FILA-arany Guricsnak, aki edzőként lett világbajnok

A Nemzetközi Birkózószövetség (FILA) érdemrendjének arany fokozatát vehette át nyolcvanadik születésnapja alkalmából Gurics György hétfőn a Magyar Sport Házában. Gurics versenyzőként olimpiai bronzérmes és világbajnok volt, szövetségi kapitányként pedig tizennégy évig a válogatott élén, s tanítványai ezalatt 5-5 olimpiai és világ-, valamint 11 Európa-bajnoki címet szereztek. 

A FILA érdemrendjének arany fokozatát Hegedüs Csaba, a nemzetközi szövetség elnökségének tagja, a magyar szövetség elnöke adta át, és olvasta fel Raphaël Martinettinek, a FILA elnökének a Gurics munkásságát méltató üzenetét. A svájci sportdiplomata a legendás versenyzőt és szakvezetőt az egyetemes birkózás egyik kiemelkedő egyéniségének nevezte.

Gurics György 1929. január 27-én született Dunapentelén. A sportolói pályafutása 1945-ben a Ganz TE-ben kezdődött, akkor még a labdarúgásban. A következő év azonban már a birkózóteremben találta, és húszévesen felnőtt szabadfogású bajnok lett. Összesen 16 országos bajnokságot nyert, hetet a szabad-, kilencet a kötöttfogásban.

Az 1952-es helsinki olimpián bronzérmes lett a szabadfogás 79 kg-os súlycsoportjában. Minden további sikerét a kötöttfogásban érte el: nyert vb-t (1961, 87 kg), és 1961-ben őt választották meg az Év sportolójának, kétszer volt vb-ezüstérmes (1955 - 79 kg, 1958 - 87 kg), egyszer pedig vb-bronzérmes (1963, 87 kg). Összesen három olimpián szerepelt, 1956-ban az ötödik helyen végzett a 79 kg-ban. Pályafutása alatt Európa-bajnokságokat nem rendeztek.

A világbajnoki címének története igazi kuriózum, mert 1961-ben már a válogatott edzőjeként utazott a Jokohamába. A csapatvezető, Gyenes András beszélte rá, hogy maga is lépjen szőnyegre: a félnehézsúlyban ugyanis a szakvezetés nem vitt versenyzőt Japánba, Gurics pedig, aki a római olimpián még mindkét fogásnemben indult, folyamatosan edzésben volt.

Érdekesség, hogy a válogatott életében mindig is főszerepben volt a futball. A birkózók szerették a játékot, kiegészítő sportnak is tekintették a versenyzők. A lábteniszben Gurics - Polyák Imrével, Hódos Imrével és másokkal - verhetetlen kettes, illetve négyes csapatot alkotott, legyőztek egész sor válogatott labdarúgót is. Gurics játszott csapatban is: a Budapest-bajnokságban szereplő Műszaki Gumi centerhalfja volt. Amikor Jokohamából világbajnokként hazatért - meséli életének kedves epizódjaként -, valaki az utcán megszólította, mondván, nagyon ismerős neki valahonnan. Szerényen semleges választ adott, miközben arra gondolt: "Persze, hogy ismerős vagyok, nemrég volt benne a fotóm minden újságban!..." Egyszer csak felderült az illető arca: "Nem játszik a Műszaki Gumiban?"

A Ganz TE után, 1950-től 64-ig, aktív pályafutásának befejezéséig a Bp. Honvéd színeiben versenyzett. Közben 1960-tól már edzőként is dolgozott, a dunaújvárosiakkal és a válogatott keretben is. 1964-ben nevezték ki a válogatott vezetőedzőjének, és 1978 végéig irányította a legjobbak felkészülését. A BVSC mestereként még öt évet töltött el a szőnyeg mellett. 1972-ben mesteredzői címet kapott.

A válogatott vezetőedzőjeként kimagasló sikereket ért el, versenyzői öt olimpiai aranyérmet nyertek: 1964-ben Polyák Imre és Kozma István, 1968-ban Varga János és Kozma István, 1972-ben Hegedüs Csaba; továbbá öt világbajnoki címet is ünnepelhetett: 1966-ban Kozma István, 1967-ben Sillai László és Kozma István, 1970-ben Varga János, 1971-ben Hegedüs Csaba. 1966-ban újraindult az Európa-bajnokságok sorozata, és 1967-ben Minszkben három magyar kötöttfogású állhatott fel a dobogó legfelső fokára: Varga János, Kiss Ferenc és Kozma István. Gurics további Eb-győztesei: 1968-ban Kiss Ferenc, 1970-ben Varga János, 1975-ben Rovnyai János, 1976-ban Gál Henrik és Hegedüs Csaba, 1977-ben Rácz Lajos és Hegedüs Csaba, 1977-ben Kocsis Ferenc.