A magyar úszósport vezetői örömmel fogadták a hírt, hogy a FINA bevezeti az EPO-teszteket. Kiss László szövetségi kapitány arra emlékeztetett, hogy évek óta próbálják elérni a minél szigorúbb doppingellenőrzések bevezetését. Ő maga is ott volt 1985-ben Colorado Springsben a FINA-nak azon az edzői konferenciáján, amelyen a hazai szövetség képviselői bejelentették: versenyzőink bármikor - tehát a felkészülési időszakban is - alávetik magukat bármilyen doppingellenőrzésnek, legyen az vér- vagy vizeletvizsgálat.
"Egész életemben a doppingolókkal harcoltam" - mondta Kiss László. "Nem akarok neveket mondani, de mindenképpen gyanús az 52-es lábméret vagy az, ha valaki 26 évesen néhány hónap alatt másodperceket fejlődik. Kezdetben voltak az anabolikus szerek, később a növekedési hormonok meg az EPO, az élet mindig új készítményeket produkált." A kapitány szerint az EPO-ellenőrzés sem fog mindent megoldani, a növekedési hormonokat is kontrollálni kellene."
Ahogy Kiss László mondta, a magyaroknak eddig csak a saját módszerük állt rendelkezésre a vizsgálathoz: elég volt rápillantani a célba érkező úszóra, és ha csukott szájjal nézett fel az eredményjelző táblára - vagyis nem lihegett -, akkor nagyjából sejtették, milyen eredményt hozott volna az ellenőrzés.
Az eritropoietin olyan testazonos, vagyis nehezen kimutatható szer, amely javítja a vér oxigénfelvevő képességét, főleg állóképességi sportágakban használják. A sydneyi olimpián már volt néhány EPO-vizsgálat, a brisbane-i Jóakarat Játékokon pedig az úszók önkéntességi alapon vethették alá magukat az ellenőrzésnek. Az EPO kimutatására kombinált módszert dolgoztak ki, vér- és vizeletvizsgálatot együttesen alkalmaznak. Megnéznek például vagy százféle hematológiai adatot, és matematikai számításokkal jutnak következtetésre, vagyis gyakorlatilag indirekt módszerrel.
Az EPO-t Magyarországon egyelőre nem tudják kimutatni, Bakanek György, a sportminisztérium doppingszakértője korábban lapunknak elmondta, hogy erre franciaországi és ausztráliai laboratóriumok képesek.
Ruza József, az úszószövetség főtitkára közölte, hogy a világversenyes szintek elfogadását és a csúcsok hitelesítését eddig is doppingvizsgálatokhoz kötötték. Ez különösen a világversenyeken terhelte meg a költségvetésüket, tavaly az isztambuli Eb-n például hatszáz német márkát fizettek egy ellenőrzésért.
Doppingügyben egyébként a szövetség a sportminisztérium segítségét is kérte, mert azt szeretnék, ha minden orvos, aki gyógyszert írhat fel a versenyzőknek, megismerné a tiltott szerek jegyzékét. Nem mindegyik úszó klubjában dolgozik sportorvos, éppen ezért hasznos lenne, ha a háziorvosok is tudnák, mit tartalmaz a doppinglista. Arra, hogy ezt a negyvenoldalas jegyzéket hozzájuk is eljuttassa a szövetség, végképp nincs apparátusa, ezért javasolták, hogy az ISM kérje az Egészségügyi Minisztérium közreműködését.
Az EPO kimutatása nem feltétele a doppinglaboratóriumok NOB akkreditálásának, így egyelőre a budapesti laborban sem törekszenek rá. Az intézmény egyébként nagy fejlesztés előtt áll, a kormány a napokban szavazott meg erre a célra 800 millió forintot azzal a céllal, hogy Magyarországon is legyen akkreditált laboratórium.
Hollósi Ildikó, a labor vezetője szerint az akkreditálás többéves folyamat, valószínűleg a következő olimpiára kaphatják meg ezt a minősítést, bár a munkát jóval korábban, akár jövő tavasszal is elkezdhetik. A 800 millió elegendőnek látszik a világszínvonal elérésére, a műszerek megvásárlása, kiválasztása viszont időigényes, versenytárgyalást kell kiírni, hogy a legkedvezőbb feltételekkel szereljék fel a laboratóriumot.
A jelenlegi berendezés megbízhatóan működik, de a drágább gépekkel felszerelt külföldi laboratóriumok hosszabb időre visszamenőleg ki tudják mutatni a tiltott szereket. A doppingvizsgálati árakat figyelembe véve érdemes belevágni a beruházásba, hosszú távon - évi két-háromezer vizsgálattal számolva - megtérül a befektetett pénz.
Lépesfalvi Zoltán
Korábban: