Kovács Kati háromszor is örülhetett Szegeden |
Fotó: Epa |
- Mi volt a legjobb dolog a szegedi Eb kapcsán?
- Az, hogy mindhárom számban kieveztem magamból a
maximumot. Semmi sem maradt bennem, kellemesen elfáradtam, s
bár kívülről fölényesnek tűntek
a győzelmek - s valójában azok is voltak -,
úgy éreztem, ennél gyorsabban akkor sem tudtam
volna lapátolni, ha megszorítanak.
- Eszébe jutnak még a Maty-éri
pillanatok, a közönség biztatása, ahogy a
dobogó tetején áll, egy-egy
emlékfoszlány?
- Be-beugrik egy-egy élmény, de most már
többet foglalkozom a közeljövővel, a
világbajnoksággal, mint a közelmúlttal.
- Ilyen rövid idő alatt egyáltalán
lehetséges eltüntetni azt a különbséget,
ami ön közt és a világ
között van?
- Tavaly sikerült... Egy éve 500-on megnyertem az
Európa-bajnokságot, 1000-en második voltam,
aztán a világbajnokságon, az olimpiai
számban Idem és Borchert megelőzött, a
hosszabb távon pedig ráadásképpen még
Wagner is. De az tavaly volt.
- Mi változott tavaly óta? Beért a
stílusa?
- Lehet ezt így is mondani, de az az igazság, hogy
változtattam a felkészülésemen. Egy éve
nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben a
világbajnoki vereségek után, s Kati néni
(Fábiánné Rozsnyói Katalin - a szerk.)
félre is hívott, hogy szeretne velem
elbeszélgetni. Abban maradtunk, hogy meg kell
erősödnöm, pár kiló izmot magamra kell
szednem, mert máskülönben nem fog menni. A
nemzetközi mezőny legjobbjai fizikailag is nagyon
erősek, nem csupán a technikájukkal vernek meg.
Szót fogadtam, és az eredmények az edzőmet
igazolták. Számomra Kati néni a világ legjobb
edzője, amit ő mond, az maga a szentírás.
- Mi a titka?
- Hát az, hogy hihetetlen mennyiségű energiát
fektet az edzések megtervezésébe, borzasztó
precíz, és mindenekelőtt maximalista. Nála
nincs lógás, lazítás, nincsenek
félmegoldások, addig kell gyakorolnunk az adott
mozdulatsort, amíg nem megy tökéletesen. Igyekszik
kiszűrni a véletlennek még a
lehetőségét is. Nem véletlen, hogy az idők
során minden valamire való magyar kajakosnő az
ő keze alá került. Nem ő hívott
bennünket, mi mentünk.
- Ön egészen pontosan mióta dolgozik a
keze alatt?
- 1997 óta. Eközben voltam a BKV Előre, az
Újpest, s most az MTK versenyzője, de mindvégig
Kati néni irányította az edzéseimet.
- Kajakozással kezdte?
- Gyakorlatilag igen, bár az iskolában szinte mindent csináltam, de versenyszerűen a kajak volt az első sportágam. Budai lány vagyok, közelebbről albertfalvai, a lágymányosi öbölben kezdtem kajakozni, a Spartacusban.
- Melyikben?
- Jó kérdés, mert régen két Spartacus
volt, a budapesti és a budai. Az én nővérem
még a budaiban kajakozott, de én már a
budapestiben kezdtem.
- Ifiben is világbajnok volt, mint megannyi magyar
kajakoslány?
- Nem, csak ezüstérmes. Bevallom, tiniként a
kajakozás még nem jelentette ugyanazt számomra,
mint manapság. Korántsem töltötte ki az
életemet. Finoman szólva nem teljesítettem
túl az edzésadagokat, ha adott esetben választanom
kellett egy edzés és egy jó buli között,
akkor sokszor az utóbbit választottam.
A kajaknégyesben is ő az első |
Fotó: Epa |
- Meg tudná fogalmazni, mit jelent az ön
számára a kajakozás? Munka, hobbi, szerelem?
- Ez a három együtt. Ezen a szinten a sport
természetesen már munka, pénzkereső
foglalkozás, ugyanakkor még mindig - sőt,
mostanában kiváltképp - kimondott
gyönyört, esztétikai élményt jelent
számomra. Tudja milyen az, amikor hasítod a
tükörvizet?
- A micsodát?
- Azt hívjuk tükörvíznek, amikor szellő
sem rebben, te mész le először a folyóra vagy
a tóra, és a kajakod orrával elkezded
hasítani a vizet. Az olyan szép, hogy az ember
elérzékenyül. Még most is, tizenöt
évnyi kajakozás után.
- Kajak-kenuban Magyarország uralja a
világot, s számomra teljesen egyértelmű, hogy
mindez a műhelyrendszernek köszönhető.
Tízezer ember bármikor kisereglik egy világ- vagy
Európa-bajnokságra, sőt még több is. De
külföldön milyen hangulata van egy versenynek?
- Tény, hogy a mi sportágunkat sohasem fogják
annyian művelni - legalábbis profi szinten biztosan
nem -, mint a futballt vagy a kosárlabdát. De megvan az
a szurkolói "kemény mag", amely versenyről
versenyre, világbajnokságról
világbajnokságra elkíséri a mezőnyt. A
kajak-kenunak is megvannak a fanatikusai. És ők
mindenhol biztosítják a remek hangulatot.
- Hol érezte a legjobban magát Magyarországon
kívül?
- Japánban. Egyszer voltunk ott egy versenyen, s a
vendéglátók olyan figyelmesen bántak
velünk, annyira éreztem, hogy valóban fontosak
vagyunk nekik, s nem csak megjátsszák az
érdeklődést, hogy az már szinte meghatott.
Ritkaság az ilyesmi.
- Jólesik a népszerűség, vagy olykor
terhes egy kicsit?
- Inkább jólesik. Az is, hogy írnak rólam, s
az is, hogy az utcán megismernek,
megszólítanak.
- Most éppen egy helyes kis Nissan Micra mellett
beszélgetünk, melyre rá van festve a neve.
- Tavaly kaptam, csodálatos kis jószág. Az
álmom egy másik Nissan, egy Almera.
- Jól vezet?
- Mondjuk azt, hogy biztonságosan, bár elég
gyorsan. Mostanában kezdek rákapni a
motorkerékpározásra, egyelőre még csak
utasként, hát az nem semmi! Néha
libabőrös lesz a hátam tőle. És nagyon
rászoktam a síelésre is, télen sohasem
hagyom ki.
- Ilyen vadóc, fiús alkat?
- Inkább romantikus. A kedvenc virágom a liliom,
és szeretem az érzelmes filmeket, regényeket.
- Gyakran jár moziba?
- Azt azért nem, legutóbb is elaludtam. Tudja, ha
valaki profi kajakos, nem sok dologra van ideje és főleg
ereje a kajakozás mellett. Edzés és pihenés a
program, meg hétvégeken egy kis
kikapcsolódás. Feltettem az életemet a sportra, az
athéni olimpiáig ez van az első helyen.
Athénból is ilyen aranyosan mosolyogna... |
Fotó: Epa |
- Nem vagyok egy nagy tervezős típus. Őszintén szólva már az is szokatlan, hogy egyáltalán két évre előre tervezek. Szóval, utána gyereket, gyerekeket szeretnék, egy kisfiút és egy kislányt. Körülöttem minden barátnőm, ismerősöm vagy várandós, vagy a csecsemőjét neveli. Ráadásul mi is öten vagyunk testvérek, öt lány! Huszonhat évesen én is most kerültem abba a korba, amikor egyre ellenállhatatlanabb vágyat érzek a gyerek után. Ezért aztán előbb-utóbb váltanom kell, a kajakozás mellett nem lehet gyereket nevelni.
- A nyolcszoros olimpiai bajnok Birgit Fischernek sikerült, kétszer is eredményesen tért vissza szülés után.Ch. Gáll András