Nadal Monte-Carlóban is legyőzte Federert

A címvédő spanyol Rafael Nadal négy játszmában, 3 óra 49 perc alatt legyőzte a világelső Roger Federert a Monte-Carlóban rendezett, 2,85 millió euró összdíjazású salakpályás férfitenisz-torna döntőjében.

A profi tenisznek szüksége van a rivalizálásra, arra, hogy legyen legalább két kimagasló egyénisége, akiknek a találkozója mindig különleges esemény. A kilencvenes években Pete Sampras és Andre Agassi mérkőzései jelentették ezt a kategóriát. A két amerikai először 1989. májusában, Rómában találkozott, és az akkor már világhírű Agassi simán, 6:2, 6:1-re verte az ismeretlen Samprast. A következő évben úgy mérkőztek a US Open döntőjében, hogy a kaliforniai előtte Philadelphiában, szőnyegen visszavágott a salakos leckéért.

Ennek ellenére szeptember 9-én a Louis Armstrong-stadionban a lobogó hajú közönségkedvenc volt az esélyes. Sampras simán, 6:4, 6:3, 6:2-re győzött, és megkezdődött a tenisz történetének az egyik leglátványosabb, leghosszabb, legfordulatosabb rivalizálása. A mindig sportszerű, az ellenfél maximális tiszteletére kínosan ügyelő modern párbajsorozat egészen 2002. szeptember 8-ig, a US Open fináléjáig tartott. Micsoda befejezés Pete Samprasnak, Agassi talán azóta is valami hasonló búcsúról álmodik. Hivatalosan harmincnégyszer álltak egymással szemben a pályán, ebből tizenhat alkalommal egy nagy verseny döntőjében. Agassi soha nem tudott nyerni Flushing Meadowsban és Wimbledonban, Sampras viszont a Roland Garroson és Melbourne-ben gratulálhatott az őt ott rendre legyőző nevadainak.

Szerettek egymás ellen teniszezni, már csak azért is, mert tudták, ezek az összecsapások kihozzák belőlük a maximumot, ami gyakorlatilag garantálja, hogy az előadás felejthetetlen lesz. Összesítésben Sampras jött ki jobban a nemes versengésből, húsz csatában ő volt a jobb. Kettejük mérkőzésére, még ha csak úgynevezett bemutató meccs is volna, ma is megtelne a világ bármely stadionja. Ha valaki kételkedik ebben, annak érdemes visszaemlékeznie, hogy szombaton Barcelonában annyian voltak kíváncsiak John McEnroe meccsére Carlos Costa ellen, mint a helyi ATP-verseny ötvennégy éves történetében még soha egyetlen találkozóra sem. Igaz, a legendás amerikai profi pályafutása alatt egyszer sem indult a hagyományos európai, salakos Grand Prix-n. A Merrill Lynch Tour of Champions, azaz a bajnokok versenysorozata az idén tizenkét állomásból áll, és egyre népszerűbb.

Agassi és Sampras rivalizálását csak azért idéztük fel, mert alakulóban van a XXI. század új párbajsorozata. Roger Federer és Rafael Nadal ugyan még csak ötödször mérkőzött vasárnap délután - ezúttal Monte-Carlóban, a híres Country Clubban -, de a svájci és a spanyol kiemelkedik a mai mezőnyből. Ráadásul az egyetlen játékos, aki visszatérően komoly fejtörést, sőt megoldhatatlan feladatot jelent a világelsőnek, az a tizenkilenc éves mallorcai.

Nadal Federer egyetlen ellenfele

Az idei a jubileumi századik teniszverseny a hercegségben, és a szervezők álmodni sem tudtak volna ennél ünnepibb finálét. Utoljára 1985-ben játszott döntőt a világranglista első két helyezettje a miniállam nagy bajnokságán. Akkor Ivan Lendl Roland Garros-címvédőként, 6:1, 6:3, 4:6, 6:4-re nyert Mats Wilander ellen, aki néhány héttel később Párizsban győzött. Most Nadal az aktuális French Open-bajnok és ki tudja, mi lesz júniusban a Bois de Boulogne-ban?

Federer először jutott döntőbe Monte-Carlóban, de azért nem meglepő, hogy most sikerült neki: sorozatban a tizenkettedik versenyén került fináléba, és ilyen mutatóval az elmúlt húsz évben senki nem büszkélkedhetett. Ebben a kategóriában egyébként Ivan Lendl a csúcstartó, ő 1982-ben tizennyolcas szériát produkált.

Miután egy teniszmérkőzésen nincs döntetlen, csak az egyik gladiátor jöhet ki győztesként az arénából, néhány bámulatos sorozat megszakadt ezen a délutánon. A kérdés csak az volt, kinek romlanak a mutatói. Rafael Nadal úgy léphetett pályára, hogy negyvenegy meccs óta veretlen salakon, az örökranglistán ezzel már harmadik, Guillermo Villas (53) és Bjorn Borg (46) előzi meg. Roger Federer huszonkilenc megnyert mérkőzésnél tartott a meccs előtt a Mestersorozat állomásain. Legutóbb - március elején Dubajban - keménypályán találkoztak, akkor az volt a szenzáció, hogy a balkezes spanyol 2:6, 6:4, 6:4-re győzött, ezúttal a fordítottja jelentette volna a meglepetést.

Az első játszmát simán hozta Rafael Nadal, de ehhez az is kellett, hogy a svájci gyengélkedjen. Nem tudott beindulni a "Fed-express", amely az elmúlt napokban simán gázolt el két salakos menőt, David Ferrert és Fernando Gonzalezt is. A második szettben az első kiemelt egyre jobban kezdett teniszezni, kockáztatott, és ha kellett, háromszor nyert meg egy pontot. Nadalról ugyanis a legtökéletesebben megütött labdák is rendre visszajöttek, nem is akárhogyan. A dráma a negyedik felvonásban tovább fokozódott, Nadal előbb két break-kel 3:0-ra, majd 4:2-re vezetett. Federer azonban olyan megoldásokat, ütéseket kezdett bevállalni, amelyeket normális körülmények között nem tenne. Tehát tizenkilencre lapot kért, s ez bejött neki: egyenlített, jöhetett az újabb rövidítés. Ebben már Federer vezetett 3:0-ra, de hiába. A spanyol bámulatos megoldásokkal végül fordított, és 3 óra 49 perc alatt 6:2, 6:7, 6:3, 7:6-ra győzött. Ez az a meccs, amelyről még sokáig fogunk beszélni, addig biztos, míg a két rivális Rómában vagy Párizsban nem találkozik újra a döntőben.

Eredmény, döntő:
Nadal (spanyol, 2.) - Federer (svájci, 1.) 6:2, 6:7 (2-7), 6:3, 7:6 (7-5)

Siklós Erik

[origo]

A házigazda spanyol női teniszválogatott a vasárnapi első egyest is megnyerte Ausztria ellen Valenciában, így elsőként jutott be az elődöntőbe a Fed-kupa Világcsoportjában.

A tavaly és tavalyelőtt győztes orosz csapat kikapott a belgák otthonában a Fed-kupa Világcsoportjának negyeddöntőjében. Ugyancsak búcsúzott a 2004-ben és 2005-ben döntős francia együttes, amely meglepetésre a vendég olasz együttestől szenvedett vereséget. A németeket az Egyesült Államok válogatottja győzte le.

Világcsoport I., negyeddöntő:
Valencia:
Spanyolország - Ausztria 3-0
Anabel Medina Garrigues - Sybille Bammer 6:0, 6:3
Lourdes Dominguez-Lino - Bammer 7:6 (7-5), 3:6, 6:3
Medina Garrigues - Yvonne Meusburger 6:3, 7:5

Ettenheim:
Németország - Egyesült Államok 1-3
Anna-Lena Grönefeld - Jill Craybas 6:2, 7:5
Martina Müller - Jamea Jackson 6:7 (2-7), 2:6
Anna-Lena Grönefeld - Jamea Jackson 2:6, 6:3, 5:7
Julia Schruff - Jill Craybas 6:4, 2:6, 5:7

Nancy:
Franciaország - Olaszország 1-3
Amélie Mauresmo - Francesca Schiavone 6:4, 6:7 (4-7), 4:6
Nathalie Dechy - Flavia Pennetta 4:6, 2:6
Dechy - Schiavone 7:6 (7-5), 3:6, 3:6
Mauresmo - Pennetta 6:1, 6:1

Liege:
Belgium - Oroszország 3-1
Kim Clijsters - Marija Kirilenko 6:1, 6:4
Justine Henin-Hardenne - Jelena Gementyjeva 6:2, 6:0
Clijsters - Gementyjeva 4:6, 3:6
Justine Henin-Hardenne - Nagyja Petrova 6:7 (2-7), 6:4, 6:3

Valencia:
Spanyolország - Ausztria 5-0
Maria Sanchez-Lorenzo - Tamira Paszek 6:4, 6:7 (5-7), 7:5
Anabel Medina Garrigues - Sybille Bammer 6:0, 6:3
Ruano-Pascual, Dominguez-Lino - Bammer, Meusburger 6:4, 6:2
Lourdes Dominguez-Lino - Bammer 7:6 (7-5), 3:6, 6:3
Medina Garrigues - Yvonne Meusburger 6:3, 7:5

Ettenheim:
Németország - Egyesült Államok 2-3
Anna-Lena Grönefeld - Jill Craybas 6:2, 7:5
Martina Müller - Jamea Jackson 6:7 (2-7), 2:6
Grönefeld, Jasmin Wöhr - Vania King, Shenay Perry 2:6, 6:4, 6:2
Anna-Lena Grönefeld - Jamea Jackson 2:6, 6:3, 5:7
Julia Schruff - Jill Craybas 6:4, 2:6, 5:7

A nyitókör győztesei július 15-16-án találkoznak a döntőbe kerülésért, a finálét pedig szeptember 16-17-én rendezik.

Az elődöntőben:
Spanyolország - Olaszország
Egyesült Államok - Belgium.

/sport/egyeni/tenisz/20060422federernadal.html?pIdx=1