"Azzal kezdeném, hogy az égvilágon semmiféle következtetést nem szabad levonni szombati, illetve vasárnapi eredményemből, a legkeményebb felkészülés kellős közepén, mindenféle könnyítés, rápihenés nélkül vettem részt az ifibajnokságon. Ettől függetlenül be kell vallanom, az utóbbi fél évben egy kicsit összecsaptak a hullámok a fejem felett" - mondta a békásmegyeri Veres Péter Gimnázium elsős tanulója.
- Már az olimpia utáni beszélgetésünkkor felvetettük, nem volna szabad engedni, hogy szétforgácsolódjon a szappanoperák, meghívások, élménybeszámolók, különféle tévészereplések forgatagában.
- Akkor azt hittem, úrrá tudok lenni ezen az őrületen, de tévedtem. Kiderült, az edzések tökéletes odafigyelést igényelnek, ha, mondjuk, csütörtökön volt valamiféle fellépésem, akkor pénteken képtelen voltam száz százalékig a tréningre összpontosítani.
- Most már túl van ezen az időszakon?
- Remélem. Szüleimmel elhatároztuk, hogy radikálisan megszűrjük a felkéréseket, egy ponton túl ez a pörgős életstílus mindenképpen a munka, az úszás rovására megy. Mentségemre szóljon, hogy 15 évesen nem volt még tapasztalatom az ilyen fokú népszerűség elviselésében.
- A júliusi, montreali világbajnokságig fel tud pörögni?
- Ó, persze. Iszonyatos intenzitással edzünk mesteremmel, Széles Sándorral, az elkövetkező hetekben nincs semmiféle verseny, csak a kilométerek gyűjtése a cél. Azt hiszem, idejében történt a figyelmeztetés, megtanultam a leckét.
Ch. Gáll András