Nem volt bunda a spanyol házirangadó a férfitenisz-vébén

Két kérdésre is választ kaphattunk a Mesterek Kupája csoportküzdelmeinek utolsó napján: egyrészt Lleyton Hewitt mégis elődöntőbe jutott, másrészt ezzel szoros összefüggésben az is kiderült, hogy a két spanyol, Carlos Moya és Albert Costa nem állapodtak meg mérkőzésük végeredményében, tiszta csatát vívtak, melyet előbbi nyert meg - kínkeservesen, talán feleslegesen. Agassi csütörtöki kudarca után visszalépett a tornától, helyére Thomas Johannson került.

A pénteki játéknap legnagyobb kérdését az jelentette, hogy vajon Carlos Moya, a Vörös csoport biztos győztese bundameccset játszik honfitársával, Albert Costával, avagy sportszerű keretek között zajlik majd az ütközet. Tudniillik az eddigi eredmények alapján bizonyossá vált, hogy amennyiben Costa bármilyen arányban legyűri Moyát, kart karba öltve sétálnak az elődöntőbe, ellenkező esetben azonban az év végi világelsőséget újfent bekasszírozó Lleyton Hewitt masírozik be a legjobb négy közé. Az ausztrál hívei előre temették kedvencüket, mondván, képtelenség, hogy az összetartásukról elhíresült spanyolok ne tegyenek egymás kedvére. Pedig láss csodát, világ, ezen a napon a fair-play győzedelmeskedett, Moya újabb győzelmet aratott, így veretlenül zárta a csoportmeccseket.

De hogy valóban okosan cselekedett-e? Ez már nem teljesen biztos. Mert tegyük a kezünket a szívünkre, és valljuk be: ha ad abszurdum két magyar teniszező került volna hasonló helyzetbe, s a már nyeregben lévő kiüti a továbbjutó helyben reménykedő másikat, az életben nem mosta volna le magáról a hazafiatlanság bélyegét. Egyrészt a sajtó, másrészt a közvélemény is össztüzet zúdított volna rá, gyakorlatilag teljesen érthetően. Moya most azt a lehetőséget választotta, hogy erkölcsi győztesként megy tovább, de tulajdonképpen maga ellen cselekedett: egy majd' háromórás meccsel a lábában lép pályára a szombati elődöntőben, sokkal jobban járt volna, ha okosan, nem túl látványosan nyerni hagyja Costát. Persze akinek valaha volt már teniszütő a kezében, az tudja, hogy szándékosan elveszíteni egy mérkőzést szinte nehezebb, mint megnyerni azt, de akkor is.

Moya tehát úgy kalkulált, hogy Costa győzelme esetén ő csaló és áruló, ezért apait-anyait bedobott a találkozón. Mindjárt az első szettben olyan labdameneteket nyert meg, melyekből nyilvánvaló lett, szó nincs itt megbeszélt eredményről. Sőt, a játszma derekán Moya brékelőnybe is került, más kérdés, hogy rögtön ezután újra egál lett az állás. 5:4-es vezetésénél aztán két szettlabdája is volt, Costa viszont kötélidegekről tanúbizonyságot téve mindkettőt hárította, tie-break döntötte el a szettet. Ez nem sok jót ígért Costa számára, Moya ugyanis félelmetesen jó mérleggel büszkélkedhet a rövidítésekben, alig veszített el párat, sőt, az idei év során mindössze két olyan meccset veszített, amelyen tie-break volt.

Nem mindennapi csatát vívott a két spanyol, 7-7-ig mindenki hozta a saját szerváját, ez körülbelül minden századik rövidítésben fordul elő. Ekkor aztán Moya alaposan bekeményített, egy bődületes, vonalra bombázott tenyeressel minibréket csinált, majd egy hasonlóan hatékony adogatással a játszmát is megnyerte. A másodikban inkább a pihenésre szavazott, Costa hamar ellépett 3:0-ra, s noha később visszanyerte elveszített adogatását, a következő játékban 40-15-ről bukta el újra sajátját, így döntő szett következhetett.

Ebben valami egészen heroikus csata folyt a pályán, szinte már salakos labdameneteknek és játékoknak visítozhattak a nézők. Óriási volt a küzdelem, a fordulópont 3:3-nál érkezett el: Moya adogatásánál 15-40-et mutatott az eredményjelző, a csoport éllovasa azonban zsinórban négy pontot nyerve fordított, s ez megtörte Costa ellenállását. Pihenőt is kellett kérnie, ugyanis hátába éles fájdalom hasított bele, ennek ellenére folytatta a játékot, s sikerült kiegyenlítenie. Moya azonban ellenállhatatlan tenisszel hozta szerváját, majd Costa buta hibái után két meccslabdához jutott, az elsőt értékesítette is: simán befutotta ellenfele gyenge rövidítését, s gond nélkül befejezte a labdamenetet és a meccset. 2 óra 52 perces csata után vonulhatott az öltözőbe, s könnyen lehet, hogy nagyon kiszúrt magával. Hewitt továbbjuttatásával simán megtörténhet, hogy a fináléban majd egymás ellen játszanak, s ahogy azóta az internetes fórumokon írják, ausztrál győzelem esetén majd verheti a fejét a falba. Meglátjuk, hogy alakul majd a továbbiakban a sorsa.

"Sajnálom, Albert, hogy nem juthattunk mindketten elődöntőbe - fordult Costa felé az interjúszobában Moya. - Ez egy nagyon szoros meccs volt, bármelyikünk kikerülhetett volna belőle győztesen. Ma én voltam a jobb, de csak egy paraszthajszálnyival, s nem vagyok boldog a sikerem miatt. " Costa ekképpen kommentálta a kiesést: "Hogyne, természetesen nagyon csalódott vagyok a kudarc miatt. De ma ennyi volt bennem, száz százalékot teljesítettem, gratulálok Carlosnak. Összességében a heti teljesítménnyemmel elégedett vagyok." Lehet is, hiszen Sanghajban több mint egy év után tudott újra fedett pályás meccset nyerni.

Utánuk az Arany csoport fejezte be a csoportküzdelmeket, egy hiányzó már tegnap akadt: Andre Agassi azután, hogy vereséget szenvedett Juan Carlos Ferrerótól, csípősérülésre hivatkozva visszalépett a versenytől, helyére a svéd Thomas Johansson lépett. Igazság szerint várható volt, hogy így dönt majd, nem sokan strapálták volna magukat a helyében.

Ferrero és Jiri Novak összecsapása igazi ki-ki mérkőzés volt, már csütörtökön tudni lehetett, hogy amelyikük nyer, az elődöntős, s a másik csoport első helyezettjével (Moyával, ugye) csaphat össze. A cseh legény kezdett jobban, azonnal elvette a spanyol adogatását, majd mivel sajátját hozni tudta, 2:0-s előnyre tett szert. Ferrero azonban ezen a napon ennyi előnyt adott csak Novaknak, egy parádés ritörnnel, harmadik lehetőségét kihasználva villámgyorsan visszabrékelt, majd innentől inkább ő irányított. Ennek ugyan ellentmond, hogy 3:3-nál újra Novak brékelt, de a következő játékban visszaállt a rend. Ferrero parádézni kezdett, elővette a tarsolyából azokat a tenyereseket, melyekkel Agassit is kikészítette, s szerencséjére Novak is inkább a hibázásban jeleskedett. 6:5-nél aztán a fonákját is megvillantotta a Szúnyog becenévre hallgató klasszis, két káprázatos elütést mutatott be, majd a mérkőzés addigi leghosszabb labdamenetét megnyerve értékesítette brékpontját, így besöpörte az első játszmát.

A másodikat ismét rosszul kezdte, bár ezúttal nem került komoly hátrányba, sőt, 2:1-nél neki sikerült ellépnie. Hiába volt Novaknak 30-0-je is, a spanyol megfordította a játékot, s brékelőnyére ügyelt, mint anya a csemetéjére. Novak lélekben talán fel is adta a meccset, de ha nem is, akkor sem tudott mit kezdeni Ferrero ragyogó tenyereseivel. Pedig 5:3-nál kapott még egyet-kettőt belőlük, ki is készült rendesen: a spanyol első meccslabdáját értékesítette, s jutott így a legjobb négy közé. Senki nem számított erre, s immáron a finálé sem elérhetetlen számára: a kimerült Moyával fog teniszezni, aki ellen egészen parádés mérleggel rendelkezik. Nyolcszor találkoztak, s hatszor Ferrero hagyta el győztesen a pályát, igaz, egyik vereségét éppen idén, Cincinnatiben szenvedte el tőle. A másik elődöntőben az utolsó mérkőzését teljesen tét nélkül lejátszó (és az Agassi-pótló Johansson ellen simán megnyerő) svájci Federer találkozik Hewitt-tal, a mérleget tekintve 5-2 az állás az ausztrál javára. Igaz, idén egálban vannak (Miamiban Federer, Párizsban Hewitt nyert), de kétségtelenül a világelső az esélyese a meccsnek, mégha Sanghajban nem is teniszezik olyan ellenállhatatlanul, mint szokott.

Mesterek Kupája, Sanghaj (3,7 millió dollár, fedett, kemény pálya)

Vörös csoport, 3. forduló:
Moya (spanyol) - Costa (spanyol) 7:6, 3:6, 6:4

A csoport végeredménye:
1. Moya 3 győzelem
2. Hewitt (ausztrál) 2
3. Costa 1
4. Szafin (orosz)

Arany csoport, 3. forduló:
Ferrero (spanyol) - Novak (cseh) 7:5, 6:3
Federer (svájci) - Johansson (svéd) 6:3, 7:5

A csoport végeredménye:
1. Federer 3 győzelem
2. Ferrero 2
3. Novak 1
4. Agassi (amerikai) 0
(5. Johansson 0)

A szombati elődöntők párosítása:
Moya - Ferrero
Federer - Hewitt