Magyar gimnazista leckéztette a vívólegendát

A párbajtőröző Kulcsár Krisztián után szombaton férfi kardcsapatunk (Nemcsik Zsolt, Lontay Balázs, Szilágyi Áron, Decsi Tamás) is aranyérmes lett a szentpétervári vívó vb-n, amelyen a 17 éves gimnazista Szilágyi hatalmas részt vállalt a sikerből.

• Nemcsikék a román zsűrit is legyőzték

- Ha valaki egy hónappal ezelőtt azt jósolja, hogy világbajnok lesz, mit mond az illetőnek? - kérdeztük Szilágyi Áront.
- Azt, hogy ne vicceljen, hiszen nem is indulok a vb-n! Úgy volt, hogy Lengyel Balázs utazik, és én csak azért kerültem be a csapatba, mert megbetegedett, kisebb szívproblémái adódtak. Egy héttel a vb előtt tudtam meg, hogy én megyek helyette. De azt, hogy világbajnok leszek, akkor sem hittem volna. Az előjelek nem ezt ígérték, s számunka az volt a nagy cél, hogy jussunk be a legjobb négybe, és így még életben maradnak a reményeink az olimpiai részvételre. Amikor aztán ott voltunk az elődöntőben, már teher nélkül vívhattunk.

- Mikor tudta meg, hogy tartalékként nem a negyedik, hanem a harmadik számú versenyző lesz a csapatban, vagyis biztosan vívnia kell?
- Hivatalosan csak reggel. Az első mérkőzésünk előtt odajött hozzám Nébald György szövetségi kapitány, és mellékesen megemlítette, hogy én vívok.

- Váratlanul érte a döntése?
- Azt nem mondanám, hogy teljesen váratlanul ért, de azért meglepődtem.

Szilágyi (balra) a döntőben 5-4-re verte első ellenfelét, Nicolas Lopezt

- Nem indult jól a napja, hiszen a Koreai Köztársaság ellen rögtön a találkozó első asszójában kikapott 5-0-ra. A társaitól hallottuk, hogy néhányszor már megjárta a koreaiakkal.
- Így igaz, nagyon rossz volt a statisztikám ellenük. Egyéniben eddig háromszor találkoztam koreai versenyzővel, kétszer kadett vb-n, egy alkalommal pedig felnőtt Grand Prix-n, és mindannyiszor kikaptam. Ami most az első asszómat illeti, fejben sajnos nem voltam ott a páston. Kaptam néhány peches tust is, s mivel ez az első felnőtt világbajnokságom, éreztem, hogy óriási teher nehezedik rám. De szerencsére sikerült gyorsan összekapnom magam. Hátramentem, átgondoltam a dolgokat, és mire visszajöttem, Zsolt és Balázs nagyjából egálra visszahozta a meccset. S a második asszóban már összeszedetten vívtam, nyertem 8-3-ra, így mondhatom, hogy kiegyenlítettem a 0-5-öt. Ezután pedig már az egész nap éreztem, hogy mit és hogyan kell csinálnom.

- A csapat menetelése során egyértelműen a nap legnagyobb magyar győzelmét aratta, amikor az oroszok ellen az utolsó előtti párban, vesztett állásból 8-3-ra győzte le a vívósport egyik legnagyobb egyéniségét, az ötödik egyéni vb-aranyát éppen itt megszerző, négyszeres olimpiai bajnok Pozdnyakovot is. Mire gondolt, amikor felment a pástra ellene?
- Arra, milyen nagy megtiszteltetés számomra, hogy életemben először vívhatok vele. Az pedig maga volt a csoda, hogy legyőztem. Sikerült meglepnem, mert láttam, nem számít arra, hogy én itt tust akarok adni neki, ráadásul ilyen sokat. Úgy gondolhatta, hogy most egy könnyebb ellenfél következik. Számomra kétségkívül nagy előny volt, hogy nem ismert, mint ahogy a mezőnyből a többiek sem nagyon láthattak még. Eddig mindössze három felnőtt Világkupa-versenyen indultam.

Szilágyi Áron, Nemcsik Zsolt, Lontay Balázs és Decsi Tamás

- Még csak 17 éves, így megkérdezhetjük, hova jár iskolába?
- A budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban negyedik osztályos vagyok, magántanuló. Vagyis viszonylag könnyebb dolgom van, csak a vizsgákra kell bejárnom. A tanárok teljes mértékben megértőek velem.