Lékó: Van még időm

Kedden késő este érkezett haza Lékó Péter a Mexikóvárosban megrendezett nyolcfős, kétfordulós sakkvilágbajnokságról. Ötvenszázalékos teljesítménnyel a negyedik helyen végzett. A Ferihegyi repülőtéren értékelte saját eredményét, a játszmák kritikus pillanatait, az újdonsült világbajnok, Viswanathan Anand szereplését, Vlagyimir Kramnyik címvesztését, Borisz Gelfand sikerét. Nagy érdeklődéssel várja a jövő évi Anand-Kramnyik visszavágó párosmérkőzést. Beszélt terveiről, zsúfolt versenyprogramjáról. Legközelebb Munkácson ül sakkasztalhoz, október 25. és 28. között a világranglista-második ukrán Vaszilij Ivancsukkal méri össze erejét 12 játszmás rapid párharcban.

- Csalódott vagy? Hogyan értékeled a helyezésedet?
- Egyáltalán nem. Nyilvánvalóan a világbajnokság előtt bíztam abban, hogy harcban leszek a világbajnok címért. A verseny nem úgy indult, ahogy szerettem volna, ha mindent összevetek, akkor ez a negyedik helyezés korrekt, jónak értékelem. Most nincs bennem csalódottság. Úgy érzem, hogy sokkal nehezebb lenne, ha éppen lemaradtam volna a még jobb helyezésről.

- Megint nagyon korán jött a vereség.
- Az örmény Aronjantól elszenvedett vereségemnek több oka volt, és elsősorban Gelfand elleni játszmámhoz vezethetem vissza. Nagyon fontos újítással álltam elő, túljátszottam izraeli ellenfelemet, a nyerés küszöbén voltam. Láttam is a jó, a nyerést ígérő tervet, hogy egyszerűen Vd2-öt lépek, és meg tudom húzni a g5-öt. Időzavarban aztán váltottam, mert Vf3, Bg1 és g5-öt még jobbnak gondoltam, de elfelejtkeztem arról, hogy mindig van Ve7 védőlépése. Fontos tempókat vesztettem, s vigyáznom kellett arra is, hogy nehogy lépésismétlésbe keveredjek. . Megléptem a 40.g5-öt nagy büszkén, vége az időzavarnak, felálltam, s azonnal láttam, hogy d3-mal vesztés közeli helyzetbe kerültem. Csodával határos módon sikerült megmentenem a partit, de a játszma rengeteget kivett belőlem, s másnap egylépéses hibával vesztettem. Tudtam, hogy Fd8-ra e5 jön, de az időzavar fenyegető árnyékában nem volt türelmem számolni, bíztam benne, hogy lesz valami ellenszerem. Hatalmas csalódottság vett rajtam erőt, hogy szinte odaajándékoztam a pontot, egy jól megjátszott partit. Ezután jött két világos játszmám, de pont Kramnyik és Anand ellen, akik fantasztikusan készültek fel a versenyre, nem éreztem magamban erőt, hogy azonnal visszavágjak. Az első körben még sötéttel Morozevics maradt, s ettől a játszmától kezdtem érezni a játékot, s egyre inkább az én akaratom érvényesült, én irányítottam. Sajnálom, hogy nem sikerült legalább még két nyerést begyűjteni. Azért azt se felejtsük el, hogy a második játéknapon nekem volt nagy mázlim, Szvidlerrel szemben megmenekültem a vereségtől. Ezért gondolom, hogy összességében nem lehetek elégedetlen.

- A világbajnokság előtt megígérted, hogy jobban osztod be az idődet, elkerülöd a sakkozók fenyegető rémét, az időzavart.

- Sajnos volt oka az időzavaroknak, hiszen már az első napon Griscsukkal kölcsönösen megleptük egymást, s nem könnyű egy ilyen torna első fordulójában nyugodtnak maradni. Szvidler előállt a Marshall-támadás ellen a Ve2-vel, amire sötétnek rengeteg lehetősége van, s tábla mellett nem könnyű dönteni. Motoszkál az ember fejében, hogy vajon mit is elemeztek. A hosszas gondolkodás közepette a legegyszerűbb dolgot néztem el. A repülőgépen hazafelé olvastam a holland New in Chess sakkmagazint és a dán Nielsennel, Anand szekundánsával készült interjút. Nielsen említi, hogy az angol John Nunn könyveiben olyan szépen leírja, hogy aki 15 percnél többet gondolkodik egy lépésen, szinte törvényszerűen hibázik. Annyira elmélyedsz az apró részletekben, hogy nem látod a lényeget. Sajnos ez nálam többször is előfordult, említhetném Aronjan elleni partimat, vagy a már említett Gelfanddal szembeni hallucinációmat, de ebbe a körbe tartozik Kramnyik elleni vesztésem is. Az időzavar fenyegető réme miatt hibáztam, rendkívül idegesítő, hogy még nem léptünk húszat sem, s már csak fél órám maradt. Mese nincs, fel kell pörögni, s ekkor lenne még szükség pár percre a jó válaszlépéshez.

"A versenyeimre akarok összpontosítani, nem izgat különösebben a világbajnoki sorozat"

- A világbajnokság egyik kritikus pillanata volt a Vlagyimir Kramnyik elleni második játszmád.
- Ott megint sok minden összejött. Az előző fordulóban Kramnyik gyorsan remizett Griscsukkal, s még egy szabadnap is megelőzte játszmánkat. Hazafelé Párizsig együtt repültünk Kramnyikkal és holland szekundánsával, Van Welyvel, bevallották, hogy két napig nézték a 13.Vf4 lépést, ami egy partira nagyon kellemetlen. Feketének sok lehetősége van, nyilvánvalóan c5 az egyik kritikus vonal, de nem árt az óvatosság, mert érdekes motívumba lehet beleesni: 14.Hbd2 Fb7 15.Bac1 Vb8 a klasszikus lépés, és rövidesen akár remire is lehetne adni a partit, csak nem ebben az állásban, mert 16.Vxb8 Baxb8 17.He5! után fel kell adni a partit, gyalogot vesztek, a kötésekből nem tudok kiszabadulni. A végén 13...Fb7 mellett döntöttem, ami a legjobb volt, de elment rá 45 percem. Jó volt a későbbi tervem is, Be8, Hd7, a5 is. Úgy láttam a5 után, hogy jól állok, Kramnyik is sokat gondolkodott, én Ff1, a4 és Hc5-öt mérlegeltem, legkevésbé az utóbbit. Elterveztem, hogy 20.Hc5-re 20...Fe7 21.Vf4 Fxc5 22.dxc5 e5 23.Ve3 Fc6 és Vb7, majd Hf6-tal minden rendben. Sajnos 21.Vf4-re megláttam, hogy van 21...e5 lépésem is, nagy kár. Egyrészt nehezen hittem hogy ezt Kramnyik elnézte, mert tudom, hogy mennyire pontosan számol, de másrészt arra gondoltam, ha parti után az elemzőprogram megmutatja, hogy lenyerhettem volna a minőséget, akkor nagyon rosszul éreztem volna magam. A helyes folytatás 21...Hxc5 22.dxc5 e5 lett volna, ahol sötét kicsit jobban áll, de ezt egyikünk sem látta a sakktábla mellett. Elhagyott a veszélyérzetem, de amikor Kramnyik kapásból meglépte 24.Vf3-mat, akkor már szidtam magam, a fenéket kellett nekem minőséget nyerni, bonyodalmakat vállalni, már alig volt időm. A picit rosszabb állásba kellett volna belemenni Be7-tel, de inkább tartottam az anyagi előnyt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Kramnyiknak már lendült a keze, hogy leüsse a b5 gyalogomat 28.Vf7! helyett. Könnyű a kibiceknek, akik számítógéppel nézték a játszmát, hogy 27...Kh8 nagy hiba volt, de tíz emberből a tábla mellett kilenc nem Kh7 mellett döntött volna, különösen, ha csak a Vxb5-tel kezdődő változatokat számolgatja. Ez a Vf7 nagyon is emlékeztet engem a tavalyi Kramnyik-Topalov világbajnoki döntőjének második játszmájában elmulasztott Vc7-re, amelyet az interneten minden amatőr üvöltött, csak éppen a két küzdő fél nem látta. Szörnyű érzés volt, rájöttem, hogy kész vagyok. Ez a vereség nagyon fel is bosszantott, hiszen Aronjan ellen hatalmas állásban hibáztam, elvesztettem egy jól játszható pozíciót Kramnyikkal szemben. Ahelyett, hogy +1-gyel kezdtem volna a hajrát, ismét mínuszba kerültem. Morozevics bánta, mert nagyon összeszedtem magam, s jó partit nyertem.

- Mennyire befolyásolta Kramnyik játékát, hogy címének esetleges elvesztése esetén visszavágó mérkőzésre van joga. Nem muszáj neki elsőnek lenni, sőt esetleg "kikerülheti" Topalovval a reváns meccset.
- Én ezt nem éreztem, sőt azt is mondhatom, hogy Kramnyikot nagyon megviselte, hogy nem tudta megvédeni címét, bár jól leplezte csalódottságát, akik jól ismerik őt, ezt pontosan tudják. Kramnyik játéka és felkészültsége imponáló volt, ha sötéttel játszott, senki nem tudta őt megszorítani. Világossal minden partiban újítással állt elő. Sokan értettek velem együtt, ha a negyedik fordulóban megnyerte volna Griscsuk ellen a játszmát, akkor simán +4-gyel végez. A verseny derekán egy kicsit el is fáradt.

- Itthon is nagyon sokan nézték élőben az interneten a játszmáidat, drukkoltak érted, időnként értetlenkedtek, biztattak, hogy húzzál már. Ment a chat, sms-ek jöttek mentek, hihetetlen időpontokban csöngött a telefonom. Mindenki várta az előkészített csodafegyvereket...
- Anandnak és Kramnyiknak minden bejött, és Gelfand is nagyon jól operált a változatokkal. Nyolc játékos volt, mindenki hihetetlenül felkészült volt, megerősített stábbal dolgozott. Nehéz lenne azt mondani, hogy Aronjan vagy éppen Griscsuk túlzottan szerencsés kézzel sakkozott volna, vagy Szvidlernek és Morozevicsnek több jött volna ki. Tudtam a világbajnokság előtt, hogy a kvalifikációs elisztai világbajnok-jelölti párosmérkőzéseim miatt a versenyprogramomat nem a vb-nek rendelhettem alá, hanem először tovább kellett jutnom. Augusztusban egy nagyon kemény edzőtáborom volt, ideális körülmények között készültem Tarcalon, a Degenfeld-kastélyszállóban. Sok munkát kellett elvégezni, de legalább még két hétre lett volna szükségem az optimális felkészülésre. Gelfandnak nagyon kijött a lépés, ezt elsősorban rutinjának, hatalmas szakmai tudásának köszönheti, jogos és megérdemelt a sikere. A sakkban kevésbé járatosak számára talán meglepetés az ő eredménye, de Gelfand már 1990-ben zónaközi döntőt nyert, Karpovval 1995-ben világbajnok-jelölti döntőt játszott, nyert Bielben, kétszer Belgrádban, első volt Tilburgban, remek eredménylistája van. Jött egy új generáció, amely jobban bírta a terhelést, az elmúlt egy-két évben ismét felfelé ívelő volt a karrierje.

- Többen talán úgy gondolták, hogy Gelfandot le lehet győzni, s amikor rádöbbentek, hogy ez korántsem egyszerű feladat, addigra már + 2-vel a zsebében felszabadultabban, nyugodtabban játszhatott. Az izraeli nagymester Griscsuk ellen hibázott nagyot, remi helyett vesztőt húzott.
- Akkor rajta is kijött a fáradtság, de talán adott pillanatban már rajta is plussz teher volt. Talán meglepődött, hogy ennyire jól áll. Gelfand stílusa nagyon alkalmas arra, hogy a túl sokat kockáztató játékosokat le tudja győzni. Aronjan és Morozevics ellen már korábban is igen eredményes volt. Borisz nem kockáztatott az egész versenyen, nagy biztonsággal használta ki esélyeit, ha kellett, biztos kézzel szállította a remiket.

- Hogyan értékeled Anand elsőségét? Veretlenül hódította el a világbajnoki címet, a többieknél kevesebb megingással játszotta végig a 14 fordulót.
- Vishyvel kapcsolatban mindig az volt az érzésem, hogy nem teljesít ő semmi különlegeset, nem hagy bennem maradandó élményt, de biztos kézzel megcsinálja a 3, vagy 4 pluszát, és megnyeri a versenyt. Anand hihetetlen nagy klasszis, ez tőle nem egy kifutott eredmény volt, tudatosan felkészülve jött a világbajnokságra, remekül összpontosított. Nem véletlen, hogy vezeti a világranglistát. Mindenki tudta, hogy a rendkívül kiegyensúlyozott mezőnyben nem lesz sok esély játszmanyerésre. Anand ebben is a többiek fölé nőtt. Ő az első körben Morozevics ellen nem érvényesítette fölényes állását, de könnyen már az első fordulóban bajba kerülhetett volna, ha Gelfand leüti az f4 gyalogját a döntetlen helyett. Az egész torna lefolyására hatással lehetett volna, s ez is mutatja, hogy valakinek a sikere milyen apróságokon múlhat. Izgalmas volt Vishy partija a 13. játéknapon Griscsukkal szemben. A bástyavégjáték már aligha volt nyerhető, de 35.Hxc3 helyett 35.Kb3 szinte megoldhatatlan feladatok elé állította volna Anandot. Mindenki ezt a lépést várta, de Griscsuk időzavarban trükközni próbált, s nem vált be. Elege lett a c3 gyalogból, látta a Bc2-öt. Vishy veresége esetén igen izgalmas utolsó forduló lehetett volna. Sokan esetleg azt gondolták, hogy játszhattam volna az utolsó játéknapon Anand ellen. A partinak számomra már nem volt túl nagy tétje, s tudni kell, hogy én például a Karpov elleni döntőjén szekundáltam neki, jó barátságban voltunk és vagyunk. Én úgy voltam vele, ha nem én nyerem meg a versenyt, akkor legyen ő a világbajnok. Fantasztikus pályafutása alapján megérdemli, hogy világelső legyen. Nem akartam kihasználni azt az esélyt, hogy én bármit játszhatom ellene, mert úgyis elfogadja a remiajánlatomat, s csak játsszam az idegeivel. Ezt nem tartottam korrektnek, ezért játszottam egy normális megnyitást, s ha remivel megelégszik, akkor remi lesz, ha játszik, akkor nekem is ad esélyt. Örülök annak, hogy én lehettem az első, aki gratulálhattam megérdemelt világbajnoki címéhez. Az egész sakkvilág már nagyon várja az Anand-Kramnyik párharcot.

- A világbajnokság előtt sokan féltek attól, hogy túl sok az orosz résztvevő...
- Azért játszott négy orosz, mert játékerejük alapján ott a helyük. Bennünk fel sem merült, hogy ők esetleg összejátszanának. Tudni kell, hogy az orosz sakkozásban is dúlnak a presztízscsaták, mindenki a saját pozícióját szeretné erősíteni. A gondolat csak a szurkolók fejében motoszkálhatott, akik talán hallottak történeteket a múltból, de ez egy másik generáció. A sorsolás is úgy alakult, hogy nem maradtak döntő csaták a hajrára.

- Mivel magyarázod, hogy 18 játszma végződött világos nyerésével, és csak kettőt nyert sötét, igaz, mindkettőt - Anand és Gelfand - Aronjan ellen.
- Érezhető volt, hogy mindenki bízott abban, hogy világossal tud nyerni, s ezért a felkészüléskor sokkal nagyobb energiát fektettek ezekbe a rendszerekbe. Persze rögtön mondhatok ellenpéldát is, Morozevicset, aki három játszmát nyert világossal, de nem a nyitásai miatt, hanem kevésbé lehet őt büntetni másodhúzóként. Nagyon szereti a zavaros állásokat, de sötéttel öt játszmát is vesztett. Szvidler hívta fel rá a figyelmemet, hogy Griscsuk az utolsó öt sötét játszmáját sorban elbukta. Ők ketten tehát nagymértékben hozzájárultak sötét kedvezőtlen statisztikájához.

- Mesélj valamit a körülményekről, nem kaptunk igazán kedvező híreket Mexikóvárosból.
- A szervezők nagyon igyekeztek, a Sheraton Hotel az egyik legjobb a fővárosban. A legnagyobb gond az volt, hogy a szobákban nem lehet ablakot nyitni, minden a légkondira épül, s valahogy úgy éreztük, hogy aranykalitkában vagyunk, nincs friss levegő, nem tudod jól kipihenni magad. Gond van éjszaka az alvással, sokan megfáztak. Ha bekapcsoltuk, akkor megfagytál, ha kikapcsoltad, megsültél. Ezért nem nevezhető ideálisnak a helyszín. Griscsuk már a verseny elején másik szállodába költözött. A szokatlanul korai fordulókezdés (14 óra) miatt lerövidült az idő a parti előtt. A versenyteremmel nem volt gond, de mégis a szokottnál több volt az elnézés. Egy nagyváros nem éppen ideális egy ilyen fontos viadal megrendezésére, sétálni csak egy tízsávos út mentén tudtunk, nem éppen oxigénnel dúsított levegőben, nem lehetett feltöltődni.

- Már hivatalosan is bejelentették, hogy a világranglista második helyezettjével, Vaszilij Ivancsukkal 12 játszmás rapidmeccset vívsz. Mi a tétje az összecsapásnak, illetve fontos kérdés, hogy játszol-e a Világ Kupán?
- Ivancsukkal egy snell-rapid összecsapás lesz, játszmánként 10-10 perc gondolkodási idővel, és +10 másodperccel lépésenként. Örülök annak, hogy ellátogathatok Munkácsra, feleségemmel, Szofival már régen terveztünk egy kirándulást, most adott a lehetőség, hogy végre megnézzük Zrínyi Ilona híres sasfészkét, a munkácsi várat. Nagy élmény lesz Ivancsukkal játszani, remek formában van. Odesszában az ACP Rapid Világ Kupa döntőjében hazai közönség előtt legyőztem őt. Vissza akar vágni, nagyon motivált lesz, de Munkácson én is hazai közönség előtt fogok játszani. Most szeretném jól kipihenni magam, mert kevés az idő, majd készülni a meccsre és a novemberi Tal-emlékversenyre.

- Mit tudhatunk az idei mezőnyről? Anand is játszik?
- Az újdonsült világbajnok nem, de Kramnyik és Ivancsuk sakkasztalhoz ül, és még sokan a legjobbak közül, nagy kihívás számomra. A Világkupa ügyében még nem döntöttem, kértem két nap gondolkodási időt, de alighanem nemleges lesz a válaszom.

- Nagy lehetőség lenne, hogy ismét harcba szállj a világbajnoki címért, hiszen a győztes jövőre Topalovval mérkőzik meg a kihívó jogáért.
- Ez többek között az egyik oka, hogy sokan a legjobbak közül nem vesznek részt. A versenynaptáramba sem tudom jól beilleszteni. A Tal-emlékverseny után 18 résztvevővel snell-világbajnokságot rendeznek, 34 nehéz parti után kellene hajnalban repülőgépre szállni Hanti-Manszijszk felé. A versenyeimre akarok összpontosítani, nem izgat különösebben a világbajnoki sorozat. Az igazi világbajnoki döntőt Anand és Kramnyik vívja majd. Döntsék el a tábla mellett, hogy melyikük a jobb. Lesz még bőven lehetőségem a bizonyításra. Nagyon örülök annak, hogy a világranglistán az ötödik vagyok, jó lenne még javítani a helyezésemen, pályafutásom második legmagasabb Élő-pontjával rendelkezem. Kemény munka vár rám, amely majd hosszú távon kamatozik. Megnyugtató, hogy Anand is 37 évesen jutott el a csúcsra, nekem sem az utolsó esélyem volt, bár volt, aki ezt próbálta sugallni. A célom, hogy minél jobban megközelítsem Anandot és Kramnyikot, ne csak akkor legyek riválisuk, ha nagyon kijön a lépés, hanem tanulva a hibákból, a versenyeken szerzett tapasztalatokból, állandósítsam a formámat. Fontos leszűrni azokat a következtetéseket, hogy szakmailag miként tudok előrelépni, mi hiányzik ahhoz, hogy velük abszolút egyenrangú legyek. Ha ezt a munkát elvégeztem, akkor gondolkodhatok ismét a világbajnoki címről, 28 éves vagyok, még van időm!

Verőci Zsuzsa