Jelena Ostapenko győzelme a Roland Garroson úgy kellett a női tenisznek, mint egy falat kenyér.
Talán az egyetlen szépséghibája, hogy így egyelőre még mindig, a Párizsban már az első fordulóban kiesett Angelique Kerber vezeti a ranglistát. Nem egyszerű elmagyarázni a szurkolóknak, miért van ez így, de most ne foglalkozzunk ezzel. Ha egyébként Simona Halep megnyerte volna a döntőt, akkor hétfőtől ő állna a ranglista élén.
És miért kellett annyira a 20 éves (június 8.-án ünnepelte a születésnapját) Jelena Ostapenko diadala a női teniszne?
Mert Serena Williams és Marija Sarapova mellett gyakorlatilag nincs egyéniség, bajnok, akivel eladható a legprofitábilisabb női profi sport.
Az amerikai viszont szülni készül és már nem lesz fiatalabb, az orosz pedig lassan kapaszkodik vissza az eltiltása után. Lámpással keresik a piacképes karaktereket, akik stabilan hozzák az eredményeket, jól néznek ki és még valami sztori is van mögöttük. Az elmúlt években gyakorlatilag nem tűnt fel ilyen. Illetve, bárki villant (például Eugenie Bouchard) és elkezdtek rá marketingstratégiát építeni, gyorsan lejtőre került. Anna Kurnyikova volt az utolsó, akit valós eredmények nélkül látványosan, sikeresen használni lehetett a tenisz népszerűsítésére. A helyzet tehát elég kritikus, még akkor is, ha lassan visszatér Victoria Azarenka, és a kétszeres wimbledoni bajnok Petra Kvitova is valószínűleg formába lendül újra, a decemberi késes támadás után. Azért a fehérorosz és a cseh sem fogja megváltani a világot már.
A nézőknek, a médiának sztárok kellenek, valódi rivalizálás. Ma gyakorlatilag egyik sincs a női teniszben.
Van egy erős massza, legalább 60-80 játékossal, nagyon hasonló játékstílussal, minimális izgalommal, drámával. Simona Halep ott van már 3-4 éve a csúcs közelében, de nem tudott Grand Slamet nyerni. Szombaton ő volt az esélyes, nem úgy, mint 2014-ben Sarapova ellen, de így sem sikerült. Ostapenko megcsinálta. Elsőre.
Legutóbb, 1997-ben, Iva Majoli nyert Roland Garrost néhány hónappal a 20. születésnapja előtt. A horvát akkor sokkal ismertebb, sikeresebb volt, mint most Ostapenko, de a folytatás elmaradt. Az igazi kérdés, hogy Jelena Ostapenkóval megtalálták a megoldást és ő lehet a következő játékos, aki dominálni tud a női teniszben, akire lehet építeni, akit mindenhol látni akarnak, vagy ő is csak egy lesz azok közül, akiknek egyszer összejött két zseniális hét.
Nem könnyű Jelena Ostapenko ellen teniszezni. Kicsit úgy játszik, mint a felhúzható kisautó: amikor ütközésig húzzák és elengedik, megállíthatatlanul robog. A lett nem jön zavarba, ha akár egymás után 3-4 alkalommal nem találja el a pályát. Megrázza magát és töretlenül tolja tovább azt az agresszív teniszt, amit nem tanítottak neki, egyszerűen ez a stílusa, ezt szereti. Újra ütközésig húzza a belső lendkereket és hadd szóljon, ami a csövön kifér felkiáltással. És amikor így pörög, akkor egy villámlábú Halepnek sincs válasza, nem ér oda, ráadásul az áldozatot zavarja a játék ritmustalansága. Nincs különösebb taktika, beütöm, vagy kiütöm. Ha be, akkor az ellenfelet ki. A szurkolók persze élvezik, mert látványos.
Jelena Ostapenko úgy érkezett a döntőbe, hogy az első hat meccsén 245 nyerő ütése volt. Ehhez tett hozzá még 54-et, tehát felülmúlta az átlagát is. Az elvesztett első játszma sem zökkentette ki, bizonytalanította el: a másodikat 0:3-ról, a harmadikat 1:3-ról fordította meg és győzött 1 óra 59 perc alatt 4:6, 6:4, 6:3-ra.
Soha nem nyert korábban versenyt a WTA-n. Valahol persze el kell kezdeni.
A világranglista 47. helyén kezdte a francia nyílt teniszbajnokságot, de hétfőtől már 12. és 2,1 millió euróval gazdagabb, ami több mint a kétszerese annak, amit eddig összesen keresett a teniszben a pénzdíjakból.
„Nagyon keményen ütötte a labdát, néha úgy éreztem, mintha néző lennék a pályán. Megérdemelte a győzelmet. Nehéz pillanat ez nekem, de el fog múlni, az idő segít. Dolgozom tovább elszántan, mert szeretném megismételni ezt – kezdte az értékelést a vereség után Simona Halep az interjúszobában. –
Nem hiszem, hogy bármit túl rosszul csináltam, sőt, jól játszottam. Talán lehettem volna kicsit szerencsésebb.
Az ilyen lehetőségekért dolgozom, teniszezem húsz éve és remélem, még nagyon sok hasonló esélyem lesz. Nem mondanám, hogy most esélyesebb voltam, mint három éve, de ez jobban fáj, mint az akkori, mert azóta felismertem, mit is jelent ez az egész" - magyarázta kicsit megtörten a 25 éves román.
„Az volt a fejemben 4:6, 0:3-nál, hogy élvezzem a meccset, harcoljak minden labdamenetben és az utolsó pontig küzdjek. Agresszív maradtam és a mérkőzés megfordult - magyarázta mosolyogva Jelena Ostapenko,
akit már pénteken hívott a lett elnök, de csak a mamájával tudott beszélni, mert az ő számát nem ismeri senki.
"Jól aludtam, nem voltam ideges, csak a meccs előtt pár perccel lettem kicsit feszült, de a pályára érve ez is elmúlt, teljesen felszabadultam.
Mikor rosszul álltam a második szettben, akkor kicsit ideges lettem, de úgy voltam vele, nincs veszíteni valóm. Ha jó napom van, igazán jól ütöm a labdát, akkor bármi lehetséges.
Szeretném az összes Grand Slamet megnyerni és a ranglistán is egyre feljebb kerülni. Az adogatásom és a tenyeresem még javítható, fejleszthető és a ki nem kényszerített hibák számát is jó lenne csökkenteni" - mondta önkritikusan Jelena Ostapenko, aki csak 12 éves korában kötelezte el magát végleg a tenisz mellett, addig, hét éven át, párhuzamosan, nagyon komolyan táncolt is, de ma már csak hobbiból gyakorol a parketten. Ha otthon van Rigában, akkor hetente négyszer.
Simona Halepet jól ismerhetik a magyar szurkolók, mert 2013-ban Budapesten nyert WTA-versenyt a Római Teniszakadémián. Háromszor mérkőzött eddig Babos Tímeával, mindig ő volt a jobb, de a tavalyi US Openen óriási meccset játszottak a 3. fordulóban (6:1, 2:6, 6:4.)
Jelena Ostapenko állította meg Stollár Fannyt áprilisban, Charlestonban, de Babossal is kétszer találkozott már: 1:1-re állnak.