Tomka Tivadar helyszíni jelentése Kantonból
- Mi járatban Helsinkiben?
- Kétnapos konferenciára érkezem, a vízilabda népszerűsítése miatt.
- A finnek is szeretnék felvirágoztatni ezt a sportágat?
- Jól sejti, nem is gondolná, hogy milyen sokan kedvelik szerte a világban. Ezek a lehetőségek mindig arra jók, hogy újabb és újabb válogatottak, csapatok és nem mellékesen szurkolók is csatlakozzanak ehhez a gyönyörű sportághoz.
- Nem régiben ért véget a vízilabda Európa-bajnokság, ahol ezüstérmes lett válogatottunk. Ön hogyan élte meg a belgrádi napokat?
- Egy rendkívül fejlődő és masszív gárdát alkottak a mieink, amelybe a fiatalok is kiválóan beépültek. Keserű a szám íze az ezüstérem miatt, ám ha Pekingre, az olimpiára gondolok, mindez biztató is lehet.
- Főleg, ha azt vesszük alapul, hogy a sydneyi olimpiát követően az együttes hasonló utat járt be.
- Rosszabbat! 2001-ben Fukuokában a világbajnokságon 5. lett a csapat. Az elmúlt tíz évben az volt az egyetlen olyan világverseny, ahol nem éremmel tértünk haza.
Kantonban a birkozók szálláshelyéig tartó úton az ember leginkább azon gondolkodik, hogy miért éri meg a kínai taxisoknak 10 jüanért, azaz 260 forintért elvinni őt 15 kilométeres távolságra. A Bai Yun Hotelbe érve azonban egy időre feledésbe merülnek a gazdasági kérdések, hiszen lépten-nyomon olimpiai, világ- és Európa-bajnok birkozókba botlunk. Közéjük tartozik Majoros István is, akivel a vasárnap délutáni sorsolás és mérlegelés után beszélgettünk.
- Emlékszik még az első felnőtt világbajnokságára?
- Olyannyira, hogy név szerint megmondanám ki volt az ellenfelem. Azon a mérkőzésen nyertem, aztán kikaptam és jöhetett a zuhanyzó.
- Gondolom most azért nagyobb tervei vannak?
- Természetesen, ám annyira erős a mezőny, hogy senki sem lehet biztos a dolgában.
- Az biztos, hogy az első fordulóban egy észak-koreai versenyzővel kezd.
- Így van, de akkora volt a fejetlenség a sorsolás és a mérlegelés alatt, hogy akármi megtörténhet. Soha nem birkóztam vele, így nem tudom, hogy milyen erőt képvisel, de igazából ez nem is érdekel. Felmegyek a szőnyegre és birkózóm. Szeretnék szépen búcsúzni az utolsó világbajnokságomon...
- Az idén már többször említette, hogy befejezi pályafutását. Ez azt jelenti, hogy Pekingig sem tart ki?
- Fáradt vagyok és nehezen bírom a fogyasztásokat. Sajnos én sem fiatalodom, napról napra elhasználtabb a szervezetem.
- Szerintem már megint blöfföl...
- Nem, nem, hiányzik a családom. Annácska most négy hónapos, rendkívül rossz érzés, hogy két hete nem láthatom. És akkor még a feleségemről nem is beszéltem.
- Azért Anna csak örülne búcsúzóul egy csillogó éremnek?
- Biztos örülne neki, ám a mezőny döbbenetesen erős, senki sem mehet biztosra.
Miközben Majoros István örül, hogy megérkezett a vacsorája a szállodai szobába, Lőrincz Tamáshoz fordulok, aki idén húsz évesen Európa-bajnok lett a felnőttek között, és most debütál a felnőtt világbajnokságon.
- Mit kortyolgat éppen?
- Erőlevest egy csészéből, mert ez nyugtatja meg a gyomrom.
- Pedig ha jól tudom, nem is a nagy fogyasztók közé tartozik.
- Így van, csupán négy kilót kellett ledobnom.
- Hogyhogy itt van Majoros István és Oláh Tibor szobájában?
- Mindannyian birkózni fogunk a világbajnokság első napján, és nem akartam befordulni, azaz nem szerettem volna túlságosan idegeskedni a vb miatt. Ha átjövök, akkor mindenről beszélgetünk, kivéve a birkózást.
- Izgulós típus?
- Nem kifejezetten, de amikor először belépek a csarnokba, akkor ökölbe szorul majd a gyomrom.
- Pedig egy Európa-bajnok járkálhatna emelt fővel is...
- Ahhoz, hogy a felnőtt mezőnyben elismerjenek, sokat kell még bizonyítanom, és soha nem fogok emelt fővel járkálni, bármilyen eredménysorom is lesz. Most igyekszem megfelelni a kívánalmaknak, és elcsípni egy pontszerző vagy érmes helyezést.
Oláh Tibor 55 kilogrammban egy azerbajdzsáni birkózóval méri össze erejét. "Nem ismerem a fiút, de ez most nem is érdekes, hiszen mindenkit meg kell verni ahhoz, hogy világbajnok légy. Az érmes helyezésben bízom, hiszen olyan sokszor, olyan sok embert megvertem már a legnehezebb ellenfeleim közül. Most biztosan ki fog jönni a lépés" - bizakodott Oláh.
- Milyenek a körülmények itt, Kantonban?
- Az étel megfelelő, és szerencsére most már ehetünk is a fogyasztást követően. A szállás jó, a csarnok pedig kifejezetten szép. Minden adott egy érmes helyezéshez!