Guatemalát is meghódítaná a birkózótehetség

Alig két hete lett junior Európa-bajnok Szombathelyen Németh Iván kötöttfogású birkózó, aki a 96 kg-osok mezőnyben vitézkedett a hazai szurkolók előtt. Mielőtt azonban bárki azt hinné, hogy a Ferencváros kiválósága a sikert követően valamelyik tengerparton sütteti magát, az téved, ugyanis Németh Iván Oroszországban a junior kötöttfogású válogatottal vesz részt egy embert próbáló edzőtáborban.

- Miért ez a kíméletlen tempó?
- Nem volt időnk sem ünnepelni, sem pihenni, hiszen az Európa-bajnokságot követően szinte azonnal edzésbe álltunk a többiekkel. Nyakunkon a junior világbajnokság, amelyet Dél-Amerikában, egészen pontosan Guatemalában rendeznek augusztus végén, és ha ott is remekül szeretnénk teljesíteni, akkor muszáj hajtanunk.

- Gondolom, az erejét megsokszorozza az Eb-aranyérem.
- Maximálisan. Amikor egy versenyző szép eredményt ér el, azt követően szinte szárnyakat kap, és alig várja a következő megméretést. Az utóbbi időben sok emberrel beszéltem: sportolókkal, civilekkel egyaránt, és sokan azt kérdezték tőlem, hogy meglepődtem-e a sikeremen. Nos, mindenkinek azt válaszoltam, hogy nem, mert az Európa-bajnokságot megelőzően két rangosabb nemzetközi versenyen is részt vettünk a válogatottal Bulgáriában, illetve Törökországban: az egyik helyen aranyérmes, míg a másikon bronzérmes lettem. Képesnek tartottam magam arra, hogy dobogóra állhassak Szombathelyen.

- Ez a vágya teljesült, most azonban Oroszországban készül többedmagával. Milyenek a körülmények?
- Nem lehet okunk a panaszra, mert rengeteg ellenféllel gyakorolhatunk, sokat birkózunk, és most inkább a szőnyegmunkáé és az állóképesség-fejlesztésé a főszerep. Szerintem csapatunk a világbajnokságon is jól szerepelhet, mert egységesek vagyunk, és mindenki nagyon motivált.

- Ugorjunk egy picit az időben. Hogyan indult a pályafutása?
- 1993-ban mentem le először a Fradiba birkózni. Több sportágat kipróbáltam előtte, hiszen először fociztam - mind a mai napig imádom ezt a sportágat, és ha tehetem, minden Ferencváros-mérkőzésen kint vagyok -, illetve fizikai alkatomnak köszönhetően belekóstoltam a cselgáncsba is, de valamiért nem ragadtam ott. Édesapám aztán - aki egyébként annak idején súlyemelő volt - számtalan birkózóversenyre elvitt, egyszerűen csak érdekelte őt a sportág, és laikusként ült a lelátón. Miután majdnem mindig együtt néztük a megméretéseket, megtetszett a sport, és jelentkeztem az Üllői úton. Széles József a nevelőedzőm, aki ma is segíti a munkámat. Egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt a klubot és ezt a sportágat választottam, és ha rajtam múlik, itt maradok örökre!

Tomka Tivadar