Ch. Gáll András helyszíni tudósítása Bangkokból
A thaiföldi rendezők semmit sem bíztak a véletlenre: nem szednek belépődíjat, ráadásul kivezényelték a csaknem félmilliós létszámú hadsereg két ezredét - egy gyalogos és egy ejtőernyős alakulatot -, így aztán pazar hangulat uralkodott a Nemzeti Stadionban a vébé első versenynapján.
A világbajnokságnak otthont adó csarnok három saroknyira épült a Twin Towers Hoteltől, a verseny hivatalos szálláshelyétől, s mivel az eleddig gyilkos hőség némiképp csillapult, kényelmes, tízperces sétával elérhető volt a stadion - feltéve, ha az embernek sikerült elkerülnie az "angolos", baloldali közlekedésből fakadó veszélyeket.
A rendezők a csarnok küzdőterére egy irdatlan méretű díványt helyeztek, mellé két biedermeier fotelt. Nos, a sportágat korlátlanul uraló Chowdry-família - a pátriárkai korú családfő az AIBA teljhatalmú elnöke, veje és fia a mindenkori világbajnokságok kizárólagos szállítójának, a Green Hill bokszkesztyű- és táskagyárnak a tulajdonosai - innen szemlélte keleti kényelemben elnyúlva a történéseket.
Például azt, hogy a program elején fellépő Bedák fivérek szinte "megeszik" uzsonnára ellenfelüket. A kis Bedák, a 48 kilós Pali egy japán, az 54 kilós Zsolt egy vietnami ellen érte el a második menet elejére a húsz pont különbséget, ami egyenértékű a vesztésre álló fél leléptetésével, a hivatalos elnevezés: technikai döntő fölény.
Káté Gyula, junior világbajnokunk mutatta be talán a leglátványosabb, legcélratörőbb bokszot a mieink közül, a húszpontnyi fölényt a harmadik menetre érte el, ő is volt a legboldogabb, mert - mint mondta - nagyon ideges volt, ketrecbe zárt oroszlánként várta a rajtot.
Azt a rajtot, ami Pekanov Tamásnak nem igazán sikerült. Bár hat ponttal is vezetett a negyedik menet elején, mindezt egy kicsit a pontozók jóindulatának köszönhette. Aztán a végére teljesen elkészült az erejével, japán vetélytársa "bedarálta", és öt másodperccel (!) a vége előtt meg is fordította a meccset.
Balog Vilmos, a csapat veteránja képzett ökölvívó, ennek megfelelően nem is fenyegette súlyosabb "baleset" a kubai világbajnok Aragón ellen. Sajnos azonban a nyíregyházi bokszolót nem kerítette hatalmába a "minden mindegy" hangulat, pedig nagy meccset csinálhatott volna az összecsapástól. Így viszont szép, kulturált boksszal - simán kikapott.
Szűcs István a nagy halogató. Egy meneten keresztül semmit sem csinált a koreai ellen, aztán néhányszor megvillant, s biztosan őrizte egyre tetemesebb előnyét. Az sem ártott, hogy az ázsiainak a harmadik menetben eleredt az orra vére, s a negyedik felvonásban az orvos be is szüntette a küzdelmet. Ekkor Szűcs már 10:3-ra vezetett, mindenképpen győzött volna.
Hidvégi György - ha furcsa körülmények között is, de - kikapott a szerb-montenegrói Milorad Gajovictól. A 91 kg-ban szereplő magyar remekül kezdett, az első menetben mindjárt padlóra is küldte ellenfelét. A folytatásban kiegyenlített küzdelem zajlott a ringben, majd a harmadik szakaszban Hidvégi esett össze Gajovic egyik ütése nyomán. A kolumbiai mérkőzésvezető ekkor váratlanul véget vetett az összecsapásnak, és a szerb-montenegrói öklözőt hirdette ki győztesnek. A döntése már csak azért is furcsa mert, a magyar bokszoló felállt, és kész volt a folytatásra.
Eredmények:
48 kg (16 közé jutásért):
Bedák Pál - Judzsi Nogucsi (japán) 2. menet döntő fölény (23-3)
54 kg: (16 közé jutásért):
Bedák Zsolt - Nguyen Tien Dat (vietnami) 2. menet döntő fölény (20-0)
60 kg (a 32 közé jutásért):
Káté Gyula - Sergio Priotti (argentin) 3. menet döntő fölény (24-4)
64 kg (a 32 közé jutásért):
Fukaisi Jukio (japán) - Pekanov Tamás 28-27 p.gy.
69 kg (a 32 közé jutásért):
Lorenzo Aragón (kubai) - Balogh Vilmos 23-8 p.gy.
81 kg (a 16 közé jutásért):
Szűcs István - Szong Hak Szung (dél-koreai) - Szongot sérülés miatt leléptették
91 kg (a 16 közé jutásért):
Milorad Gajovic (szerb-montenegrói) - Hidvégi György - 3. menet döntő fölény