- Kissé idegesnek tűnik...
- Igen, mert egy barátomat is szeretném akkreditálni, holott nem rendelkezik papírokkal...
- Önnek nyilván elintézik... Miért jött el a vb-re, miközben nem minden honfitársa érezte fontosnak a részvételt?
- Miért ne jöttem volna? A jóisten úgy irányította a lépteimet, hogy ide jöjjek.
- Olvastam, hogy édesapja baptista lelkipásztor.
- Igen, de az én Istenhez fűződő viszonyom ezzel a ténnyel nem függ össze.
- A fedett pályás idény önnek felkészülés az olimpiára?
- Hová rohan? Még el sem döntöttem, hogy indulok-e Athénban.
- Mióta növeszti a gyönyörű, ezüstszínű körmeit?
- Két és fél éve, de a színük nem ezüst, hanem platina.
- Ha nem sértem meg, olyan, akár a jó bor...
- Ne is folytassa, de köszönöm. Hogy ennek mi az oka, azt nem tudom, talán a jó élet, a kiegyensúlyozottság és az a körülmény, hogy békében vagyok Istennel.
- Az ön kivételes akaraterejét nyilván fiatalkori betegsége is megacélozta.
- A Graves-szindrómára gondol? Majdnem amputálták a lábaimat 1989-ben... Igen, bizonyára ez is benne van. Tudja, a csodálatos felgyógyulásom óta más ember vagyok.
- Járt már Budapesten?
- Még sohasem, de amennyit eddig láttam belőle, az nagyon szép.
Ch. Gáll András