Lékó Péter megnyerte a rapid Világkupát

Odesszában Lékó Péter nagyszerű győzelmével fejeződött be a Profi Sakkozók Szövetségének rapid Világkupája. A döntőben a rajtlistát vezető ukrán Vaszilij Ivancsukot győzte le nagyon izgalmas rájátszásban. A két rapid összecsapásuk remi lett, majd következtek a villámpartik, ahol a küzdő feleknek csak 3-3 percük volt, és lépésenként 2-2 másodpercük. A nagy feszültséget Lékó bírta jobban, a második snellpartiban nyert, és ezzel a torna győztese lett. A 40 ezer dolláros első díja mellett öröm lehet számára, hogy remekül sikerült a felkészülése, nagyon jól játszott.

Első számú nagymesterünk sikeresen zárta a múlt évet, megnyerte a moszkvai Tal-emlékversenyt. Nem is kezdhette volna szebben az új esztendőt, mint egy tornagyőzelemmel, és ráadásul a rapid műfajban, amely nem tartozik éppen a kedvencei közé, hiszen szereti alaposan meggondolni a lépéseket. Felkészülését segítette, hogy Miskolcon a Lékó+ sakkfesztivál keretében már két rapid párosmeccset játszhatott. 2005-ben az angol Michael Adams ellen 4-4-re végzett, 0-3-ról egyenlített. Tavaly a sakkozás legendájával, Anatolj Karpovval csatázott, és nagyon izgalmas összecsapáson 4,5-3,5 arányban győzött. Most készülhet a még nagyobb ellenfélre, hiszen a következő párharcot az abszolút világbajnok Vlagyimir Kramnyikkal vívja április második felében.

A Pivdennyi Bank által szponzorált torna döntőjét is egy legendával játszotta, hiszen Vaszilij Ivancsuk kétszer volt tagja olimpiai bajnokságot nyert szovjet csapatnak, 2004-ben pedig éltáblásként az ukrán válogatottat vezette győzelemre. Számos nagy sikere mellett kiemelném, hogy kétszer győzött Linaresben, 2002-ben a FIDE világbajnoki címért csatázhatott honfitársával, Ruszlan Ponomarjovval, jelenleg a világranglista ötödik helyezettje. Jól ismerték egymást, korábban 25 partiban mérték össze erejüket, és 2001-től valamennyi monacói rapid tornán is összecsaptak. A mérleg Péternek volt kedvező, hétszer nyert, négyszer kikapott az ukrán sakkozótól.

Ivancsuk a döntő első partijában az Aljechin védelmet vetette be, óvatos játék után megosztoztak a ponton. Hasonlóan korrekt játszma végén remiztek másodszor is, és következett a gyenge idegzetűeknek nem ajánlható két villámparti. Péterért drukkolók alighanem infarktus közeli állapotba kerültek, amikor csak másodpercei voltak, de Ivancsuk nem tudott áttörni. Jöhetett a negyedik játszma, ami végül eldöntötte a bajnoki cím sorsát. Másodszor az Aljechin védelem megbukott a vizsgán, a centrumnyitás elhamarkodott volt, és a sötét állás kártyavárként omlott össze.

Lékó Péter szekundánsa, edzője, Arshak Petroszjan ezúttal csak az interneten figyelte veje partijai, de nagyon elégedett volt teljesítményével. Remekül bejöttek a varik, jó volt az időbeosztása, és Gelfand elleni nehéz meccsét is tudta hozni, és bírta a döntő feszültségét.

"Bevallom őszintén, előzetesen nem számítottam győzelemre, hihetetlenül erős volt a mezőny" - mondta az MTI-nek a magyar nagymester. "Szerettem volna jó partikat játszani, és természetesen bíztam abban, hogy minél tovább versenyben maradok. Nagyon jól éreztem magam, minden mérkőzésen én irányítottam, és ahogy telt az idő, egyre jobban kezdtem hinni abban, hogy a végső győzelmet is megszerezhetem. A döntőben Ivancsukkal nagyon izgalmas meccseket játszottunk, ő volt hazai környezetben, a finálét telt ház, ötszáz néző előtt rendezték. Az egyik játszmában egy új nyitást alkalmazott, ami kicsit váratlanul ért, de nem éreztem úgy, hogy bármikor vesztésre álltam volna. Még teljesen a döntő hatása alatt állok, óriási élmény volt itt szerepelni."

A Világkupa döntője:
Lékó Péter (magyar, 2749) - Vaszilij Ivancsuk (ukrán, 2750) 2,5 - 1,5 (döntetlen, döntetlen, döntetlen, 1 - 0)
Lékó - Ivancsuk döntetlen (Aljechin védelem, 46)
Ivancsuk - Lékó döntetlen (Vezérindiai védelem, 42)
Ivancsuk - Lékó döntetlen (Vezérindiai védelem, 47)
Lékó - Ivancsuk 1 - 0 (Aljechin védelem, 32)