Távol egymástól a Fehérvári-Hegedűs kajakduó

A Fehérvári Vince és Hegedűs Róbert alkotta kajakpáros három évig őrizte trónját a 200 méteres távon. Idén, a poznani világbajnokságon szintén az első helyen lapátoltak, mikor a célvonal előtt pár centiméterrel vízbe borultak. Most újból arra készülnek, hogy bebizonyítsák, még mindig ők a 200 méteres táv királyai, bár arra, hogy egy hajóba üljenek, még várnunk kell: Fehérvári Vince jelenleg Japánban, Hegedűs Róbert pedig Kanadában tartózkodik. A hazai vízitelepeken így nem futhatunk velük össze, de az interneten sikerült elcsípnünk őket.

Fotó: Záhonyi Iván

A 200 méter királyai egy ideig még
külön hajóban készülnek

- Hol vagytok most, és mikor lesztek újra itthon?
HR:
FV:

- Mit csináltok ilyen távol itthontól?
FV: - A barátnőm több éve Japánban tanul, minden évben hosszabb időre jövök el hozzá. Sok barátom van itt, akik szeretik a kajaksportot. Ők kértek meg, hogy ha tudok, segítsek nekik. Magánjellegű indokaim mellett szívesen tettem eleget a hívásuknak. Vendégként kezelnek, megbecsülnek és tisztelnek. Mivel fel kell készülnöm a jövő évi versenyekre, az "edzősködés" mellett keményen tréningezek. Főleg angolul beszélgetünk, de már megtanultam néhány szót japánul is. Ez roppantul tetszik nekik. Hétvégenként a sporttársak meghívásainak teszek eleget, így sokat utazom, és sok mindent látok Japánból. Nagyon jól érzem itt magam.
HR: - Aniko Dunford - ő a kanadai kajak-kenusok egyik jelentős és lelkes támogatója - vendégszeretetét élvezem. Az 1997-es vb óta (akkor itt rendezték a világbajnokságot) ismerem, akkor, és azóta is nagyon sokat tesz a kanadai mellett a magyar kajak-kenu sportért. Önzetlensége, kedvessége a helyi problémák megoldásában nagy segítség. Meghívója az angol nyelvtanulásra szólt oly módon, hogy az edzésből se maradjak ki. Mind a kettő működik, az iskola és a klub is a közelben van. Az összes osztálytársam bevándorló, mindenki más országból való. Ez eleinte nagyon furcsa volt, ám ma már igen érdekesnek találom, hogy ennyi embert ismerhetek meg. Mindezek mellett másodéves vagyok a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, így a félévi vizsgáimra is készülnöm kell, tehát nem sok szabadidőm van.

- Hogyan fogadtak benneteket az ottaniak? Mennyire népszerű sport náluk a kajakozás?
FV: - Japánban a hagyományos keleti sportok mellett a kajakozás nem túl népszerű. Nem támogatja az állam és a szponzorok sem. A sportolók mindent saját zsebből fizetnek. A szakembereik nem a legjobbak és a legjobb versenyzőknek is van még mit tanulni. De roppant lelkesek, és ez sok mindent pótolhat. A klubok száma száz körül van. A japán kajakosok körében igen nagy - a nyugati embernek szokatlan - tisztelet övezi a magyar kajakosokat. Az egyik klub minden évben meghív két magyar versenyzőt.
HR: - A helyi klubban nincs hiány nagyszerű sportolókban. Együtt készülök a Richard Dalton-Mike Scarola válogatott kenu párossal és Karen Furneaux kétszeres világbajnoknővel. Nagyon kedvesek, hamar befogadtak. A klubban népes az utánpótlás, és jól ismerik a magyar sportolók eredményeit. Kölcsönösen használunk egymásnak azzal, hogy itt készülök. Még nagyobb erőfeszítésekre sarkalljuk egymást.

- Milyen jellegű edzéseket folytattok?
FV: - Az idő egyelőre jó, ezért még tudunk evezni. Természetesen a vízi edzések mellett erősítünk is. Hétköznapokon egy 13-15 fős egyetemi klubban tréningezünk.
HR: - Az edzéseinket Latorovszki László irányítja, aki több mint tíz éve él Kanadában, ő a válogatott egyik mestere. Néha még tudunk evezni, de fokozatosan átállunk a téli munkára, futunk, úszunk, súlyzózunk. Korcsolyázunk is, de azt még csak tanulgatom.

- Milyen nevezetességeket láttatok, milyen érdekes helyeken jártatok?
HR: - A sűrű program mellett a hétvégeken azért beiktattunk néhány kirándulást, és bejártuk Új-Skócia nevezetesebb helyeit. Többek közt átautóztunk a Prince Edward szigetet a szárazfölddel összekötő 13 kilométeres hídon is. Félelmetes, de egyben felejthetetlen élmény volt. Itt Kanadában inkább a természet szépségében, és érintetlenségében lehet igazán gyönyörködni.
FV: - A nagyobb városok közül nekem leginkább Hirosima és Kyoto tetszett. Érdekesek a japán templomok, és számomra különlegesen izgalmasak a különböző ételek. Érzékelhetően nagy különbség van az egyes városok ételei között.

- A hosszú távollét alatt nem estek ki a hazai vérkeringésből?
FV: - A Robival interneten levelezünk, mindent tudunk egymásról. Szerencsére mindig van valaki, aki jelentkezik levélben vagy telefonon.
HR: - Interneten tartom a kapcsolatot az otthoniakkal, Vincével és a többi sporttársammal. Edzőmmel, Séra Miklóssal nemcsak szakmai tapasztalatokat vitatjuk meg. Mivel igen jól ismer, emberileg és lelkileg is sokat segít abban, hogy átvészeljem a távolság okozta nehézségeket. A magyaros ételek viszont nagyon hiányoznak, ezekhez itt sajnos nem lehet hozzájutni.

- Évek óta dolgoztok együtt. Mutassátok be egymást!
FV: - Mit mondhatnék Robiról? 1996 óta evezünk egy hajóban, sokáig nem tudtak legyőzni minket. Nagyon "lelkizős" típus, a vízen robbanékony, a parton lobbanékony. Nagy szíve van, igazi csapatember, és jó barát. Kedveli a művészeteket, szeret olvasni, színházba járni, imádja a filmeket, a mozit. Isteni krumplipürét tud készíteni. Hangulatember, de én jól kijövök vele. Mindig egy szobában lakunk.
HR: - Vince megfontolt típus, több oldalról mérlegel, mielőtt valamiről döntene. Nagyon szeret utazni, ha nem sportolna, biztos világutazó lenne. Rajong a távol-keleti konyháért, ha sokáig nem eheti, elvonási tünetek jelentkeznek nála. Most feltöltheti magát. Egyébként nehéz eset! Néha elfelejti, hogy csapathajóban ülünk, és elvárja, hogy a többiek hozzá alkalmazkodjanak. Igazi sportember, mindig a maximumra törekszik. Csökönyös típus, kicsit magának való alkat. Én mindenesetre jól tudom kezelni, és baráti a viszonyunk, ha nem így lenne, nem jönnének az eredmények sem.

Balogh Zsolt

Korábban:

Magyar aranyeső a kajak-kenu vb zárónapján