Végső búcsút vettek Papp Lacitól

Csütörtökön a Farkasréti temetőben több százan kísérték utolsó útjára Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívót, aki életének 78. évében, október 16-án hunyt el. A katolikus egyházi búcsúztatáson ravatala mellett díszsorfalat álltak bokszolók, sport- és állami vezetők, egykori olimpiaibajnok-társai.

A Magyar Ökölvívó Szakszövetség nevében Csötönyi Sándor elnök köszönt el Papp Lászlótól, akit a magyar sport és ökölvívás kimagasló csillagának nevezett. Hangsúlyozta, hogy olyan igaz nagy sportoló és igaz magyar ember volt, aki az egész világ tiszteletét, szeretetét kivívta. "Nemcsak példakép lehetett, hanem bálvány is, kinek sportolói nagysága mellett emberi nagysága is például szolgált becsületességével, tisztességével, haza- és családszeretetével" - mondta.

Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter úgy fogalmazott, hogy Papp László halálával valami pótolhatatlanul elmúlott, Magyarország lelkének egy darabja eltávozott, minden magyar visszavonhatatlanul szegényebb lett.

A sport- és bajnoktársak, a Magyar Olimpiai Bizottság nevében búcsúzó Schmitt Pál elnök az egyetemes sport egyik legkiemelkedőbb egyéniségének nevezte Papp Lászlót. Az általa hátrahagyott üzenetként azt fogalmazta meg, hogy akaraterővel, küzdeni tudással, hittel nehéz körülmények között is lehet világraszólót alkotni.

A gyászolók között több ismert sportoló is lerótta kegyeletét Papp László emléke előtt, így az Aranycsapat tagjai közül Buzánszky Jenő és Grosics Gyula, a kalapácsvető olimpiai bajnok Zsivótzky Gyula, illetve Kárpáti György, Ferjáncz Attila, Illovszky Rudolf, a birkózó olimpiai bajnok Polyák Imre és Szántó Imre az ökölvívó-válogatott szövetségi kapitánya.

A legendás sportolót a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Ökölvívó Szövetség és a Fővárosi Önkormányzat saját halottjának tekinti.

Papp László pályafutását Angyalföldön kezdte, ahol az ökölvívás mellett sokáig a futballal is foglalkozott. Pályafutása igazán 1948-ban vett nagy fordulatot, 1952-ig négy éven át veretlen maradt. A londoni olimpián valósággal parádézott, az első négy ellenfelét mély álomba küldte, csak a döntőben egy kemény fejű angol matróz, bizonyos Wright húzta ki ellene két lábon.

Négy évvel később, az 1952-es helsinki játékokon sem tudta őt senki megállítani, 16. bajnokként az ökölvívás nagyváltósúlyú döntőjében leiskolázta a dél-afrikai Van Schalkwykot. Az ominózus időszak alatt kétszer lett kontinenselső, kétszer pedig főiskolai vb-címet szerzett.

1956-ban sorrendben harmadik olimpiáján diadalmaskodott, pedig az előjelek nem voltak számára kedvezőek. "Nem szégyellem bevallani, hogy Pietrzykowskitól bizony nagyon tartottam" - ismerte el később. S volt is rá oka, mert szeptemberben Varsóban a lengyel Európa-bajnok döntő fölénnyel megverte. Papp pályafutása alatt kevés vereséget szenvedett, de ezek között ez volt a legnagyobb. Melbourne-ben aztán helyreállt a világ rendje, Papp simán verte a lengyelt, majd a döntőben az amerikai Torrest is. Ő volt az első ökölvívó az újkori olimpiák történetében, aki három aranyérmet szerzett!

Amatőrként összesen 193 mérkőzésből 183-on győzött 2 döntetlen és 8 vereség mellett, ezt követően belépett a profik közé, 29 találkozójából 27-et megnyert, 2 döntetlenre végződött. Legnagyobb sikerét 1962. május 16-án Bécsben aratta, Eb-címmérkőzésen 16 ezer ember előtt a Stadthalléban a nyolcadik menetben technikai KO-val legyőzte a dán Chris Christiansent.

Visszavonulása után edzőként tevékenykedett, a válogatott szövetségi kapitányaként is számos siker fűződik nevéhez. 1982-ben NOB-érdemrenddel tüntették ki, 1989-ben megkapta a Bokszvilágtanács (WBC) kitüntetését mint a "világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívója". Két éve, 75. születésnapján Millenniumi Ezüst Emlékérmet vehetett át Mádl Ferenc köztársasági elnöktől.