Gécsek Tibor visszavonult

Az Újpest Szilágyi utcai sporttelepén múlt szombaton rendezett atlétikai csapatbajnokságon Gécsek Tibor hajította legmesszebbre a kalapácsot, az idény végén igazán tekintélyesnek számító 80,03 méterre. A Dobó SE 38 éves versenyzőjének ez volt az utolsó versenye.

- Hogy kezdte ezt a sorsfordító hetet? Mert ilyen hét, mint a mostani, az elmúlt tizenöt évben egy sem volt az életében...
- Többet is mondhat tizenöt esztendőnél, hiszen huszonkét évvel ezelőtt vágtam bele a sportba. De most ez a fejezet végérvényesen lezárult. Szép volt, jó volt, csodálatos volt, ám az életkor egyszer mindenkinek behatárolja a lehetőségeit. Én még így is azok közé tartozom, akik sokáig "kihúzták".

- Augusztus elején a müncheni Európa-bajnokságon a hatodik helyen végzett, utána a párizsi Grand Prix-döntőben negyedik lett, az idei világranglistán egészen kiváló, 82,45 méteres dobással az ötödik helyen áll. Ez azért jóval több annál, mint hogy "kihúzásnak" nevezzük.
- Valóban sokan mondják, hogy idén is nagyokat dobtam, a sérülések elkerülnek, jól nézek ki, fiatal vagyok - és kérdezik, hogy miért nem folytatom. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy legalább egyszer idén is mindenkit legyőztem a nemzetközi élmezőnyből, akkor ezek valóban olyan érvek, amelyek a folytatás mellett szólnának. De én tudom, hogy eljött az idő, és most kell abbahagynom. Persze biztosra veszem, hogy lesznek olyan napjaim, amikor nagyon hiányzik majd a kalapácsvetés, az értelemnek mégis felül kell kerekednie az érzelmeken.

- Levezetésként odaáll még néhányszor a dobókörbe, vagy kis túlzással már a pálya környékére sem megy?
- Az elmúlt tíz hónapban ugyanolyan keményen edzettem, mint az elmúlt években, hiszen ezt az évet is "élesre" állítottam. Idén Eb-t rendeztek, rengeteg Grand Prix-versenyen indultam, és az egyik pillanatról a másikra nem lehet leállni. Egy ideig még biztosan lejárogatok a pályára, s mozogni ezután is szeretnék. De azt hiszem, inkább már focizni és fallabdázni fogok. A szezon végén egyébként az elmúlt években is mindig engedélyeztem magamnak egy hónap pihenőt, szóval ez most nem lesz szokatlan. Viszont azt egyelőre el sem tudom képzelni, hogy novemberben, amikor eddig elkezdtem a felkészülést a következő évadra, mennyire lesz nehéz megszoknom az új életemet. Egyelőre annyira új a helyzet, hogy igazából még fel sem fogtam.

- Edzőként viszontláthatjuk?
- Semmiképpen sem szeretnék elszakadni a kalapácsvetéstől, s azt a munkámat, amit a Dobó SE-ben és Veszprémben jelenleg is végzek, a jövőben is folytatni szeretném. Ez afféle konzultánsi feladatkör. Meghatározott alkalmakkor ellátogatok az edzésekre, úgymond a kívüllálló szemszögéből figyelem a munkát, a dobások technikáját, és ahol tudok, ott segítek. Jómagam is az enyémet megelőző generáció "hátán" nőttem fel, így tudom, milyen sokat segítettek a tanácsok. Én is szeretném átadni a tapasztalataimat.

- Az atlétikai lexikonokban a Gécsek Tibor név mellett rengeteg címet és eredményt találhatunk. Az érintett számára melyik a három legfontosabb?
- Időrendi sorrendben haladva: az első érmem, az 1990-es spliti Eb-n szerzett ezüstöm. Utána az 1992-es Világkupa-győzelmem Havannából, majd a legeslegnagyobb eredményem, az 1998-as budapesti Európa-bajnokságon elért első helyem, 82,87 méteres dobással negyvenezer magyar szurkoló előtt.

- S ehhez még hozzávehetjük, hogy az örök-világranglistán...
- ...a hatodik helyen állok a 83,68-as országos csúcsommal, kétszer nyertem Világkupát, ugyancsak kétszer Grand Prix-döntőt, kétszer voltam vb-harmadik, 1998-ban Magyarországon én lettem az év sportolója, ezek mind olyan eredmények, amelyekkel nyomot hagytam. Ahogy mondtam: szép volt, jó volt, sőt csodálatos volt.

Fábik Tibor