A szerdán 100 mellen szerzett bronzérme után Kovács Ágnes csütörtökön 200-on is remekelt. Olimpiai bajnoknőnk az előfutamokből a legjobb időeredménnyel jutott be az elődöntőbe, ahol még tovább javított az idején, s az angol Balfour mögött 2:27.99-cel a második helyen kvalifikálta magát a pénteki fináléba.
- A mai napját hogyan értékeli? - fordultunk Kovács Ágneshez.
- Bevallom, a délelőtti úszás nem esett igazán jól. Most az elődöntőben megpróbáltam együtt menni az európai ranglistát vezető angol lánnyal, aki nagyon jól hajrázik. Ám így is fel tudtam rá jönni, aminek mindenképpen örülök.
- Mi várható a döntőben?
- Az angol lány az egyértelmű esélyes, ám az érmek elosztásába én is bele akarok szólni!
- Az ezüsttel kiegyezne előre?
- Azt hiszem, igen. Számomra maga az érem a lényeg, hogy a kezemben legyen és csillogjon. Persze tudom, hogy ha pénteken megint harmadik lennék, az már más összehasonlítási alap. Azt hiszem, kétszázon elvárják tőlem azt az érmet, ami százon váratlanul jött. Egyébként éppen ezek a váratlanul jött érmek a legszebbek. Szerda este mindenki úgy örült a bronzomnak, és én is, mintha aranyat nyertem volna.
- Este betartotta a házirendet, és amikor kellett, megvolt a lámpaoltás?
- Nehezen tudtam elaludni, mert nem tagadom, megünnepeltünk az érmemet. Közben a mobiltelefonom folyamatosan csörgött, és még hatvan sms-üzenetet is kaptam!
Fábik Tibor
[origo]