Lékó elégedett moszkvai eredményével

Óriási érdeklődés kísérte a moszkvai Ararat-Hyatt szállodában megrendezett Petroszjan-emlékversenyt. A sakkozás kilencedik világbajnoka emlékére rendezett csapattalálkozón világnagyságok szerepeltek a Petroszjan nevével fémjelzett örmény együttesben és a világválogatottban is. Egykori nagy ellenfelei, csapattársai, Vaszilij Szmiszlov, Borisz Szpasszkij, Anatolij Karpov elemezték a partikat. Lékó Péter örmény kötődése miatt ezúttal a Petroszjan-csapatban szerepelt, és a legjobb pontszerző lett. A világbajnoki döntőre készülő nagymesterünk a viadalról, saját eredményéről nyilatkozott.

- Mennyire elégedett saját és csapatának teljesítményével? - kérdeztük a verseny izgalmaitól láthatóan fáradt világbajnoki kihívót.
- Nagyon elégedett vagyok a játékommal és az eredményemmel, a +2 önmagáért beszél, s ráadásul ezt Anand legyőzésével szereztem meg. A tavalyi linaresi tornán elért elsőségemnek is növelte az értéket az indiai exvilágbajnok elleni nyerésem. Anandot ismét az év sakkozójává választották, fantasztikus évet, éveket tud maga mögött, nagyon ritkán veszít, óriási élmény őt legyőzni. Nagyon örülök annak, hogy a hajrában feljavult a válogatottunk. Kezdetben sokat hibáztunk, szegény Smbat Lputjan már közel egy éve nem játszott versenyen (sakkiskolát nyitott Jerevánban), időzavarában sorban hibázott. Borisz Gelfandnak volt az a szerencsétlen veresége a spanyol Vallejóval szemben, teljesen nyerésre állt, de időzavarban még el is vesztette.

Vlagyimir Akopjan túlerőltette játszmáját Anand ellen, bármikor remizhetett volna. Négy pontra elhúzott a világválogatott, s érdekes módon akkor tért vissza a remény, amikor ezt már nem is vártuk. Persze reméltük, hogy annyi balszerencse után fordul a kocka. Éreztük, hogy átvettük az irányítást, az ötödik játéknapon nyertünk két ponttal, s magabiztosan vágtunk neki a hatodik fordulónak. A világválogatott kapitánya, a holland Genna Sosonko ki is adta az utasítást Vallejónak, hogy ne kockáztasson ellenem, s magam is fáradt voltam Anand elleni maratoni bástyavégjátékom után. A végeredmény, az egypontos vereség tisztes helytállást jelent.

- Volt-e közös készülés, hogyan funkcionált csapatként a három világnagysággal megerősített örmény válogatott? Garri Kaszparov miként illeszkedett bele az együttesbe?
- A csapat hangulata végig jó volt, még akkor is, amikor rosszul ment a játék, sorozatos vereségek jöttek. Próbáltuk egymást motiválni, még amikor mínusz négyre álltunk, akkor sem volt pánikhangulat, sőt elhatároztuk, hogy megmutatjuk, a csapatnak van tartása. Kaszparov motorja volt a válogatottnak, minden partiban az utolsó pillanatig küzdött, de a másik oldalon nagyon erős ellenfelek ültek, s ezért csak +1-gyel végzett. Kaszparov az elején nagyon lelkes volt, de később egyre kevesebbet láttuk a csapatértekezleten, ő mindent megtett a saját játszmáiban. Talán az nem is volt baj, hogy a felkészüléseken nem vett részt, hatalmas tudása bénítólag is hathat a többiekre. Én próbáltam segíteni a csapattársaknak, de ez természetes, hiszen apósom, szekundánsom, Arsak Petroszjan volt a kapitány. Elsősorban az idősebb játékosoknak, Vaganjannak, Lputjannak, akik a számítógépet korántsem kezelik olyan jól, mint a fiatalabb generáció.

- Vaganjan az utolsó fordulóban, remek játszmában imponáló győzelmet aratott Adams ellen.
- Vaganjan szenzációs játékos, olyan könnyedén, olyan magabiztosan, olyan jól játszik, hogy az ember arra gondol, húsz évvel ezelőtt micsoda sakkozó volt ő. Látni kellett volna őt a játszma közben, már a tizedik lépés után látszott az arcán, hogy itt az angolnak esélye sincs, már szinte oda se figyelt. Csak odaült, lépett egy nagyon erőset, s ment tovább, nézte a csapattársak partijait.

- A mérkőzés egyik csúcspontja volt Ananddal vívott derbije. A felkészülés remekül sikerült.
- Az indiai exvilágbajnok több mint fél éve igen eredményesen játssza azt a változatot, amit már Anand-varinak is hívunk, a 9...Ha5-öt a Paulsen szicíliaiban. Folyamatosan, világklasszisok ellen. Wijk aaz Zee-ben én már kihoztam az előnyt ellene, utána ismét javította. Arshakkal ismét összeültünk, talán már nem is reméltük, hogy ismét megjátssza ellenem, hiszen olyan széles a megnyitási repertoárja. Mégis belement, a 10.Kb1 és Fxc3-ra nem vezérrel ütni, majd később Vd4 ez nagyon mély terv, amely világosnak előnyt biztosít. Anand nem nyerhette le a tisztet, mert 12.Ff4 e5 13.Hf5 exf4 14.e5 He4 15.fxe4 Vxe5 16.g3 - nem 16.Hd6+, azt sohasem szabad beadni - , 16...fxg3-ra 17.Vg5!, ez az egésznek a poénja, 17...Hc6-ra pedig már 18.Hxg7+ jöhetne döntő támadással.

Anand az újításomra a legjobban játszott, de a végjáték számomra volt előnyös. Biztos kézzel játszottam egészen addig a pillanatig, amikor már azt hittem, hogy Anand fel fogja adni a játszmát, s ez nagy hiba volt, csak egy pillanatra csökkent a koncentrációm, s léptem egy fölösleges 31.Kb4-gyet, ehelyett 31.Hb7+ Ke5 32.g3 simán nyert volna. Anand mindig nagyon gyorsan játszik, de 30...Kd6 lépésén 10 percet gondolkodott, időzavarban én pedig gyorsan húztam. 31...Bb8-ra rádöbbentem, hogy a játszmát "újra" meg kell nyernem. Kénytelen voltam belemenni az ígéretes bástyavégjátékba, de azért motoszkált a fejemben, hogy Anand már többször megúszott különböző bástyavégjátékokat Kramnyikkal szemben és ellenem is, bár Linaresben már nyertem. Nagyon érdekes és nagyon bonyolult volt a végjáték, bármennyire is egyszerűnek tűnt, kevés volt az anyag.

- A végén én 67.f5-tel akartam nyerni.
- Láttam azt is, de elindultam az f6 gyalogért, nem lehet megvédeni, ha támadja az a szabadgyalogomat, akkor Bb5-tel védem, majd f5, viszem előre és Bb6-tal biztosítom, ezért Anand fel is adta a partit.

- Ananddal elemeztek a játszma után?
- Hosszú volt a játszma, csak pár szót beszéltünk, nekem be kellett mutatnom a játszmát a nagyérdemű közönségnek. Ez Moszkvában korántsem egyszerű feladat, hiszen nagymesterek is árgus szemekkel figyelték a változatokat, Shipov éppen mellettem ült, közben a számítógépen ellenőriztette az eltéréseket, tették fel a különböző kérdéseket, meddig számoltam, mikor húztam pozíciós megérzésből. Nyugodtan mondhatom, hogy ott is megálltam a helyem.