Linares árnyékában fokozatosan vált Dos Hermanas a képzeletbeli sakktérkép egyik jelentős városává. 1991-ben indult a sorozat, ekkor még csak 10-es kategóriájú tornán Goldin nyert, majd Judaszin lett az első. 1993-ban rendeztek először igazán rangos versenyt, Karpov győzött, fél ponttal előzte meg Polgár Juditot. Egy évvel később még erősebb mezőny gyűlt össze, Gelfand lett az első, 1995-ben a rendezők még sikeresebbek voltak, Kamszky, Karpov és Adams osztozott a dicsőségen, Polgár Judit fél ponttal maradt el a győztesektől. 1996-ban Kramnyik és Topalov holtversenyben végzett az élen, Kaszparov meglepetésre osztozott a harmadik helyen is a 19-es kategóriájú szuperversenyen.
Nem panaszkodhattak a szervezők egy évvel később sem, Anand és Kramnyik együtt szakította át a "célszalagot" a 2702-es átlagú tornán. 1998-ban csak nyílt versenyt szerveztek, majd ismét randevúzott a sakkvilág elitje, Adams győzött Kramnyik előtt. 2000-ben ismét nyílt tornán viaskodtak, egy évvel később 16-os kategóriájú versenyt szerveztek, Drejev és Szmirin végzett az élen, Almási Zoltán négyes holtversenyben lett harmadik. Tavaly a hagyományoknak megfelelőn ismét nyílt verseny következett, Vallejo Pons nyerte a kilencfordulós, 142 résztvevős viadalt.
A spanyol szervezők az idei versenyükre rutinos, nagynevű nagymesterek mellett ismét meghívtak tehetséges ifjakat. Korcsoportos világbajnokuk, Vallejo Pons már edződött a linaresi szuperversenyeken, a világ legfiatalabb nagymestere, a 13 éves ukrán Karjakin pedig szinte válogathat a lehetőségek között. A sok versenyzés meg is látszott szerényebb teljesítményén, további fejlődéséhez komolyabb megnyitáselméleti felkészülésre van szüksége. Remekül kezdett Vallejo Pons, egészen a nyolcadik fordulóig vezette a tízfős mezőnyt, de Rusztemov elleni kockázatos harcmodora végül vereséghez vezetett.
Az orosz trió, a holtversenyben győztes, Rusztemov és Drejev, valamint az exvilágbajnok Halifman megőrizte veretlenségét. A német színekben játszó Episin lett a remikirály, csak Campora ellen tudott nyerni. A világranglista ötödik Shirov közel 8 Élő-pontot vesztett, Camporával szemben addig erőszakoskodott, míg elbukta a partit. A nagy meglepetés a holland Tiviakov szereplése, öt játszmában is megadásra kényszerült, taktikailag sebezhetőnek bizonyult. A 15-ös kategóriájú, 2625-ös átlagú tornán csak 18 győzelem született, Campora és Tiviakov ellen tíz partit is nyertek a többiek, csak Illescas Cordoba maradt nyeretlen.
A verseny végeredménye:
1-2. Rusztemov (orosz, 2604) és Drejev (orosz, 2690) 6 pont
3-4. Halifman (orosz, 2702) és Vallejo Pons (spanyol, 2629) 5,5
5-6. Episin (német, 2626) és Shirov (spanyol, 2723) 5
7. Karjakin (ukrán, 2547) 3,5
8-9. Illescas Cordoba (spanyol, 2595) és Campora (argentin, 2505) 3
10. Tiviakov (holland, 2635) 2,5