Montgomery már 19 évesen tudta

Bár nem tőle, nem ezen a helyszínen és nem szeptember közepén várták, Tim Montgomery a párizsi Charlety stadionban szombaton délután minden előzetes várakozást felrúgott, s az idei atlétikai Grand Prix-döntőben 9,78 másodpercre javította a legklasszikusabb szám, a 100 méteres síkfutás világcsúcsát! Bár csak egyetlen századmásodpercet faragott honfitársa, Maurice Greene korábbi rekordján, mégis mondhatjuk, hogy micsoda különbség!

Montgomery a világrekordért járó bónusz pontokkal az összetett GP-t is megnyerte, s mindent egybevéve 250 ezer dollárt kasszírozott. A nőknél Marion Jones vitte el a fődíjat, és 150 ezer dollárt. Az egyes számok helyezettjeit megillető (50, 30, 20, 10, 8, 7, 6 és 5 ezer dollár) összdíjazásból a GP-döntőbe jutott hat magyar atléta is szépen részesült, hiszen kalapácsvetésben Annus Adrián a 2. (80,03 m), Kiss Balázs a 3. (79,74 m), Gécsek Tibor a 4. helyen (79,11 m) zárt, a nőknél Vaszi Tünde távolugrásban 3. (670 cm), Varga Judit 1500-on 5. ( 4:02,90 p), Szabó Nikolett gerelyhajításban 6. lett (59,50 m). Az igazán dicséretes listán a második helytől a hatodikig mindet sikerült "kilőni", s kevésen múlt, hogy az elsőt nem. Az Európa-bajnok Annus ugyanis az utolsó sorozatig vezetett, de a japán Murofushi a hatodik kísérletére 81,14 métert ért el, s ezzel nyert is.

- Nagyon bosszantja, hogy szinte az utolsó pillanatban vesztette el az első helyet? -kérdeztük Annust, aki vasárnap délben már haza is érkezett Párizsból.
- Közvetlenül a verseny után nem voltam a legjobb hangulatban, mert így igazán nem kellemes kikapni... Ám este, amikor az Eurosport közvetítésén visszanéztem a versenyt, nem láttam, hogy technikai hibát követtem volna el a dobásaim során. Nem tudtam azt mondani, hogy ha valamit menet közben kijavítottam volna, akkor biztosan nagyobbat dobok. Azóta már beszéltem az edzőmmel, Vida Józseffel is, és ő is erre a megállapításra jutott. S így már nem olyan bosszantó a történet. A verseny után egyébként Murofushi odajött hozzám, és azt mondta, hogy szerencséje volt. De szerintem ez nem a szerencsén múlott, mert aki olyan kemény gyerek, hogy az utolsó sorozatban képes ilyen nagyot dobni, az igazán megérdemli az első helyet. Ez van. De megpróbálok visszavágni a Világkupán.

- Erre a versenyre mikor utazik?
- Már szerdán, hiszen a Világkupát a következő hét végén rendezik Madridban. Kalapácsvetésben Ázsiát Murofushi képviseli, Európát pedig én.

- Maradva még a GP-döntőnél, látta Montgomery világcsúcsát?
- Láttam, és ez életem nagy élménye marad. Most már elmondhatom, hogy a 100-as, a 200-as és a 300-as világcsúcsot is a helyszínen láttam. Utóbbi kettőt Michael Johnson futotta, a 200-ast az atlantai olimpián, a 300-ast a Dél-afrikai Köztársaságban. 400-on is ő tartja a világrekordot, ezt a sevillai vb-n érte el, de erről sajnos lemaradtam. Most Párizsban érdekes volt, hogy a 100 méter döntője alatt éppen az addigi világcsúcstartóval, Maurice Greene-nel készítettek interjút a stadionban, s élő adásban kellett lereagálnia, amint éppen elveszik a rekordját. De amikor Montgomery a tiszteletköre után odaért hozzá, azonnal a nyakába ugrott és gratulált neki. Ez szinte előttem történt, s már csak ezért a pillanatért is érdemes volt ott lennem a Grand Prix-döntőben.

Fábik Tibor