Úgy tartják, hogy a Vivicittá nem csak verseny és sportteljesítmény. De akkor mi is pontosan?
Ez a tömegről szól, az ember egy a láncban.
Ott áll a mezőny közepén, nem látja, hogy hányan vannak előtte, hányan vannak mögötte, csak azt tudja, hogy mindenki ugyanazt csinálja.
Olyan ez, mint amikor Kóbor János az Éjféli koncert című számban arról énekel, hogy „tízezer szív együtt dobol". Ugyanezt érzik a futók is. Mindenki egy picit más lesz, elfelejti a hétköznapi problémáit, sokszor még azt is, hogy milyen célból állt rajthoz. Ez egy igazi közösségi élmény, ami azt gondolom, hogy a mai digitális világban nem sokszor adódik meg az embernek.
Miért ilyen népszerű manapság a futás?
Mondhatnám, hogy azért, mert jó eseményeket szervezünk, de erre a kérdésre mi is keressük a választ a nemzetközi szövetségben.
Dél-Afrikától kezdve Észak-Norvégián át Japánig mindenhol egyre népszerűbb a futás. Egyre többen keresik a futóversenyeket, de egyre többen vannak azok is, akik csak kikapcsolódásból futnak. Azt hiszem, ez azzal van összefüggésben, hogy az ember alapvetően mozgásra termett.
Arra vagyunk kitalálva, hogy felkeljünk és mozogjunk, de ezt a 21. században már nem egyszerű betartani.
Folyamatosan találkozunk mozgólépcsővel, lifttel, tömegközlekedéssel, ilyenkor nem használjuk a testünket.
Miért van az, hogy sokan egyáltalán nem is keresik a mozgás lehetőségét?
Óriási a kihívás, hiszen ma már minden sarkon van egy büfé, kocsma vagy étterem, és rengeteg kalóriát viszünk be. Aki elhízik, az előbb-utóbb megbetegszik, fölmegy a vérnyomása, ízületi problémái lesznek.
Ha szétnézünk Magyarországon, de kitekinthetünk akár az Egyesült Államokba is, ezek a civilizációs betegségek mindenhol ott vannak, és csak úgy tudjuk elkerülni, ha mozgunk.
A futás a legegyszerűbb, mert nem kell hozzá tehetség.
El lehet menni teniszezni, de át kell ütni a labdát. Lehet kosárlabdázni, de bele kell találni a kosárba, aki nem talál bele, azt nem veszik be a csapatba.
A futás egy egyszerű sport, bárhol, bármikor űzhető és bármilyen tempóban élvezhető.
Nem csak az élvezi a futást, aki négyperces tempóban fut – ami nagyon jó idő –, nyolc vagy kilencperces tempóban is lehet futni, ugyanazokkal az élettani hatásokkal, ugyanazokkal az örömökkel. A tavalyi győztes, Csere Gáspár idén is 65-66 percet fog futni, de ekkor a mezőny vége még a táv felénél sem lesz. A teljesítményben még sincs különbség, ugyanolyan boldog mindenki. Valószínűleg emiatt is választják nagyon sokan a futást.
Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen ezen a versenyen?
Közel egyéves munka, rengeteg szakmai tapasztalat, nagyon sok profi munkatárs, és mintegy ezer közreműködő a két nap alatt, akik üzemeltetik az öltözőt, a ruhatárat, a WC-t, segítik a rajtfelállítást és az útvonal-biztosítást.
Csak a frissítésosztásban több, mint ötszázan vesznek részt a vasárnapi napon, amikor a félmaratont és a 10 km-es Városvédő Futást rendezik.
Rengeteg apró lépésből áll össze ennek az ezer embernek a munkája, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát és úgy menjen haza, hogy legközelebb is el akarjon jönni.
Nemzetközi viszonylatban hol áll a budapesti Vivicittá?
Ez a közel harmincezres Vivicittá a 80 milliós Németországban az ötödik-hatodik legnagyobb esemény lenne.
Ez egy erőn felüli teljesítmény a magyar társadalomtól, pláne úgy, hogy mi messze nem vagyunk annyira sportosak.
Németországban 3-4-szer, Norvégiában 5-6-szor többen sportolnak rendszeresen, mint Magyarországon.
Ez egy óriási teljesítmény. Hozzáteszem, nincs közöttünk rivalizálás. Amikor találkozunk a nemzetközi szövetség eseményein, nincs az, hogy „hű te ilyen kicsi vagy, te olyan nagy vagy". Azért dolgozunk, hogy örömöt okozzunk, a teljesítés örömét, a célbaérés boldogságát adjuk az embereknek.
Budapest már önmagában is húzónév?
Budapest egy gyönyörű város, és ezért is vagyunk kiemelt helyen a nemzetközi futóturizmusban. A gazdagabb nyugat-európai polgárok sokszor összekötik a hobbijukat a családjukkal, barátaikkal.
Elmennek egy városba, lefutják a félmaratont, a másik három-négy napot pedig a hely gasztronómiai és egyéb kínálatával töltik.
Itt Budapesten például a fürdőkkel, a Széchenyi fürdő mindig dugig van külföldi futókkal a verseny után.
Nincs is jobb annál, mint futás után beülni a vízbe.
Budapest az egyik leggyönyörűbb futóhely a világon, ezt mások is mondják, nem csak mi. Nincs még egy olyan futóútvonal, ahol a világörökség két részén is áthaladhatunk.
Az Andrássy út pontosan olyan, mint a Champs-Élysées, ahonnan a párizsi maraton rajtol, a Duna pedig egy csodálatos folyó, amelynek partján imádnak futni az emberek. Évente több, mint 20 ezer futóturista jön Budapestre.
Kinőheti-e magát annyira a budapesti Vivicittá, hogy világsztárok is rajthoz álljanak?
Itt nem fognak világsztárok rajthoz állni. A világsztárok abból élnek, hogy a tehetségükkel sok-sok pénzt keresnek, és olyan helyre mennek, ahol ezt a pénzt ki is fizetik nekik.
Egy tízmilliós magyar piac, közepesen fejlett ország, soha nem tud annyi pénzt kitermelni, hogy világsztárokat is meghívjon. Ez nem reális. Mi tudatosan nem is hívjuk őket, ez a tömegről szól, a teljesítésről, Józsi bácsiról, a magyar bajnokokról, a köztes és jó futókról, de soha nem a világsztárokról.
Az elmúlt években több vidéki városban is rendeztek Vivicittát, így például Nyíregyházán és Kecskeméten is. A jövőben tervezik új helyszínek bevonását?
Egyelőre nem tervezzük. Ez egy szponzori döntés, jártunk már 12 helyen az országban. Ennek pénzügyi feltételei vannak, és vidéki eseményeken kizárólag akkor lehetséges, ha komoly szponzori erő van mögöttük.
*
Szombaton a Vivicittá rövidtávú futamait rendezik meg, míg vasárnap a félmaratont és a 10 km-es Városvédő Futást. Az eseménnyel kapcsolatos legfontosabb információkat itt találja: