Gerebics új puskával mászott ki a gödörből

Alig egy hete lett világbajnoki bronzérmes Gerebics Roland sportlövőnk, aki a dupla trapposok között állhatott föl a dobogó harmadik fokára, és nem mellékesen olimpiai kvótát is szerzett, így Sidi Péter mellett ő is biztosan ott lesz a pekingi játékokon.

"El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok" - kezdte Gerebics Roland. "Éreztem már a zágrábi világbajnokságot megelőzően, hogy jó formában vagyok, minden olyan könnyedén ment. A verseny előtt már egy hete kint voltam Horvátországban, ott csatlakoztam a válogatotthoz. A viadalt megelőző napon, az utolsó edzésemen már sejtettem, hogy másnap képes lehetek döntőbe jutni, vagy akár az éremért küzdeni."

- A jelek szerint tökéletesen mérte föl a kondícióját, bár a döntőben nem mindennapi izgalmak között nyerte el a bronzérmet...
- A legjobb eredménnyel jutottam a legjobb hat közé, aztán a fináléban a brit Richard Fauldsszal - aki egyébként Sydney olimpiai bajnoka - azonos mennyiségű korongot szedtünk le, így jöhetett a szétlövés. Az idegek harcát most én bírtam jobban, a 14. körben ellenfelem hibázott, így enyém lett a harmadik hely. Egyébként utálok egy versenyen hetedik és negyedik lenni. A hetedik helyezett nem jut a döntőbe, míg a negyedik nem kap érmet. Mielőtt a szétlövésre sor került, a bírók közül a ciprusi odajött hozzám és elmondta - bár sokat nem hallottam a szavaiból, mert a fülvédő még rajtam volt -, hogy most a kvóta is tét az érem mellett. Duplán izgulhattam, ám szerencsém volt. Hadd tegyem még gyorsan hozzá, hogy 2000-ben a sydneyi olimpiai kvótáért is csatáztunk már egymással Fauldsszal egy olaszországi világkupán - végül aztán mind a ketten indulhattunk Ausztráliában.

- Athénba viszont nem sikerült eljutnia...
- Nem kvalifikáltam magam, de azért Igaly Dia mellett ott voltam szurkolóként. Négy éven keresztül valóban gödörben voltam, szerintem ez minden sportolót utolér egyszer. Megjártam a poklok poklát, sokáig nem találtam az ellenszert, ám idén minden megváltozott. Ezért is vagyok ennyire felvillanyozva. Az év elején Athénban indultam egy VilágKupán, ahol egy koronggal maradtam le a döntőről, majd később Egyiptomban, ahol két korong hiányzott, de mindez már mutatta, hogy jó úton járok. Ehhez kellett az is, hogy vásároljak magamnak egy teljesen új fegyvert, ami bátor vállalkozás volt, hiszen évad közben stílust váltani, összeszokni a puskával, a technikai fortélyokat elsajátítani nem kis feladat a lövők számára. Mindettől függetlenül olyannyira jól döntöttem, hogy most már a világ kincséért sem cselekednék másképp, mint akkor tettem. Másrészt javamra vált a közelmúlt egyik szabálymódosítása is. Nálunk, dupla trapposoknál két korongot lőnek föl a levegőbe, amelyeket akkor indítottak el, ha a versenyző kiáltott egyet. Nem olyan régen változtattak ezen, immár késleltetve, tehát néhány másodperces szünet után jönnek a korongok, ami fekszik nekem, mert jó ütemben tudok lőni.

- Mennyire jelent megnyugvást az olimpiai kvóta megszerzése?
- Hatalmas lökést ad, iszonyatosan megnövelte a önbizalmam, és tényleg madarat lehetne velem fogatni az örömtől. Alig várom a következő megmérettetést, amely az Európa-Bajnokság lesz Szlovéniában, Mariborban. Onnan is szeretnék éremmel hazatérni.

Tomka Tivadar