Lékó: Ismét fontossá vált az olimpia
Verőci Zsuzsa
2008. november 11. 18:06
Lékó Pétert az olimpiai esélyek mellett az Anand-Kramnyik világbajnoki döntőről is kérdeztem, ahol az orosz exvilágbajnok egyik szekundánsa volt.
- Kipihented a világbajnoki döntő fáradalmait? Mennyire volt nehéz a szekundánsi feladat?
- Nagyon sokat dolgoztam, aludni csak naponta 3-4 órát tudtam, azt is a játszmák idején. Érthetően jobban érezném magam, ha a nagy erőfeszítésnek meglett volna az eredménye. A döntő után alig néztem sakktáblára, a felkészülésemben a sport játszotta a főszerepet, a kikapcsolódást kerestem. Viswanathan Ananddal 10 éve együtt dolgoztam, nagyon intenzíven, szekundánsa voltam a Karpov elleni világbajnoki döntőn. A barátság megmaradt, de utána egymás riválisai is voltunk.
Egyáltalán nem volt morális kérdés, hogy most a másik oldalt segítettem. Érdekes volt Vlagyimir Kramnyikkal az együttműködésem, szakmailag belelátni abba, hogy ő miként készül. Erre mondják, hogy mindig a győztesnek van igaza. Anand megérdemelte győzelmét, fantasztikus pályafutásának megkoronázása volt a sikere, Kramnyikot legyőzve lett abszolút világbajnok, csak őszintén gratulálhatok. Aligha kétséges, hogy szerepemből adódóan jobban örültem volna Kramnyik sikerének, de egy párosmérkőzésen csak egy győztes van.
Nem mondanám, hogy Kramnyiknak nem sikerült a felkészülése. Tudtuk, hogy Anand akár 1.d4-gyet is léphet, féléves nagyon intenzív volt a készülésünk. Amikor Vishy sötéttel játszotta meg a meglepetést, akkor óhatatlanul arra gondoltunk, hogy minek készültünk oly sokáig, napi 14 órát. Egy ilyen párharcban nagyon fontos a lélektani hadviselés, és Anand váratlan húzása nem szakmailag, hanem sokkal inkább lelkileg billentette ki Kramnyikot.
Világossal két öngyilkos partit játszott, ezzel gyakorlatilag elment a mérkőzés. Felcsillant még a remény a kilencedik partiban, magára talált, de nyerőesélyét nem tudta kihasználni, kis híján nagyon izgalmassá tette a meccset. Anandon már óriási volt a nyomás, megértette, hogy miért nem tudtam Brissagóban megőrizni egypontos előnyömet. Anandnak három volt, de így sem volt könnyű megnyernie a csatát.
- Milyen eredményt vársz Drezdában? Hogyan látod válogatottunk esélyeit? Riválisaink is a legerősebb összeállításukban szerepelnek.
- Ismét fontossá vált az olimpia, fokozott szerepe van az országimázsban. A sakk a számítógépek elterjedésével, az internet segítségével hihetetlen népszerűségre tett szert. Egyetlen erős, a sakkvilágban jelentős szerepet betöltő ország sem engedhette meg magának azt a luxust, hogy ne a legerősebb csapatával szerepeljen. Anand kivételével valamennyi világklasszis játszik. Reálisan értékelve esélyeinket, a válogatottat az első hatba várom.
Nézzen még több képet a keddi sajtótájékoztatóról!
- A Topalov-Kamsky világbajnoki kihívó jogáért megrendezésre kerülő meccs kicsit borzolja a kedélyeket. Nyílt levelek a világhálón, kölcsönös vádaskodások.
- Az amerikai csapat az egyik nagy riválisunk, nem biztos, hogy akkora baj, ha gondok vannak a házuk táján. Ahogy a bolgárok is jóval erősebbek egy olyan Topalovval, aki csak az olimpiára tud koncentrálni.
- Az orosz válogatottat az első hely rangsorolták. Hogyan látod esélyeiket? Lesz-e meglepetés a férfiak küzdelmében?
- Kramnyik játéka nagy kérdés, lehet, hogy nagyon jól fog játszani, lehet, hogy nagyon rosszul. Senki nem tudhatja, hogy mennyi energiát vett ki belőle a világbajnoki döntő. A meccs végén már nagyon jól játszott, ha a formáját átmenti. A felkészülés során fantasztikus munkát végzett, ezt előbb-utóbb kamatoztatja. A többi orosz játékos is világklasszis, bármikor úgy össze tudták magukat kapni, hogy sorozatban nyerhetnek. Ha kollektíven elkapják a fonalat, megállíthatatlanok, de láttunk már arra is példát, amikor ennek az ellenkezője történt. Bízzunk abban, hogy ez ismét így lesz.
Én Kínát érzem nagy favoritnak, az elmúlt évek során hozzászoktak ahhoz, hogy igazán csapatként működjenek. Sok találkozót játszottak, együtt készülnek, együtt versenyeznek. Az ukránok a fantasztikus Ivancsukkal az éltáblán nagyon erősek. Az örmények papíron gyengébbek, de Torinóban is bizonyították, hogy képesek nagy bravúrra. Bármelyik csapat kellemetlen ellenfél lehet ebben a szisztémában, ahol a meccspontok döntenek. Szinte valamennyi csapatban van egy-egy nagyon jó játékos, és ha a többiek tartják a döntetlent, bármelyik mérkőzésen születhet nagy meglepetés.
Nézzen még több képet a keddi sajtótájékoztatóról!
- Ha jósolnod kellene, melyik csapatokat várod a dobogóra?
- Az orosz és a kínai csapatot mondanám, és a harmadik helyre több csapat, így mi is esélyesek vagyunk. Csak érdekességként megemlítem, hogy például az azeriek elég lekicsinylően nyilatkoztak rólunk. Más a fiatalok hozzáállása, azok a 20 évesek, akik 2700 fölötti Élő-pontszámmal rendelkeznek, már nem sokat törődnek a régi eredményekkel, a mában élnek. Nem baj, ha minket nem vesznek komolyan, dőljön el a csata a sakktábla mellett, lepődjenek csak meg! Nagyon erős az izraeli csapat is, különösen kedvező lehet számukra a lebonyolítás. Gelfand tartja az éltáblát, a többiek is egyre jobbak. A bolgárok is jók Topalovval, a franciák is komoly riválisok. Sok múlhat a szerencsén is, a jó párosítás sokat segíthet. Az ukránok és az örmények már bizonyítottak.
- Az olimpia elején nem csak a meccspont fontos, hanem a "gólarány is".
- Meglepő, hogy a FIDE ekkora részvétel mellett csökkentette a fordulók számát, és más lebonyolítás mellett döntött. Nem tudom, hogy mennyi meccspont kell a győzelemhez, én ilyen szisztémában még sohasem játszottam. Nem vagyok számolgatós, nekünk csak jól kellene játszanunk.
Nézzen még több képet a keddi sajtótájékoztatóról!
- Hogy lehet egy ilyen feszült légkörű versenyen, 13 napon keresztül megőrizni a jó formát?
- Szinte elkerülhetetlen, hogy ne legyen valakinek rosszabb napja, hogy ne szülessen váratlan eredmény. Sok jó csapat van. Nálunk nehéz lemérni egy ilyen viadal előtt a formát. Sokszor csalóka is a kép, azt érzed, hogy remekül felkészültél, látszólag minden együtt, aztán jön egy váratlan hiba, egy kihagyott esély. Apróságok dönthetik el egy-egy parti sorsát, nagyon fontos a lélektan.
Példaként mondhatnám a 2000-es Kaszparov-Kramnyik világbajnoki döntőt. Garri azt nyilatkozta, hogy remekül felkészült, aztán ebből semmit sem tudott kamatoztatni, úgy vesztett, hogy partit sem nyert. Sokszor megmagyarázhatatlan apróság dönt. A mai generáció játékosabb, lezserebb. A napi 14 órás sakkozásból akár 10 órát is snelleznek az interneten (nem saját nevük alatt), és 4 órát foglalkoznak az elmélettel. Könnyebben meghúznak gyanúsabb lépéseket, mert bíznak magukban, a gyorsaságukban. A régebbi generáció inkább 10 órát elemez, alaposabban dolgozza ki a szisztémákat, de a kötött idő mellett néha tehetetlen a vakmerő titánokkal szemben.
- Az éljátékosok kevés kivétellel szinte versenyről-versenyre utaztak, jóval több tornán szerepeltek. Mekkora szerepe lehet a fáradtsági tényezőnek, menyire tudnak majd "harapni", a sakkéhség hiánya nem jelent majd fásultságot?
- Ez már minden éljátékos problémája. Kramnyik és Anand is még a vb-döntő előtt is játszott versenyen. Nem véletlen, hogy egyikőjük sem volt sikeres, különösen Anand játszott szörnyen Bilbaóban. De vegyük Ivancsuk példáját, minél többet játszik, annál eredményesebb. Ivancsuk kivételével mindenki csak lézengett Moszkvában, amikor befejeztük a kétfordulós villámversenyt. Ő pedig árgus szemekkel figyelte, hogy kit tudna elkapni, hogy pár partiban játsszon vele. Nehéz küzdelmet várok Drezdában, és minden erőnket össze kell szedni a sikeres szereplés érdekében.