"Akik benne vannak, sokszor nem is tudnak arról, hogy zárt rendszerben vannak: egyszerűen csak mindentől védik magukat. Nekünk az volt a természetes világ, a mindennapi edzés öt órában, a félsz és a több tíz kilométer. Hogy ezen túl is van világ, tévé, film, színház vagy játék, nem volt lényeges számunkra.
Önmagától bezáródik egy közeg, mert a benne lévők védik egymást, nem szívesen beszélnek az ilyen esetekről.
De mit is mondjanak, hiszen nincs nyelvük sem hozzá. Mi annak idején egymással sem beszéltünk erről. Kérdezni és kritizálni nem lehetett" – mondta az Origónak Kiss Noémi író a magyar úszósportban akkor uralkodó állapotokról, amikor ő úszott.
A sport világát a Sovány angyalok című regényében is feldolgozó Kiss Noémi a nyolcvanas években többek között a később öt olimpiai bajnoki címet szerző Egerszegi Krisztinával úszott együtt, egészen 14 éves koráig. Egyik edzője éppen Kiss László volt, aki csütörtökön mondott le a magyar úszóválogatott szövetségi kapitányi tisztségéről, miután kiderült, hogy 1962-ben csoportos nemi erőszak miatt elítélték, és emiatt börtönben is ült. Kiss László történetét több mint ötven éven át hallgatás övezte a magyar úszótársadalomban, pedig rengetegen tudtak róla, és
ez a bezárkózás a jelek szerint általában is jellemző, ha a sportág vitatott ügyeiről van szó.
A szövetség jelenlegi vezetésével és személyesen Kiss Lászlóval régóta élesen szemben álló debreceni úszóedző, Hornyák Viktor szerint jellemző eset volt, amikor a korábban Egerszegi Krisztinát is oktató K. Miklóst 2003-ban őrizetbe vette a rendőrség, miután egy hétéves tanítványa azt mesélte a szüleinek, hogy az edző fogdosta a testét, és a nemi szervét mutatta neki.
K. 13 napot töltött előzetes letartóztatásban, miközben a vele szimpatizálók versekkel, aláírásokkal, felháborodott levelekkel és együtt érző nyilatkozatokkal álltak ki mellette. Hornyák úgy véli, ez egyfajta tudatos stratégia, a közvélemény előtt jó színben feltüntetni a szorult helyzetbe került illetőt, aki mögött felsorakoznak az edzők, szülők, sportolók, miközben
az áldozat egyedül marad vele szemben.
Nem minden áldozatot zaklatnak persze szexuálisan, de a fizikai és verbális erőszakot is nehéz lehet feldolgozni egy gyereknek, különösen, ha úgy érzi, senkivel nem tud erről beszélni.
Kiss Noémi az Origónak azt mondta, roppant nehezére esik arról beszélni, hogy mi történt vele, és mit tapasztalt az uszodák környékén, mert csak felnőtt fejjel látott rá. Érzéseit még íróként is nehezen tudja megfogalmazni arról, milyen volt gyerekként úszni és versenyezni.
"Abban a világban a nők különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak.
Akkor is, ha sikeresek, eredményesek. Feudális, patriarchális rendszer ez, aminek meg kellene változnia, és megváltoztatni a nyelvét is" – magyarázta. Hozzátette ugyanakkor, maga sokat köszönhet az úszásnak, kitartást, barátokat, egy életszemléletet, amiben a sportnak fontos szerepe van.
"Volt egy srác, akinek a verés csak azért járt, mert létezett. Irritálta az edzőnket a maflasága, a bénasága, hogy soha nem beszélt vissza. Olyan verhető volt. Berángatta a WC-be, megverte, kijöttek" – olvasható a Vs.hu-nak adott, három évvel ezelőtti interjújában. Most azt mondta, Kiss Lászlót jó edzőnek gondolja, a világ legjobbjának, de helyesnek tartja, hogy lemondott.
Kiss Noémi szerint látszik, hogy az érintettek nagyon komolyan reagálnak arra, ha valaki elmeséli a saját történetét. "Rengeteg levelet kapok, ma tele is volt a postaládám. Anyukák írják, hogy hasonlót láttak és éreztek. Az uszoda világa ellentmondásos, mert sok sikert és sok szenvedést is kapnak az élsportolók.
És az erőszak is jelen volt ebben a világban.
Mindenkinek más a tapasztalata, de az úszóközegben egyetértenek azzal, hogy a sportágon belül keményen kell küzdeni, és a nyolcvanas években volt edzői fenyítés és verés is. Úszók is írtak nekem, és lájkolták a cikket, jelezték, egyetértenek azzal, ami benne van" – mondta az Origónak. Szepesi Nikolett könyvét is fontosnak tartja, mert ugyan az irodalmi értéke nulla, az információértéke magas: olyasmiről beszélt az uszodával kapcsolatban, ami ma még mindig tabunak számít.
Turi György korábban a Blikknek elismerte, hogy időnként fizikai eszközökkel is megfegyelmezte a tanítványait, de mostanra a szigorúbb társadalmi megítélés miatt felhagyott ezzel a módszerrel. "Egerszegi Krisztina is kapott pofonokat. Más is. Elismerem, ha szükségét éreztem, eljárt a kezem, de csakis a sportolók érdekében. Nevelési célzattal" – mondta az ország egyik legelismertebb úszóedzője.
Azt azonban Kiss Noémi is hozzáteszi, hogy mára talán jobb lett a helyzet. "A két pici gyerekemmel járok úszni, de már egész másképp beszélnek az edzők a gyerekekkel” – mondta Kiss Noémi pénteken a Klubrádiónak.
Hasonlóan nyilatkozott a vb-ezüstérmes Verrasztó Dávid: sohasem tapasztalt olyat, amiről Szepesi Nikolett és Kiss Noémi beszámolt. "Nem láttam, hogy valakit agyonvertek volna, hogy ússzon, vagy molesztáltak volna lányokat. Persze üvöltözés, feszültség az előfordulhat, de ez szerintem normális" – mondta Verrasztó röviden az Origónak.
Turi György és Kiss László kapcsán azért felmerül, hogy tényleg lehet-e fenyítéssel, bántással, szigorral eredményt elérni, vagy lehetett volna-e támogatással, biztatással, segítséggel? – teszi fel a kérdést Kiss Noémi. "Ami nekem megrázó volt, hogy mindkét edzőt szerettem, de tartok tőlük mind a mai napig, nem szívesen találkoznék velük, az apafigura és a rém együtt vannak jelen az alakjukban" - mondta, hozzátéve, hogy élete legmélyebb tabujáról van szó.
