A US Opent illetően botorság lenne hagyományos esélylatolgatásba bocsátkozni, hiszen a New York-i Flushing Meadowsban zajló rendezvényen számos egyéb körülményt is illendő figyelembe venni. Elsőként például - az amerikai kultúrát még véletlenül sem kritizálva -, hogy az itteni állampolgárok a teniszpályákon való helyes viselkedés alapjait sem tudták elsajátítani a torna 1881 óta íródó története során, hihetetlen dolgokra képesek. Az még hagyján, hogy a mindenféle kulimászoktól csöpögő hamburgerekkel, hot-dogokkal ülnek le a nézőtérre (ennek következtében a US Open helyszínét sajátos ételszag lengi körül), még a heves véleménynyilvánításoktól, a számukra unszimpatikus játékos megzavarásától sem riadnak vissza. Már-már megszokott, mikor egy elrontott első adogatást követően tapsvihar tör ki a nézőtéren, avagy labdamenet közben hallatszanak szórványos out kiáltások a lelátóról.
Másodsorban szóljunk magáról a helyszínről, mely egy repülőtér közelében terül el, ilyeténképpen pedig a játékosok koncentrációját rendszeresen a felszálló illetőleg landolni készülő repülőgépek keltette zaj zavarja meg. A pályaborítás sem maradhat ki a felsorolásból, a tengerentúlon kemény felületen csapnak össze a játékosok, holott volt olyan időszak (jó hosszú), mikor Wimbledonhoz hasonlóan füvön csépelték a labdát.
A fentebb felsorolt okok miatt tulajdonképpen két fajta játékos létezik, aki imádja, avagy ki nem állhatja a US Opent, arany középút nincs. A vélemények mindig radikálisak az amerikai nyílt bajnoksággal kapcsolatban, de természetesen az amerikai teniszezők nem győzik elégszer hangsúlyozni, hogy számukra mennyire megtisztelő a hazai közönség előtt pályára lépni.