- Milyen volt a mérkőzés hangulata, a szervezés, a körülmények?
- Minden képzeletet felülmúlt a szervezés. Tudtuk, hogy Moszkva egyik legelegánsabb szállodájában, az Ararat-Hyattban zajlik majd a verseny. A pazar körülmények azonban mindenkit lenyűgöztek, legfeljebb a monacói Amber verseny vetekedhet ezzel a szervezéssel. Nagy volt az érdeklődés, óriási kivetítőkön nézhették a játszmákat, szakavatott kommentátorok segítettek az eligazodásban, világhírességek nap mint nap eljöttek, Szmiszlov, Szpasszkij, Karpov állandó vendégei voltak a sajtóközpontnak, nagyon jó hangulatú volt a viadal. Nekünk csak a sakkra kellett összpontosítanunk, a szervezők a legkisebb részletre is odafigyeltek, nagy élmény volt. A média kitüntetett figyelemmel kísérte a versenyt, a mai rohanó világban csodálatos volt, hogy egy ilyen remek hangulatú versenyt szerveztek Tigran Petroszjan emlékére.
- Az előbb Vaganjan korát emlegettük (52 éves), mit szól a 73 éves Korcsnoj fantasztikus paksi győzelméhez, hat partit nyert, csak egyet vesztett Beljavszkij ellen?
- Azt tudom mondani, hogy ez a szép a sakkban. Hosszú távon a fiatalabbaknak sokkal könnyebb, mert sok energiájuk van. Az idősebb generáció azonban nagyon jól tud sakkozni, az eredmény lehet, hogy szenzáció, de Korcsnoj sakktudását ismerve én nem tartom annak. Talán természetes, hogy Korcsnoj legyen a tornagyőztes. Magyar szempontból nagyon biztató, hogy Berkes Ferenc ismét megállta a helyét. A moszkvai Aeroflot tornán is remekelt, győzött Zalaegerszegen, s most veretlenül második lett.
- Moszkvában a verseny közben volt-e ideje nézni a foci-Eb-t?
- Mindenki nézte, szerencsénkre a kétórás időeltolódás miatt a második meccsre már befejeződtek a játszmáink. A nagyobb gond az volt, hogy nehéz volt lefeküdni, a villanyoltás csak a mérkőzés lefújása után volt. Ezen az Eb-n már volt minden, dráma is felsőfokon. Az angol-francia meccsen történtek után szinte sokkos állapotban voltunk, nehezen tudtunk elaludni, annyira fejbe vágott minket a végkifejlet.
- Kinek drukkol, melyik két csapatot szeretné a döntőben látni?
- Én a jó focinak drukkolok, kimondott favoritom nincs. Minden csoportban szurkolok valakinek, hogy feltétlenül jusson tovább, aztán az egyenes kiesésben kezdenek kihullani a csapataim, mert én általában a kis csapatokkal szimpatizálok. Elárulom, hogy a svédeknek szurkolok, meglepetéscsapat lehet, a mi csoportunkból jutottak tovább, presztízs, hogy érjenek el jó eredményt. Szeretném, ha a spanyolok döntőt játszanának, a franciák már annyi mindent nyertek. A dánok nagyon szimpatikusak voltak az első fordulóbeli játékukkal, de ők már nyertek 1992-ben. A fociban ugyanúgy, mint a sakkban és minden más sportágban látszik a modernizálódás. A játékosok, a válogatottak között a különbség egyre kisebb. Meglepetésről beszélünk, hogy nyer a görög együttes, de annyira stabil csapatot alkotnak, hogy sikerrel tudják felvenni a legjobbakkal is a küzdelmet. A német-holland meccs első gólját még nem láttam, de még mindig azon gondolkodom, hogy Van Nistelrooy hogyan tudta berúgni a gólt. Tíz hasonló esetből - védő nélkül - is csak legfeljebb kétszer tudná így megoldani a helyzetet.
- A zöld gyepről térjünk vissza a 64 kockás világba. Az újabb siker után mi a további menetrend a szeptember 25-én kezdődő világbajnoki döntő előtt?
- Moszkvában nyertem 7 Élő-pontot, ez sem mellékes, így már 2748 pontnál tartok, ez rekord a pályafutásom során. Ez nagyon biztató, eddig mindhárom idei versenyemen jól játszottam. Szükségem van a jó formára, mert ebben az évben Kramnyik is összekapta magát. A világbajnoki döntő akkor lesz igazán érdekes, hogyha mindkét játékos csúcsformában játszik, s erre nagyon jó lehetőséget látok. Most egy kis pihenés következik, aztán edzőtábor, a dortmundi szuperverseny, s augusztusban ismét nagy munka, a felkészülés utolsó időszaka.
Verőci Zsuzsa