Az amerikai műkorcsolyázónő annak ellenére vált sportága egyik legismertebb képviselőjévé, hogy sohasem állhatott világversenyen a dobogó legtetején: az 1991-es vb-bronz, illetve a 1992-es vb-ezüst mellett az albertville-i olimpián harmadik, az 1994-es lillehammeri játékokon pedig második lett. Igaz, utóbbi önmagában is csodaszámba ment, hiszen másfél hónappal a verseny előtt orvtámadás áldozata lett.
Kerrigan 1994. január 6-án, az amerikai bajnokságra készülve egy detroiti jégpályán edzett, ám amikor levonult, a folyosón valaki megtámadta, és viperával óriási ütést mért az egyik combjára.
"Befejeztem a gyakorlatot, és mentem az öltözőbe, és azt hallottam, valaki elszalad mellettem, majd valami kemény tárggyal óriási üt a jobb lábamra. Azt hiszem, az volt a szerencsém, hogy elvétette a célt. Az orvos, aki megvizsgált azt mondta, ha az ütés lejjebb megy, lehet, úgy szétroncsolja a térdkalácsom, hogy járni se tudok többet" - mondta a Daily Mailnek a ritkán nyilatkozó Kerrigan.
"Az apám meghallotta a sikításomat, ő vett ölbe, és bevitt egy szobába. Láttam a kis unokahúgomat, Alisont. Sohasem fogom elfelejteni az arcát, ahogy rémülten kérdezte: 'Meg fog halni?' Hirtelen elfelejtettem a fájdalmat, és kiabáltam, hozzák oda hozzám, hogy megtudhassa, jól vagyok."
Szerencsére kiderült, se törés, se szalagszakadás nincs, de a zúzódások olyan súlyosnak bizonyultak, hogy Kerrigan nem indulhatott el az amerikai bajnokságon, ami egyben olimpiai válogató is volt.
Viszont felmerült a gyanú, hogy a tettest a sportágon belül kell keresni.
A nagy vetélytárs Tonya Harding régóta szenvedett Kerrigan sikereitől, és úgy érezte, ha ő nem lenne, számára is megnyílna a siker felé vezető út.
Bár az ő életét elsősorban férjével való féktelen civakodása, majd válása jellemezte, meglepő módon mégis Jeff Gillooly fejében fogant meg a támadás gondolata. Bűntársaival, Shane Stanttel (aki végül a támadást véghezvitte), illetve Shawn Eckhardtal és Derrick Smithszel arról álmodtak, hogy gazdag emberek lesznek, ha Harding megnyeri az olimpiát - főleg úgy, hogy közben ismét kibékült volt feleségével.
A legviccesebb, hogy a csapat egy amatőr hiba miatt bukott le, Eckhardt szája ugyanis eljárt, így előbb egy újságíró, majd az FBI tudomására jutott az egész. Február elsején Gillooly beismerte a bűntényt, de exfelesége ellen vallott, Harding pedig elismerte, hogy tudott a merényletről, de már csak annak megtörténte után szerzett tudomást a részletekről.
A támadás azonban nem hozta meg a várt sikert. Harding ugyan megnyerte a bajnokságot, de az amerikai szövetség végül úgy döntött, Kerrigant annak ellenére benevezi az olimpiára, hogy kihagyta a válogatót (az akkor 13 éves Michelle Kwan ugyan kiutazott Norvégiába biztonsági tartalékként, de nem versenyezhetett).
Ugyan felmerült, hogy a bajnoknőt megfosztják a lillehammeri lehetőségtől, de Harding perrel fenyegetőzött, így az amerikai szövetség jobbnak látta, hogy inkább az olimpia után hozzon valamilyen döntést.
A játékokon Kerrigan mindenre tudott koncentrálni, csak a versenyzésre nem. Órákon át rehabilitációs gyakorlatokat végzett az uszodában, édesapjával éjszaka, titokban ment edzeni, hogy elkerülje a riporterek hadát. Hiába kérte, hogy ne kelljen Hardinggal együtt tréningeznie Lillehammerben, az amerikai vezetők a csapategység eszményét hirdetve elutasították.
"Ez őrült igazságtalan volt, mert már az első edzésen több mint 300 operatőr várt bennünket. Olyan volt az egész, mint egy médiaállatkert. Még az olimpiai falun belül is klausztrofóbiám volt" - emlékezett vissza Kerrigan. "Az emberek úgy bámultak az étteremben, mintha három fejem lett volna. Éreztem, ahogy összesúgnak a hátam mögött: 'Nézd, ez az a lány, akit megtámadtak!' Nagyon kellemetlen volt. Akadtak riporterek, akik sportolóknak adtak azért fényképezőgépet, hogy engem lefotózhassanak. Menekülnöm kellett."
Az olimpia alatt külön testőr vigyázott rá, az a Larry Buendorf , aki 1975-ben azzal szerzett hírnevet magának, hogy megakadályozott egy Gerald Ford amerikai elnök elleni merényletet.
"Halálos fenyegetéseket kaptam, a Tonya-Nancy történet egyik alanyaként beszéltek rólam, pedig én csak egyszerű áldozat voltam. Olyan nagy volt a felhajtás, hogy a norvég uralkodó azt kérte, ne menjek el az olimpia záróünnepségére, mert a megjelenésem biztonsági kockázatot jelent" - panaszkodott Kerrigan.
És teljes joggal, hiszen ahelyett, hogy ünnepelték volna, mint egy olyan műkorcsolyázót, aki két egymást követő olimpián is a dobogóra tudott állni, folyamatosan a bizarr eset miatt került az érdeklődés középpontjába.
Hogy ezért nem nyert Lillehammerben, nem tudni. Az biztos, hogy a játékokon a legjobb formát az ukrán tini, Okszana Bajul mutatta, ő lett az aranyérmes, Kerrigan a második, Harding a nyolcadik lett.
A játékok után folytatódott a bírósági tárgyalás. Harding vádalkut kötött, a nyomozás akadályoztatása miatt három év felfüggesztett börtönt kapott, emellett ötszáz óra közmunkára és százezer dollár pénzbüntetésre ítélték. Az amerikai szövetség elvette bajnoki aranyét és örökre eltiltották a műkorcsolyázástól. Gillooly és társai nem úszták meg, ők az Oregon Állami Fegyházba kerültek.
Hogy ezután mi történt Hardinggal? Próbálkozott az iszapbirkózástól kezdve a profi bokszon át (mérlege 3 győzelem, három vereség volt), a színészeten keresztül a könyvírásig. De neve most már örökre egybeforrt minden idők legalantasabb esetével, a Kerrigan-üggyel.
A két egykori sportoló soha többet nem beszélt egymással. Az 1994-es olimpia óta egyszer találkoztak, egy négy évvel későbbi tévéfelvételen.
"Szerettem volna azt hinni, hogy valóban nem tudott semmiről. De az FBI szerint ez teljesen kizárt. Nagyon szomorú, hogy a kapzsiság és az önzés mire képes" - mondta Kerrigan.
Az olimpia után visszavonult, majd néhány jégrevüben és tv-show-ban szerepelt. 1995. szeptember 9-én feleségül ment egykori ügynökéhez, Jerry Solomonhoz, és három gyermeket szült: Matthew 1997-ben Brian 2005-ben, Nicole pedig 2008-ban született.
Újabb Kerrigan-ügy
Három évvel ezelőtt a Kerrigan család ismét reflektorfénybe került, 2010. január 24-én ugyanis meghalt Nancy édesapja, és a sportolónő bátyját, Mark Kerrigan emberöléssel vádolták meg. A család hangoztatta, hogy a családfő egy régi szívbetegség miatt hunyt el, így végül Markot 2011. május 25-én felmentették a vád alól, viszont testi sértés bűntettében bűnösnek találták és két és fél év felfüggesztett börtönre ítélték.