Storcz Ausztráliában készült Athénre

A magyar kajak-kenu válogatott tagjai szinte hazajártak Ausztráliába 1997-2000 között - aminek aztán meg is lett az eredménye a sydneyi olimpián. A következő olimpiát Athénban rendezik jövőre, Storcz Botond mégis úgy gondolta, az idén tavasszal három hétre elmegy Brisbane-be.

- Megérte?
- Meg, mert nagyon jó volt kint az idő, nem voltak olyan problémáink, amik itthon szoktak lenni márciusban, hogy fúj a szél, hideg van, esik az eső. És a konditeremtől az uszodáig minden a rendelkezésünkre állt, ideálisak voltak a körülmények. Az egyesületem, a Démász-Szeged patronálta az utazásomat, és a csapat, ahol mostanában edzek Tóth László vezetésével, szintén kint volt.

- A hosszú út mennyire adott lehetőséget arra, hogy kicsit elgondolkozzon a jövőjén, illetve értékelje a Sydney óta eltelt két aranymentes szezont?
- Tavaly letisztult bennem a kép. Azért az elmúlt két évben is volt érmem világbajnokságról, tehát vészesen, kirívóan nem volt rossz az eredményem, de nyilvánvaló hogy én magam sem voltam elégedett. Tavaly jutottam el oda, hogy betelt a pohár, túl kell ezen lépni, az idén most már nyerni kell mindenféleképpen. Ez a három hét arra volt jó, hogy kicsit kiszakított az itthoni környezetből, nem az egyetemmel és az építkezéssel foglalkoztam, csak az edzésre koncentráltam. Könnyebb volt így, következésképp jól sikerült az edzőtábor.

- Családapaként nehezebb felkészülni egy olimpiára?
- Ez a három hét távollét nehéz volt, hiányzott a kislányom és persze az anyukája is. De ha már nem voltam velük, igyekeztem maximálisan kihasználni az időt. Úgyhogy ebben igazán nem érzek különbséget.

- Úgy érzi, hogy ezzel az ausztráliai túrával lépéselőnybe kerülhetett a riválisokkal szemben?
- Igen, ha nem is azzal, hogy most gyorsabb vagyok náluk, mondjuk egy másodperccel ezer méteren, de hosszú az idény és nekem sikerült megszakítani a monoton felkészülést. Úgy vagyok az idei évvel, hogy csináljam meg jól, elsősorban a felkészülésre, az állóképesség megszerzésére gondolok, hogy jövőre könnyebb legyen. Ne az olimpia előtt kattanjon be az agyam, hogy kevés volt, azaz ne csak akkor kezdjem el a kemény munkát. Szeretnék az idén többet dolgozni, ami nem biztos, hogy a sebességen is egyből meglátszik majd.

- Van még ideje, mert csak május végén lesz a szegedi MOL Világkupa, az első válogatót pedig csak július közepén rendezik Szolnokon. Ezzel együtt lassan el kell döntenie, melyik számra koncentrál.
- Kammerer Zolival megbeszéltük, marad az ötszázas párosunk. Ám az is igaz, hogy egyelőre külön edzünk. Tehát elméletben adott a győztes duó, de hogy a gyakorlat mit hoz, azt nem tudjuk. Ezer méteren az egyes vagy a páros indulás motiválna. Más számok, egy évvel az olimpia előtt, nem érdekelnek. Négyesben és párosban már nyertem olimpiát és most a sorozatban az egyéni jönne. Nincsenek sokan, akik két olimpiai aranyra lehetnek büszkék, s jó lenne egy harmadikat is begyűjteni. Ha nem érezném, hogy van esélyem újra győzni, akkor talán már más felé fordítanám az energiáimat, nem foglalkoznék ennyit a kajakozással. Szeretném önmagamnak is bebizonyítani, hogy Sydney után Athénban is tudok győzni.

- De ehhez, s ezt ön tudja a legjobban, embertelenül sokat kell dolgozni.
- Igen, de az nem probléma. Nekem az soha nem jelentett gondot, hogy sokat kell edzeni. Ráadásul nekünk már pszichésen kell jobban odafigyelni, lelkileg kell inkább ráhangolódnunk egy-egy évre, egy-egy számra.