Ki a legtehetségesebb magyar sportoló?

A Tehetséges Magyarországért Alapítvány (TMA) kezdeményezésére 2006. március 25-én, Bartók Béla 125. születésnapján, a Tehetség Napján két fiatal magyar sportoló 1-1 millió forintos ösztöndíjban részesül. A tíz jelöltről a Nemzeti Sportszövetség és a Magyar Sportújságírók Szövetsége határozott, és az egyik díjazott kilétéről az [origo] olvasói is dönthetnek.

Kozák Danusia kajakozó 19 esztendős, edzője Simon Miklós.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a kajak-kenuval, milyen eredményeket értél el eddig?
- Apukám gyermekkorában kenuzott a KSI-ben, és mivel én világ életemben mozgékony gyerek voltam, a szüleim mindenfajta sportágat kipróbáltattak velem (úszás, kézilabda, tánc, stb.), és amikor már elég idős lettem ehhez a sportághoz, akkor kajakozni is levittek. Amikor először mondták, hogy mi lenne, ha kipróbálnám a kajakot, én ezt nagy tiltakozással fogadtam (nem tudtam, mi is ez pontosan). Nem is erőltették, de egy nyáron a Balatonon nyaraltunk, és ott szerencsém volt egy "krokodil kajakban" evezni. Megtetszett, és következő tavasszal már a KSI-ben lapátoltam. Agócs Mihálynál és Jancsó Józsefnél kezdtem a pályafutásomat. Első évemben nem versenyeztem, hanem a csapattal jártunk vízitúrákra. Következő évben, mivel még nem volt korcsoportom, az egy évvel idősebbekkel indultam, hogy versenyezhessek. Az ezután következő években már a saját korcsoportomban indultam, és ettől kezdve minden versenyt megnyertem. Majd öt év után az egyesület ügy döntött, hogy szétválasztja azt a csoportot, ahová addig jártam. A lányokat és a fiúkat szétszedték, és két különböző edzőhöz tették. Én így kerültem Simon Miklóshoz. "Simi" csoportja egy másfajta világ volt számomra, és azok számára, akik velem együtt jöttek át hozzá. Ettől kezdve számunkra sikerorientált, professzionális szemléletűvé vált a sport. Nála indultam először nemzetközi versenyeken. Serdülőként ismét "felneveztek" az ifik közé. Ekkor sikerül kvalifikálnom magam a zágrábi Eb-re, és innentől kezdve a következő eredményeket értem el:
- k1 500 m, első hely (2005 Ifi vb - Szeged)
- k1 1000 m, első hely
- k1 500 m, első hely (2004 ifi En - Poznan)
- k2 500 m, első hely
- k1 500 m, első hely (2003 ifi vb - Japán)
- k2 500 m, első hely
- k4 500 m, harmadik hely (2002 ifi Eb - Zágráb)
- k2 1000 m, második hely.

- Mennyire nehéz a sportágban érvényesülni s meg lehet élni belőle?
- A versenypályán érvényesülni ugyanolyan nehéz, mint bármelyik másik sportágban, hiszen a legjobbnak lenni mindenhol ugyanolyan hatalmas teljesítmény. Ezzel szemben az életben, a médiában érvényesülni, a köztudatba kerülni és megélni - sőt egyáltalán, finanszírozni a sportpályafutásomat - sokkal nehezebb, mint a jobban középpontban álló sportágakban. A kajak-kenuban még a világ élvonalába tartózó magyar sportolók is állandó szponzorgondokkal küzdenek.

- Mit vársz a 2006-os évtől?
- Mivel nekem ez az első felnőtt megmérettetésem, ezért már a világbajnoki részvételt, és ott esetleg egy dobogós helyet is sikerként könyvelnék el. Ha ez mégsem sikerülne, akkor marad az U23-as Eb, de az talán kicsit csalódás lenne számomra.

- Mi a sportolói vágyad?
- Mint minden sportoló álma, természetesen nekem is az olimpiai bajnoki cím. Egyesben szeretném elérni ezt, mert ez a legnagyobb kihívás.

- Mennyiben lenne nagy segítség az egymillió forint?
- Számomra egy ilyen lehetőség nagyon nagy segítség lenne, mert még - mint fiatal versenyző - nem tartozom a világ legjobbjai közé, így szponzorom nincs, megélhetésem, sportpályafutásom, egyetemi tanulmányaim finanszírozása nagyon nagy anyagi terhet ró szüleimre. Az egész éves edzőtáborozások költségét, a sportfelszereléseket, a hajó, a lapát költségeit mind mind saját magunknak kell előteremteni. Természetesen az egyesület és a szövetség is segít, de hazai viszonyok közt mindez csekély. Ebben a sportágban egy fiatal tehetségnek ez az egymillió forint nagyon nagy segítség.