A Bognár-Kiilu meccs után a kenyai fiú zokogott az öltözőben, őt nem is sikerült szóra bírni, fiatal dán edzője viszont karjait széttárva, kesernyés mosollyal mondta: "Bármit is mondanék, hiteltelen volna, hiszen én óhatatlanul elfogultan szemlélem a történéseket. Mindegy, kimondom: szerintem a tizenkettőből nyolc menetet David nyert meg, ráadásul a harmadikat, amikor leütötte ellenfelét, két pont különbséggel. Igazságtalannak tartom a végeredményt."
Bognár mestere is elismerte Kiilu teljesítményét: "Kellemetlen volt a fordított alapállású kenyai stílusa, meglepett bennünket, elismerem, ennek ellenére úgy érzem, Bogesz megnyerte a mérkőzést."
A Nagy János-Julio Pablo Chacón összecsapást követően - bár először mindkét bokszoló önmagát ünnepelte - még az argentin tábor sem tiltakozott. Chacón roppant rokonszenvesen, szívére tett kézzel hajolt meg a négyezres közönség előtt, s még véletlenül sem balhézott, amikor kihirdették Csonttörő egyhangú, bár szoros győzelmét. Nagy - akit a hajrá meneteiben "Janika" kórussal biztatott a hazai publikum - pedig így nyilatkozott: "Ilyen közönség nincs még egy, mint a győri. Sok remek publikummal találkoztam már, de ehhez foghatóval még nem."
Majd az öltözőben édesanyja és edzője, Klein Csaba társaságában így folytatta. "Alig érzem a bordáimat, annyira megdolgozta Chacón" - mosolygott fájdalmasan a bajnok, oldalát tapogatva. "Amikor a tizedik menet után Csaba közölte, hogy a tizenegyedik jön, nem akartam elhinni, mert azt hittem, már az utolsónál járunk, annyira fáradt voltam. Szerencsére mozgósítani tudtam erőtartalékaimat."
S hogy mi a véleménye a bokszolónak a mérkőzés színvonaláról? "Az, hogy Chacón sokkal jobban felkészült, mint tavaly ősszel Szolnokon. Életem legnagyobb, legkeményebb mérkőzése volt, azt hiszem, méltó körülmények között lettem világbajnok."