Vágólapra másolva!
Tóth Krisztina szerepelt a legjobban a magyar asztalitenisz-válogatottból a zágrábi Európa-bajnokságon, hiszen női egyesben ezüstérmet szerzett, csapatban pedig bronzot. Ha azt vesszük, hogy két évvel ezelőtt a brémai Eb-n együttesünk első lett, s párosban Tóth Bátorfi Csillával az oldalán szintén aranyérmes, akkor a mostani eredmény szerényebb, ha viszont arra gondolunk, hogy továbbra is ott vagyunk Európa élvonalában - Bátorfi egyéniben harmadik lett -, akkor nincs ok a panaszra. A 27 éves Tóth mindössze fél napot töltött Magyarországon, már Busenbachban készül a Bundesliga rájátszására.

Fotó: EPA
Fotó: EPA
Tóth Krisztina örül az ezüstéremnek
- Az Eb előtt azt mondta, örülne annak, ha egyéniben sikerülne a legjobb eredményt elérnie, aranyat viszont nem sikerült nyernie. Hová kerül a "polcon" a második hely?

- Csalódást okozott a harmadik helyezés a csapatversenyben vagy a kiesés párosban?
- Nem örültem egyiknek sem, de csalódást nem éreztem, mert mindegyik vereség után volt motiváció. Kikaptunk a románoktól, a bronz nem is siker, nem is kudarc, s ott volt még az egyéni verseny. Párosban a "mumusunktól" kaptunk ki, nem is ez bosszantott, hanem az, hogy nem játszottunk jól, ám egyesben Csillának és nekem is jól ment.

- Elődöntőbeli ellenfelével, Boros Tamarával klubtársak voltak a Statisztikában...
- Amikor Tamara a Statba került, sokat voltunk együtt, én mutattam meg neki a várost és segítettem a beilleszkedésében. Aztán elsodort bennünket az élet egymás mellől, jó barátok nem vagyunk, de jóban vagyunk. Emiatt nem volt különösebben presztízsmeccs, de az elődöntő miatt igen.

- Zágrábban is nap mint nap találkoztak. Hogyan zajlik ilyenkor a kommunikáció?
- Pár szót váltottunk mindig, mert egy ágon voltunk, így a bemelegítéskor sokszor találkoztunk. Azt tudtam, hogy Tamival szemben nagyok az elvárások a hazai helyszín miatt, de erről nem beszélt. Meccsünk után a dobogón találkoztunk, ott álltunk Ni mellett és azon dühöngtünk, hogy az utóbbi Európa-bajnokságokon mindig kínai származású győzött.

- Több nyilatkozatában si azt kifogásolta, hogy Ni Xialian még a közös edzőtáborokban is "titkolta a tudását". Ez azért nem indok a vereségre...
- Akkor az nem érződött ki a mondandómból, hogy nem kifogást kerestem, mert egy második hellyel az embernek nem kell kifogást keresnie. Csak megkérdezték, hogy miben látom a vereség okát.

- A szakma azt jósolta, hogy őrségváltás történik a nőknél is, mert Boros és Steff odaér a csúcsra. Párosban odaért, de egyesben egyikőjük sem. Mi ennek az oka?
- Azt azért ne felejtsük, hogy Tamara csak három, Steff négy évvel fiatalabb nálam, de mögöttük senki. Ami a kérdésre válasz, hogy vannak még Csillával tartalékaink, s hiába vannak ők előttünk a ranglistán, például az ázsiaiak ellen van annyi esélyünk, mint nekik. A mi pörgetésünket nem szeretik a kínaiak.

- Miben fejlődhet még?
- Most nem mondom azt, hogy legközelebb aranyat nyerek, mert erre nincsen biztosíték.

- Nem is úgy értem a fejlődést, hogy ígérgetni kell, meg aztán ilyen szinten nincsen már ugrásszerű javulás.
- Valóban így van. Szakmailag az adogatásfogadásban még javulhatok, de a lényeg, hogy most úgy éreztem, jobban összeállt minden, mint korábban. Ez jelenthetett egy-két pontot. Lehet, hogy jót tesz, hogy Németországban játszom. Kőkemény profizmus van, nyerni kell, mert ha nem, akkor hallom, minek fizetnek ennek ennyi pénzt? Ez abból a szempontból jó, hogy készenléti állapotban vagyok. De amikor az Eb-re készültem, kezdtem jól érezni magam. Éreztem felelősséget, de nem azt a görcsöset, hogy na, jönnie kell az eredménynek, mert ha nem, akkor szemrehányást kapok.

- Örül az ezüstnek?
- Tulajdonképpen igen. A kontinensbajnokságokon legutóbb mindig honosított kínai állított meg. Pontosabban egy luxemburgi és egy osztrák. Kétszer Ni Xialian, egyszer Liu Jia...

Thury Gábor

Korábban:

Fórum:

Ping-pong-pang?

Mindent egy helyen az Eb-ről