Nehéz helyzetben a vívók és a tornászok

Miközben a kivívható 16 pekingi helyből 11-12-t próbálnak megszerezni a magyar versenyzők, a mind súlyosabb anyagi problémák gyakorlatilag szövetség kontra klubok csörtévé alakítják át a vívósportot - derült ki a MOB olimpiai konzultációján.

Az olimpiai kvalifikációhoz nem elegendő a tehetség, rengeteg külföldi versenyen kell ahhoz indulni, hogy bármelyik fegyvernemben eséllyel pályázhassunk Pekingre. A GP-versenyekhez viszont pénz kell, a szövetségnek nincs elég, ezért, mint azt Kovács Tamás szakmai igazgató jelezte, többször is az egyesületeknek kell fedezniük a kiutazás költségeit - arról nem is beszélve, hogy egyre hatalmasabb teher nehezedik a versenyzők családjaira.

Kovács Tamás szerint már az is segítség lenne, ha az athéni doppingügy folyományaként bevezetett szövetségi "különadót" eltörölnék az olyan szervezetek esetében, amelyeknél hébe-hóba sem akadnak pozitív esetek: a teljesen doppingmentesen készülő fegyverforgatók méltánytalannak tartják, hogy mások bűnei okán tőlük a teljes állami támogatás három százalékát (ez több millió forint) vonják el, amely hozzájárulás a doppingellenes küzdelem kasszájához. A klub kontra szövetség asszóban pedig előfordult például, hogy a Vasasnál a klubedzők fizetéséből levonják azt a pénzt, amit a válogatottaknál vállalt pluszmunkáért kapnak, ami legalábbis feszültséget kelt.

Ami a kvalifikációt illeti, a pekingi program átalakult, sajnálatos módon a férfi tőr mellett a női párbajtőrt ejtette ki a FIE a csapatversenyek sorából, ezáltal a rendszer is átalakult. Ahol van csapatverseny, ott az az egyéni részvétel alapja: amelyik ország bekerül, az három vívót vihet az adott fegyvernemben - a többieknek marad a minél jobb világranglista-helyezés elérése.

"Műfaji" bontásban jelenleg a párbajtőrözőknél a legrózsásabb a helyzet. Egészen pazar évük volt, hiszen Kovács Iván Európa-bajnok lett, a férficsapat is remekelt, Nagy Tímea világbajnok lett, Boczkó Gábor a világranglista élén zárt - és az utánpótlás is szállítja a kiváló eredményeket.

Kovács Tamás szerint férfivonalon minden esély megvan a csapat kvalifikációra: "bár a csapat öreg, még 2008-ban is képes lehet az igazán nagy dolgok elérésére: egyetlen igazi nagy ellenfél van, a francia együttes, amelyet az idén sikerült egyszer legyőzni, ráadásul nagy a rivalizálás Kovács, Boczkó, Imre, Fekete között, ki kerüljön a háromba, sőt, még Kulcsár Krisztián is visszaszáll a versengésbe." A hölgyeknél a világranglista alapján ketten juthatnak ki Pekingbe - jelenleg hárman is a nyolc között állnak (Szász, Nagy, Hormay), Mincza újra felvette a kesztyűt, azaz itt is igen éles küzdelem várható - egy biztos, Kovács Tamás csalódott lenne, ha nem a maximális öt fő lenne ott Pekingben.

A kardozóknál nagy bravúr lenne a maximális létszám (három plusz három) elérése, természetesen a férfiaknak van jobb esélyük. Igaz, náluk is úgy, hogy a csapat kiharcolja a részvételt: ha ez nem sikerülne, akkor csupán - legalábbis a mostani állapot szerint - Nemcsik Zsolt vághat utat magának az olimpiáig, a többieknek erre az egyéni ranglistát helyezésük alapján nincs sanszuk.

A nőknél sokkal meredekebb hegyet kell megmászni, Nébald György szakágvezető ráadásul jelezte, a három legfontosabb kvalifikációs viadalt Kínában, Vietnamban, továbbá Las Vegasban rendezik, így nem csoda, ha a kardozóknál csak a 2007-es utazási költség 12 millióra rúg.

Kovács Tamás ennek ürügyén megjegyezte: amikor a Pénzügyminisztérium egyik íróasztalánál eldöntötték, milyen ütemben kell folyósítani az állami támogatást, bizonyosan nem ügyeltek, hogy a sportvilágban milyen igények vannak: mivel a vívóknál júliusig lemegy a versenyszezon 90 százaléka, ezt most már harmadik éve hitelből tudja finanszírozni a szövetség, ami Kovács szerint nonszensz.

Kamuti Jenő MOB-főtitkár ezzel kapcsolatban megjegyezte, a nemzetközi szövetség elnöke erősen Európa-ellenes, egymás után születnek az öreg földrészt sújtó döntések: ilyen például a női kardozók távoli versenyhelyszíneinek kijelölése, vagy az, hogy a kontinensviadalokat dupla szorzóval számolják, azaz a világranglistán nem egyenlőek az esélyek.

A tőrözőknél a legnehezebb a helyzet: ez a fegyvernem jut a legkevesebb pénzhez, ami pedig a sikeres szereplés alapja lenne. A férfiaknál - csapatverseny híján - szinte nincs is esély Pekingre, Bernáth Zoltán kapitány úgy gondolja, az 50 év után junior Európa-bajnokságot nyerő férficsapat megfelelő menedzseléssel Londonban jó eredményt érhet el (feltételezve, hogy a rotáció során a férfi tőr visszakerül a műsorba).

A lányok nem szerepeltek igazán jól 2006-ban, de legalább kvalifikációt érő helyen áll a csapat - az a cél, hogy ezt megtartsák Pekingig, mert az egyéni ranglisták alapján nem kerülnének ki a lányok. Nekik ráadásul szinte minden hét a létfenntartásért folytatott küzdelem jegyében telik: muszáj produkálniuk, hogy megtarthassák Gerevich-ösztöndíjukat, mert máshonnan nem kapnak fizetést - többen már munkát vállaltak, ami viszont a minőségi felkészülés rovására megy.