Természetesen csalódott vagyok egy kicsit, mert szerettem volna megnyerni az Európa Kupát, bár de nem hiszem, hogy a mostani esetből problémám lenne a pályafutásom során. Az elmaradt győzelem miatt ötszáz euróval kevesebbet kaptam, a cím sem az enyém, mégis örülök, és remélem, később bepótolom a most elmaradt diadalt.
Nem mondanám puskaporosnak, inkább értetlen volt mindenki a kavarodás miatt, hosszú percek, órák teltek el, mire kiderült, hogy mi is történt valójában.
Igen, látszott rajta, hogy zavarodott, kétlem, hogy szándékosan rövidítette volna le a pályát. Kétszer is odajött, a második alkalommal meg is magyarázta, hogy az életmentők és a biztosító hajók irányították rossz irányba.
Nem gondolom, hogy tudott volna arról, hogy kikerült egy bóját.
Biztosan jólesett volna, de nem hiszem, hogy ez lett volna a kötelessége. Nem az ő hibája volt, ami történt, gondolom, ezért nem lépett az ügyben, még ha fair dolog lett is volna.
Nem tudom hogy mi zajlott le benne, ezért nincs jogom erről véleményt nyilvánítani. Ezzel együtt most úgy gondolom, hogy felajánlottam volna neki a helyezésemet, de ezt előre nem lehet megmondani, hogy mit tettem volna.
Ez összetett dolog, mi úgy tudtuk, hogy a célba érkezéstől számított fél órán belül lehet óvni, ami lehetetlen volt, mert akkor még nem tudtuk a végeredményt, aztán kiderült, hogy az eredményhirdetés utáni 30 percben lehet óvást benyújtani. Az óvás 80 euró pénzbefizetéssel jár, és ez sem feltétlen állt rendelkezésre, mert nem volt a közelben pénzfelvételi lehetőség. Beszéltünk a főbíróval, a szervezőkkel, akik nyugalomra intettek minket, és azt mondták, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Talán érdemes lett volna, de ezen már kár gondolkodni.
Biztos, hogy egy világversenyen jobban odafigyelnek, ez most egy véletlen baklövés volt, aminek én ittam meg a levét. Ezek után biztosan még jobban odafigyelnek majd erre. Aminek örülök, hogy az úszószövetség kiállt mellettem, de a Jövő SC is támogatott, miként a Debreceni Sportcentrum is.
Változás nem fog történni, nyilván megpróbálja mindenki a maximumot kihozni, hogy nekem a legjobb legyen, de eredményváltozásra nincsen esély.
Hosszútávúszásban is az olimpia az elsődleges, majd következik a vb, az Eb, aztán a Világkupa, majd az Európa-kupa. Utóbbi is elég fontos verseny, mert rendre a világ legjobbjai állnak rajthoz. Nem csak a pénzdíj miatt jó indulni, hanem a tapasztalatszerzés és a győzelemmel járó cím miatt is.
Az idei, berlini Eb-n 10 km-en a 17. lettem, 5 km-en a 15. voltam, mégis, az előbbi a nagyobb dolog, mert az elsőtől mindössze 18 másodpercet kaptam, ami nem nagy különbség, az élbollyal együtt értem be a célba. Nem mondom, hogy a mostani Európa-kupán a legerősebb mezőny volt jelen, bár voltak nagy nevek.
Ennyi hülye bíró nincs!
"A magyar szakvezetők beszámolójának ismeretében megkerestem telefonon Paolo Barellit, a LEN elnökét, és beszámoltam arról, mit hallottam, továbbá kértem közreműködését. Ezután arra kértem a szövetség munkatársait, hogy az érintettektől kérjenek írásos beszámolót, hogy eljárhassak az ügyben" - nyilatkozta a Magyar Úszó Szövetség elnöke, a LEN kincstárnoka, Gyárfás Tamás a Nemzeti Sportnak. "Ettől kezdve lett bonyolultabb a történet: arra a kérdésre, hogy miért nem óvtak, azt a választ kaptam, hogy csak másfél órával a célba érkezést követően tudták meg az eredményt, addigra pedig a harminc perces óvási idő lejárt. Ez úgy, ahogy van, butaság. Óvni a végeredmény kihirdetése után lehet – fél órán belül. A száz méter levágása hihetetlen, ennyi hülye bíró nemhogy a LEN-ben, de az öt kontinenst tömörítő nemzetközi úszószövetségben sincs. Ez olyan, mintha valaki 1500 gyorson 1400 métert teljesít, majd kihirdetik győztesnek. Papp 20.6 másodperccel veszítette el az összetett versenyt, eszerint Bianchi akkor nyert volna, ha ezen belül teszi meg az öt kilométeres táv utolsó száz méterét. A világcsúcs százon 46.91 másodperc, a brazil César Cielo Filho tartja, ezt anno cáparuhában úszta, de nem úgy, hogy előtte 4900 métert már maga mögött hagyott volna."Máshol is kell, éppen ezért sok versenyen indulunk. Nyáron jó a gyakorlásra a Balaton, de az időjárás nem mindig engedi meg, hogy ott készüljünk. De az edzések zöme akkor is a medencében lenne, ha lenne tengerpartunk.
Nem vagyunk kötéllel elválasztva egymástól, gyakoriak a verekedések, a lökdösődések, előfordul, hogy a szemüveg is leesik a versenyzőről. Aztán számolni kell még a víz minőségével, a hullámokkal, de azzal is, hogy mennyire sós vagy édes a víz. Sok függ még a helyszíntől, a vízhőmérséklettől, nem mindegy, hogy 16 vagy 30 fokos a pálya, ez a medencében adott.
Volt már alkalmam nagyon hidegben és nagyon melegben is úszni, ilyenkor felmegy bennem az adrenalin. Mindegyiknek megvan a szépsége, annak is, amikor nagyon hullámzó vízben úszunk - ilyen volt a múlt szombati versenynap -, de annak is, amikor sima tükörvízben versenyzünk. Erre nem tud senki felkészülni, persze a sok edzés ebben is segít.
Valószínűleg egy öbölben, hullámos vízben lesznek a versenyek - más lesz, mint Londonban.
Bizakodom, hogy sikerül minél jobb eredményt elérném, de eleve kijutni nagy dolog lenne. A hosszútávúszásban nehezebb esélyt latolgatni, mint medencében. Utóbbit is szeretném folytatni, korábban 1500 gyorson és 400 vegyesen úsztam az ifjúsági Eb-ken, előbbin szereztem egy hetedik helyet, utóbbin pontszerző helyen is végeztem. Nyílt vízen értem el jobb eredményeket, de nem teszek le arról sem, hogy a medencében sikeres legyek.