam, hogy állítólag azt mondtam: a Liverpool FC-be szeretnék igazolni, máshol meg azt írták, hogy minden vágyam a Chelsea FC-ben játszani. Ehhez képest a jelenlegi klubom, a Valencia szerint egyáltalán nem vagyok eladó, én pedig most csak az Európa-bajnokságra koncentrálok. Szeretném kihangsúlyozni, hogy egyetlen csapattal sem vettem fel a kapcsolatot, és egyelőre nem is foglalkozom ezzel a témával.
- A svédek elleni gólja olyan volt, mint amilyet a spanyolok kapni szoktak: az utolsó percben szerezte, amikor látszólag mindenki elégedett volt a döntetlennel.
- Láttam, hogy Capdevila hosszan előreíveli a labdát, és észleltem, hogy Mellberg elszámolta a játékszer ívét. Biztos voltam benne, hogy Hanssonnál gyorsabb vagyok, ezért rárajtoltam, és sikerült is megszereznem. Azt hittem, a kapus az utolsó pillanatig ki fog várni, de viszonylag korán eldőlt, és ez megkönnyítette a dolgomat, nem volt olyan nehéz betalálnom.
- Ez a gól nagyobb örömet okozott önnek, mint az Oroszország elleni mesterhármas?
- Természetesen. Hatalmas örömet éreztem, és az első ember, akivel összeborultam a gól után, a legjobb barátom, José Reina volt. Mindenkinél gyorsabban futott oda hozzám: általában a gólörömöknél ő a legfürgébb, a kispadról is nagyon együtt él a játékkal.
- Azért nem árt, ha óvatos a gólörömmel...
- Igen, az oroszok elleni első találatomat követőem megsérült az ujjam, miközben Fernando Torres nyakába ugrottam. Az ujjam beakadt a mezébe! Aztán Reinával meg a fejünket ütöttük össze, szóval tényleg jobb, ha vigyázok.
- Úgy tűnt, hogy az oroszok elleni mérkőzést követően csak nagy nehézségek árán tudta megszerezni a labdát, hogy eltegye emlékbe.
- Igen, szerencsére Reina és Xabi Alonso is jól beszél angolul, és ők segítettek megértetni a bíróval, hogy szeretném megőrizni a labdát, amivel a mesterhármast szereztem. A játékvezető először azt mondta, hogy nem adhatja oda a lasztit, de végül sikerült meggyőzni. Mire végre sikerült beérnem az öltözőbe a játékszerrel, a csapattársaim nagy része már a buszon volt, így csak másnap írattam alá a labdát mindenkivel. Ez már a hatodik olyan labda a gyűjteményemben, amelyikkel mesterhármast értem el.
- Most már nem számít titkos fegyvernek a spanyol válogatott számára, az ellenfelek készülnek a játékából.
- Éppen ezért vagyok nagyon szerencsés, hogy Fernando Torresszel együtt játszhatok. Míg a Valenciában általában egyedül vagyok elöl, addig a válogatottban megoszlik a védők figyelme közöttünk, és nagyon sokat profitálok Fernando mozgásából, helyezkedéséből. Az oroszok elleni első gól tulajdonképpen az övé volt: ő szerezte meg a labdát, játszotta át a védőt, majd nagylelkűen kihagyhatatlan helyzetbe hozott. Ezért is szaladtam hozzá, a kispadhoz a harmadik találatot követően.
- Mint jelent az ön számára, hogy vezeti az Eb góllövőlistáját?
- Őszintén szólva, nekem az a legfontosabb, hogy a csapat megnyerje a mérkőzéseit. Nagyon örülök, ha az edző elégedett velem, és még több gólt akarok szerezni, de elsősorban nem az egyéni elismerés miatt, hanem azért, hogy a válogatott minél messzebbre jusson.