Csötönyi Sándor, a magyar ökölvívás Keresztapája

Többen eskü alatt állítják, hogy a magyar amatőr ökölvívó szövetség már régen ellehetetlenült volna - elsősorban anyagi, de minden egyéb értelemben is -, ha elnökét nem úgy hívnák, hogy Csötönyi Sándor. De immár hetedik éve úgy hívják, ennélfogva a magyar amatőr boksz él, és - talán nem túlzás ezt állítani - virul, dacára annak, hogy a villámló tekintetű elnök szerint a MÖSZ az elmúlt években forinttízmilliókkal kevesebb támogatást kapott az állami szervektől, mint azt megelőzően.

A külsejével és habitusával is Mario Puzo és Francis Ford Coppola halhatatlan Keresztapáját, Don Corleonét idéző bokszelnök az MSZP-SZDSZ- és a Fidesz-kormány alatt is megtalálta a hangot az állami és sportvezetéssel, mert az életnek ebben a szegmensében csak egyvalami számít mindenkor: a teljesítmény. Csötönyi a minap Kecskeméten csinált kisebb csodát: négy év leforgása alatt a harmadik nagy sportági világeseményt - az 1997-es felnőtt, majd a tavalyelőtti junior világbajnokság után most a kadettok vébéjét - bonyolította le hazánkban példaszerűen.

- Ahogy elnéztem a minap az AIBA döntéshozóinak átszellemült arcát a bugaci csárdában - a pakisztáni Chawdry professzorét, a török Doganelliét, az ugandai Nyangweso tábornokét és a többi, szinte kivétel nélkül egzotikus országokból érkezett elnök, alelnök, bizottságvezető ábrázatát -, nem volt kétségem afelől, ha akarnánk, tíz évre előre minden világ- és Európa-bajnokság rendezési jogát simán megkapnánk.
- Ez valószínűleg azért is van így, mert máshol még véletlenül sem tapasztalt ellátásban van részük a nagy viadalok résztvevőinek.

- Nyilván rengeteg pénzbe kerül ez a sok fényűző vacsora, lovasbemutató.
- Igen, de nem a szövetségnek, mert a szponzorok mindent állnak. Szerencsére meglehetősen kiterjedt az ismeretségi köröm.

- Ebben az is közrejátszhat, hogy életed eddigi 53 éve alatt már szinte mindent csináltál...

- Voltam például kaszinóigazgató, no meg az ökölvívásban tízéves korom óta minden: versenyző, edző, utánpótlás-, majd felnőtt szövetségi kapitány, szövetségi alelnök, elnök. Utóbbi 1996 óta.

- Akkor alaposan kijártad az élet iskoláját.
- Nem csak azt, hanem amikor Frankfurt am Mainban edzősködtem, a Business Schoolt is. Ennek köszönhetően kerültem be a hazai üzleti életbe, a vállalkozásfejlesztésbe. Mindkét területen, a bokszban és a gazdaságban is érvényesült életem mottója: a sikert nem kell megmagyarázni, a kudarcot meg nem lehet.

- Utóbbiból kevés jutott...
- Azért volt abból is. Például amikor 1995-ben nem a mi cégünk privatizálhatta a HungarHotelst, holott a mi pályázatunk volt a legjobb. Néhány hónap múlva az általunk ajánlottnál jóval kisebb összegért kótyavetyélték e szállodaláncot. Vagy amikor 1994-ben Castro nem engedte, hogy Magyarország, Ukrajna, Románia és Kenya után Kubában is kaszinót nyissunk. Pedig remek protekcióval jutottam be hozzá!

- Bizonyára az olvasót is érdeklik a részletek.
- Alcides Sagarrának, a kubai ökölvívás pápájának, jó barátomnak szabad bejárása volt - és van még most is - a kubai elnökhöz, akár egykoron Puskás Öcsinek volt Farkas Mihályhoz. Egy kubai sportutam alkalmával megkértem Sagarrát, valahogy juttasson be Fidel Castróhoz, mert szeretném megszerzni az engedélyét ahhoz, hogy a Schilling Casino a szigetországban is nyisson üzletet. A legpatinásabb havannai szállodát, a Nacionalt szemeltük ki erre a célra. Castro roppant udvariasan fogadott, de amikor meghallotta, miről van szó, felordított, akár a sebzett vad: "No yanquí, no droga, no casino!" Vagyis, hogy amíg Kubában ő a góré, addig oda nem teszik be a lábukat a jenkik, és nem lesz kábítószer meg kaszinó. Hát, ennyiben maradtunk, de azért búcsúzóul kaptam tőle egy nagy doboz Cohiba szivart.

- Most is Cohibát szívsz...
- De csak azért, mert ez a világ legjobb szivarja. Huszonegy éve szivarozom, ugyanis rájöttem: a dohányzásról képtelen vagyok leszokni, s akkor már a szivar kevésbé egészségtelen, mint a cigaretta.

- Ráadásul egyfajta imázst kölcsönöz az embernek, s tökéletesen beleillik annak a joviális, "keresztapás" figurának az arculatába, amilyennek elképzelnek a téged kevésbé ismerők.
- Joviális?! Hallottál te már engem kiabálni?

- Mivel egy évig a beosztottad voltam, nem is egyszer.
- Tudod, nekem orvosi igazolásom van arról, hogy ha nagy bennem a feszültség, akkor azt ki kell ordítoznom magamból, különben gutaütést kapnék. De azért korántsem vagyok emberevő.

- Ezt nem is állítottam. Rengetegen köszönhetik neked az egzisztenciájukat.
- Nézd, én 1949. február 24-én születtem a Tolna megyei Dunaszentgyörgyön, Jégtörő Mátyás napján, szökőévben, szökőnapon. A horoszkópom szerint aki ezen a napon született, az jó kapcsolatteremtő, árad belőle a szeretet, ugyanakkor makacs, kicsit önfejű pali. Szóval, alapvetően jó a szívem, de aki lebecsül engem, vagy megpróbál átverni, azzal kíméletlen vagyok.

- Pedig például a szerencsejáték világában éppen erre megy ki a játék.
- Nekem mondod? A kaszinó tele van simlisekkel, zsetonlopókkal, lapszámlálókkal, olyanokkal, akik összejátszanak a krupiéval, csakhogy amikor ezeket csiszolták, én már régen fényes voltam! Wiesbadenben három hónapig tanultam a szakmát, aztán a nevadai Renóba is kiküldtek egy tanfolyamra. Itthon pedig Szegeden azonnal bedobtak a mélyvízbe. Egy ideig nálam dolgozott Kiss Laci, a Vasas volt válogatott futballistája, csodálatos szeme volt. Azért alkalmaztam, hogy kiszúrja a trükközőket, a csalókat.

- Igaz az, hogy egy jó krupié azt a számot dobja ki a ruletten, amelyiket csak akarja?
- Ez hülyeség, ilyesmire senki sem képes. Viszont előfordultak már különös esetek. Egyszer Bukarestben - mert ott is voltam igazgató - a Dinamo elnöke játszott, akit nem sokkal később sikkasztás miatt lecsuktak. Már 180 000 dollár nyerésben volt, a teremfőnök kezét tördelve rohant be hozzám, hogy nagy a baj. Az elnök mindig a 17-est és környékét rakta meg hatalmas pénzzel, s valahogy mindig oda hullott az elefántcsontgolyó. Lecseréltem a krupiét, és odaküldtem a ház "killer dealerét", a következő utasítás kíséretében: "A 17-es szám nincs is az asztalon!" Amikor hajnalban bezárt az üzlet, az elnök egymillió dollár veszteséggel távozott... De Pécsett is volt hasonló esetem. Egy Kovács nevű híres játékos 280 000 márkát nyert, már fel kellett küldenem Pestre az egyik alkalmazottunkat pénzért, mert kiürült a kassza. A pasas gúnyosan érdeklődött, meddig tartunk nyitva, mert szeretné elnyerni a kaszinó összes pénzét. Kínomban összehívtam a dealereket, s megkérdeztem, ki nem játszott még a Kováccsal? Egy szemüveges, sírós hangú lány félénken felemelte az ujját, de azonnal hozzátette, ő nem is akar, mert rosszul érzi magát. "Az engem nem érdekel!", üvöltöttem, majd odaállítottam a Korda Zsuzsikát - mert így hívták - a Kovács asztala mellé. Amikor hajnali négykor bezártunk, én fizettem ki a taxiját az ürgének, mert annyi pénze sem maradt, hogy kocsit rendeljen.

- Miért éppen a bokszot választottad, amikor tízévesen sportolni kezdtél?
- Mert az első Képes Sport címlapján, amit elolvastam, egy kezét a magasba emelő ökölvívó láttam, és ez nagyon megtetszett nekem. Nem dicsekvésképpen mondom, de jó kis bokszoló voltam, kemény, belharcos gyerek, hatszoros korosztályos bajnok voltam, serdülőtől juniorig mindenhol. Megvertem a legjobb hazaiakat, a francia Cosentinót, a német Forstert, a román Dumitrescut. Akik benne vannak a bokszban, azok tudják, ezek nem nyeretlen kétévesek.

- Ki volt a legnagyobb ökölvívó, akit láttál verekedni? Papp Laci? Stevenson?
- Á, dehogy. Egy olyan fickó, akiról nem is hallottál. Kónya "Pepinek" hívták, a földim volt Szekszárdon, és ifiként megverte az olimpiai bajnok Gedót is. Soha, senki nem tudta legyőzni. Hogy akkor miért nem lett olimpiai bajnok? Mert húszévesen nyolc hónapra lecsukták, s aztán eltűnt. Nem csinált ő semmi rosszat, de a családból akkor egyedül ő volt már csak büntetlen előéletű, és neki kellett elvinnie egy balhét. 48 kilós létére olyat ütött, hogy a 60 kilósok is lefeküdtek tőle.

- Papp Laci bácsi mellett hosszú éveken át dolgoztál, először 1984-ben, Havannában, a Barátság versenynek csúfolt "pótolimpián" találkoztunk így hármasban.
- Micsoda csapatunk volt akkor! Alvics és Füzesi ezüstérmet nyert, Tánczos, Botos, Váradi bronzot, ugyanezt az eredményt a Los Angeles-i olimpián is simán hoztuk volna, az volt a magyar boksz talán legtehetségesebb korosztálya. És hogy nem csak a levegőbe beszélek: egy évre rá, a budapesti Eb-n Somodi aranyérmes lett, s szereztünk még egy kocsideréknyi érmet. De maradjunk Papp Lacinál... Hatalmas bokszoló volt, de kevesen tudják róla, hogy bár fordított alapállásban verekedett, igazában nem volt "suta"! Az elöl lévő, a jobb keze volt az erősebb, s a legtöbb ellenfelét azzal ütötte ki. Gondoljunk csak bele: jóval rövidebb az ütőtáv, mintha hátulról eresztené el a balt, gyakorlatilag kivédhetetlen. Egyszer kesztyűztem vele, már nem volt fiatal, de olyan jobbosokat piszkált oda a fejemre, hogy utána csak csak idegenvezetővel találtam el a sámliig.

- Stevensont is láthattad személyesen, nem is egyszer, például éppen Havannában, amikor majdnem kikapott a szovjet Abadzsantól.
- Stevenson óriási bokszoló volt, méretre igazán, nyert három olimpiát meg négy amatőr vébét, de profi világbajnok nem tudott volna lenni. ő szerencsés időben született, amikor az amatőröknél már nem volt egy Ali, egy Frazier, egy Foreman, neki csak Damianikkal, Hussingokkal, Biggsekkel, azaz relatív hurkákkal kellett megküzdenie. De egy Tyson vagy egy Holyfield ellen nem igazán lett volna esélye. Hát a Lévai is majdnem megverte, hatalmas pontfölénnyel vezetett ellene a Sportcsarnokban! Már csak hét másodperc volt hátra a harmadik menetből, egyfolytában ordítottam az időmérőnek, hogy kongassa le a meccset, de szerencsétlen az órára figyelt, nem rám. Na, akkor Stevenson eltalálta a Lévai arcát, de csak úgy félig-meddig, súrolva. Ám szegénynek az is elég volt, még egy fél órával később sem tudta, fiú-e vagy lány. Pedig élete legnagyobb sikere lehetett volna.

- Sikerekből neked is kijutott bőven.
- Amióta edzőként vagy vezetőként benne vagyok a magyar ökölvívásban, olimpiáról nem jöttünk haza érem nélkül: 1980-ban Váradi, 1988-ban Isaszegi, 1992-ben Kovács Pista harmadik volt, 1996-ban, ugye, Kokó olimpiai bajnok, 2000-ben Erdei Zsolt bronzérmes. És most is jönnek az új tehetségek, Bedák, Kiss és Nagy révén három érmet szereztünk a kadett vébén. Egyetlen sportág sem tudná elviselni azt a veszteséget, amit a magyar amatőr boksz: Kovács, Erdei, Béres, Kótai, Erős, Lakatos, Szabó Lóránt ment át a profik közé az elmúlt években. Mi mégis talpon vagyunk. Ha minden jól megy, az EABA jaltai kongresszusán megválasztanak az európai szövetség alelnökének. Amikor 1996-ban átvettem a MÖSZ irányítását, kongott az ürességtől a kassza, sőt, még adósságunk is volt. Megmondtam mindenkinek: hegynek fölfelé nem mehetünk behúzott vészfékkel! Ma százmillió forint a MÖSZ vagyona.

- Akkor elégedett ember lehetsz.
- Elégedett nem, csak boldog. Van öt unokám a két lányomtól, a hobbimnak, a boksznak élhetek. De elégedett egy pillanatra sem lehet az ember, azt a boksz és az üzlet világában is megtanultam. Mert ha egy pillanatra is megáll, elszalad mellette a világ.

Ch. Gáll András

Ajánlat:

• Papp Lászlóról neveznék el az új BS-t
• Káosz az amatőr ökölvívók súlycsoportjaiban